EU-költségvetés: keletre dől a pénz, de kéz van a csapon, és a legtöbbet Brüsszel kapja – óriási hatalmat

Országonként osztaná az Európai Bizottság az új hétéves költségvetés kiadásainak majdnem felét, és Brüsszelben dönthetnék el, tényleg kifizetik-e, vagy visszatartják. Ezekből a pénzekből a közzétett bizottsági dokumentumok szerint messze a legnagyobb részt Lengyelország szakítaná ki, őket követi – ebben a sorrendben – Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Németország. A románok majdnem annyit kapnának, mint a németek, Magyarország kevesebbet, mint a görögök, de többet, mint a csehek. Van azonban valami, amit nem írtak ebbe a fejezetbe, és hatalmas árnyékot vet az EU-költségvetésre és a kontinensre.

Ezek a „rajzolt” számok, a büdzsé nagy újdonsága, hogy gyakorlatilag a brüsszeli bürokraták döntésén múlik, hogy a tervezett pénzek valóban eljutnak-e a célországhoz. Cikkünkben bemutatjuk a számokat, országokra lebontva, de előbb érdemes rápillantani az elosztás módjára, mivel a költségvetésben és az EU-politikában ez jelenti a hatalmas elmozdulást az unió eredeti konszenzusos modelljétől a centralizáció felé. Az új rendszerben a hatalom a tagállamok felől Brüsszel irányába siklik, az előbbiek csak az utóbbi akár elsöprő pénzügyi nyomása alatt vehetnek részt a döntéshozásban. 

Még egy előrevetés: a migráció kiadási alfejezetében az látható, hogy alig van olyan tagállam, amely kevesebb EU-pénzre számíthat, mint Magyarország.

Az EU hétéves költségvetése: fejesugrás a konszenzusos unióból a birodalomba

Az elosztási szabályok radikális átalakítása akkora politikai – és potenciálisan gazdasági – változást jelent, hogy érdemes szó szerint idézni, a tervezetben mivel indokol az Ursula von der Leyen vezette, Manfred Weber Európai Néppártja és a magyar Tisza Párt támogatta Európai Bizottság:

Az EU-zsargonról lefordítva: 

• Az új költségvetéssel folytatni kívánják azt a „hetes cikkely” alapján Magyarországgal – és a 2023 végi kormányváltás előtt Lengyelországgal – szemben alkalmazott gyakorlatot, hogy ún. jogállamisági feltételekhez kötik a kifizetéseket, csak innentől már nem egy rendkívüli eljárás keretében, hanem ez lesz a normál gyakorlat.
• Az uniós fellépésekben való „nagyobb koherencia” leplezetlen utalás arra, hogy az új szabályok lehetőséget biztosítanak a „renitensekkel” szembeni fellépésre pénzmegvonás útján. Már nem is titkolják, hogy nem tisztán szép, „jogállami” elvek alapján vonhatnak meg pénzt, hanem a politikai egység érdekében is. Innentől nem lesz „kifizetődő” a tagországok kormányainak képviselőiből álló Európai Tanácsban kisebbségbe kerülni.
• A példát, előre, Magyarországon statuálták, amelynek esetében a „játék” megmutatta, hogy a pénzek „felfüggesztése” könnyedséggel bizonyulhat az elvételüknek. Elég a korábban megadott feltételek mellé mindig újakat tenni, miközben nem titok, hogy nem a formális, megszabott, „jogállami” feltételek teljesítése a kulcs, hanem egyéb, politikai feltételeké – amelyeket ki is mondanak, de a dokumentumba nem kerülnek. Az új költségvetéssel – ha elfogadják ebben a formában – ez a gyakorlat válik normává. 

EU-költségvetés: a legtöbbet Lengyelország kapja, de van még egy sötét ló

A fenti előrevetésre azért volt szükség, mert az új szabályok olyan „lábjegyzetet” jelentenek az országra lebontott költségvetési számok mellé, amely adott esetben felülírhatja a fő tartalmat.

Lássuk a számokat, annyi előzetes megjegyzéssel, hogy ez nem a teljes uniós költségvetés, hanem a „nemzeti és regionális partnerségek” kosár, amelybe beledobáltak mindenfélét a korábbi költségvetések előirányzatai közül a mezőgazdasági támogatásoktól a régiófejlesztési pénzekig. Tartalmazza a migrációra, határvédelemre szánt, illetve a zöldátalakulás társadalmi hatásait kezelő korábbi előirányzatokat is. 

A kosár teljes összege 865 milliárd euró, ami a teljes hétéves költségvetés 43 százaléka. (A Brüsszel hatalmát felturbózó „jogállamisági” szabály azonban, ha jól értelmezzük a szöveget, nemcsak erre a részre vonatkozik, hanem az egész költségvetésre.)  

A böngészgetést a táblázatban olvasóinkra bízzuk, csak néhány dolgot emelnénk ki értelmezésül.

• Láthatóan Lengyelország kapja a legnagyobb összeget. Ez az ország csak Donald Tusk 2023. decemberi hatalomra kerülésével tért vissza a brüsszeli „fősodorhoz”, előtte Magyarországhoz hasonlóan „renitens” volt több fontos politikai ügyben, és ezért vagy teljesen véletlenül a többiek „jogállamisági” gyanúba keverték, és pénzmegvonással büntették. Lengyelország 2027 őszén választásokat tart, és megvan az esélye, hogy a PiS konzervatívjai visszatérnek, ami azt jelenthetné, hogy 

A visegrádi együttműködés helyreállása, ha az októberi cseh és a jövő tavaszi magyar választásokon Orbán Viktor, illetve szövetségesei nyernek. Ha a javasolt költségvetési szabályok lépnek életbe, nagyobb lengyel EU-támogatás nagyobb brüsszeli nyomásgyakorlási (Orbán megfogalmazásában zsarolási) potenciált jelent. 

• A számokra tekintve úgy tűnik, az egy-egy országnak szánt összeg részben nagyságához, részben fejlettségéhez arányított, ami nem meglepő abból a szempontból, hogy ez a kosár részben a régiófejlesztési alapok örököse. Ami talán feltűnő lehet, az Romániának a nagy EU-tagokhoz mérhető nagyságrendű támogatása.
• A legtöbbet a lengyelek, a franciák és a spanyolok kapják, mondhatnánk. De nem így van. Ne dörzsöljük a szemünket, jól látunk. Van azonban egy ország, amelynek az EU-támogatása a lengyelekéhez mérhető, sőt talán az övékét is meghaladja. Csakhogy a háborúban álló országot – amelyet Von der Leyen és sok EU-biztos és politikus szerint 2030-ra már fel kéne venni az unióba gyorsítottan – nem ebben a táblázatban helyezték el, hanem külön vették a büdzsében. Ukrajnáról van szó. A neve 46-szor szerepel a költségvetési tervezetben. Németországé egyszer.
• A migráció-határvédelem oszlopában jól látjuk: alig van olyan ország, amely erre a célra kevesebbet kapna, mint a balkáni migrációs útvonalat sikerrel blokkoló Magyarország.
• Ami a zöldátalakulás társadalmi fájdalmait enyhítő alap elosztását illeti, láthatjuk, hogy itt többre számíthatunk, mint mások. Ennek az okairól nyilván többet fogunk megtudni, akár a közeljövőben. Némileg aggasztó lehet azonban, ha felidézzük, hogy Brüsszel a magyar háztartásokat az energiaköltségek felszökése ellen óvó magyar rezsivédelem ellenzőjeként lép fel.