Vietnám válaszút előtt: Kis-Kína marad, vagy önálló gazdasági centrummá válik?
Vietnám joggal aggódik amiatt a kár miatt, amelyet az Egyesült Államok vámjai okozhatnak eddigi sikereinek, sőt még ambiciózusabb céljainak. Ezek a vámok lelassítják azt a gazdaságot, amely eddig lenyűgöző növekedési ütemet tudott felmutatni. Az elmúlt hónapok azonban egy másféle kihívást is felszínre hoztak: a csökkenő születésszámot.
Az ország, amelyet gyakran a fejlődés modelljeként emlegetnek, sok mindennel kénytelen egyszerre foglalkozni. Ugyanakkor nem szabad túlzottan ráfeszülni a demográfiai kérdésekre. Ez még nem létkérdés — legalábbis egyelőre nem. Bizonyos szempontból a kevesebb születés irányába mutató tendencia akár sikerként is értelmezhető.
A kereskedelem, amely szorosan kapcsolódik a több évtizede tartó iparosítási tervhez, sokkal fontosabb frontvonal.
A prioritások meghatározása lényeges, de a két ügy párhuzamosan is kezelhető.
Vietnám eltörölte a születéskorlátozást
A kormány múlt héten eltörölte azt a régóta érvényben lévő szabályt, amely legfeljebb két gyermekre korlátozta a háztartásokat.
- A párok mostantól annyi gyermeket vállalhatnak, amennyit csak szeretnének.
- Első ránézésre ez a változás drámainak tűnik, és emlékeztet Kína pánikszerű reakciójára, amikor egy évtizede elvetette híres egygyermekes politikáját.
- Ez különösen szembetűnő, mivel mindkét országot kommunista vezetés irányítja, amelyek korábban a központi tervezésre támaszkodtak, mielőtt felfedezték volna, hogy a piacgazdaság javíthatja a gazdasági helyzetet, és a kis létszámú családokat a szegénység felszámolásának eszközeként látták.
A szabály eltörlése egészséges pragmatizmust tükröz.
A gyakorlatban a vietnámi hatóságok hajlamosak voltak szemet hunyni a kvótát túllépők felett
– egy fontos kivétellel: ha egy pártfunkcionárius szegte meg a szabályt, akár az állását is elveszíthette. A termékenységi arány csökkenésével – ami világszerte sok helyen megfigyelhető – amúgy is egyre kevésbé lett volna szükség szigorú betartatásra. Tulajdonképpen Vietnám mostani fordulata a törvényt hozza összhangba a valósággal. A döntés mögötti alapvető ok azonban egy mélyebb aggodalomra utal.
Az egész délkelet-ázsiai régióban csökken a születésszám
Miután teljesült az 1988-ban kitűzött cél – amikor a termékenységi ráta még 4,0 fölött volt –, az illetékesek most attól tartanak, hogy túl messzire mentek: 2024-re az arány rekordalacsony, 1,9 gyerek lett nőnként. Ez már harmadik éve maradt a népesség fenntartásához szükséges szint alatt. Az ilyen számok általában felkiáltójelként működnek, aggasztó lehet a születésszám csökkenése.
Ez különösen igaz azon szomszédos országok esetében, amelyek kereskedelmi sikerét Hanoi is igyekezett lemásolni.
- Japán, Dél-Korea és Szingapúr – ahol ezek az arányok még alacsonyabbak – már számos intézkedést vezetett be, hogy vonzóbbá tegye a gyermekvállalást.
- A fejlődő országok, mint Malajzia, Thaiföld és Indonézia, szintén hasonló trendeket tapasztalnak, bár kevesebb aggodalommal – és kevesebb forrással – közelítenek a kérdéshez.
Bár a jövőbeni munkaerőhiány és az abból fakadó fiskális terhek – ahol kevesebb dolgozó tart el több nyugdíjast – valóban tervezést igényelnek, az ezzel kapcsolatos aggodalmakat érdemes a helyi értékükön kezelni.
A tévéműsoroknak és a propagandaplakátoknak, amelyek a párokat gyerekvállalására buzdítják, valószínűleg nem lesz sok eredménye.
A növekedési modell jelenleg sokkal fontosabb kérdés
A Donald Trump elnök által bevezetett magas vámok sokkal nagyobb aggodalomra adnak okot, és rávilágítanak Vietnám fejlődési stratégiájának egyik gyenge pontjára. Akárcsak Kína Teng Hsziao-ping időszakában, Vietnám is a külföldi gyártók bevonzásában látta a gazdasági fellendülés útját. A gyárak kezdetben olcsó árukat termeltek amerikai fogyasztóknak. Újabban a technológiai cégek kezdték Vietnámot a „Kína plusz egy” stratégia sarokkövének tekinteni: a gyártás részbeni áthelyezésével egy olyan országba, amely közel van a Kínára épülő ellátási láncokhoz, de maga nem Kína – így elkerülve Washington haragját. Aztán jöttek a vámok, melyek mértéke igencsak kemény, 46 százalék.
Bizonyos szempontból, ha ezek az – egyelőre 90 napra felfüggesztett – vámok életbe lépnek, most talán a legkevésbé rossz időpontban érkeznének. A gazdaság az előző negyedévben majdnem 7 százalékkal bővült, valamivel lassabban, mint a 2024-es robbanásszerű növekedés. A kormány továbbra is ragaszkodik a két számjegyű növekedési célkitűzésekhez a következő évekre.
Hanoi abból indul ki, hogy a kereskedelmi háborúk vagy ideiglenesek, vagy nem olyan súlyosak, hogy gyökeres újragondolást tennének szükségessé.
Vietnám már elküldte legfelsőbb szintű tárgyalóit az Egyesült Államokba, ígéretet tett a kereskedelmi akadályok lebontására, sőt még egy Trump-márkájú golfkomplexumnak is zöld utat adott. De vajon túlélhet-e Hanoi modellje – amely még akkor született, amikor Washington elkötelezett volt a szabadkereskedelem iránt – egy kevésbé barátságos korszakban? Ha Trump erőfeszítései az eddigi gazdasági világrend átalakítására sikerrel járnak, Vietnámnak többre lesz szüksége, mint hogy egyensúlyozzon a két nagyhatalom között. Meg kell tanulnia önállóan is vonzóvá válni a befektetők számára – nem csupán Kína alternatívájaként, egyfajta „kicsi Kínaként” – írja a Bloomberg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.