A történelem legnagyobb energiakísérlete Franciaországban kezdődött az 1970-es évek elején, amikor az ország nagymértékben függött a fosszilis tüzelőanyagoktól az áramtermelés terén – írja az Origo. Amikor az olajválság idején az OPEC 400 százalékkal megemelte az olaj árát, a CarbonCredits elemzése szerint ez szinte halálos fenyegetést jelentett az ország energiaellátásának szempontjából.
1974-ben Pierre Messmer francia miniszterelnök új irányt hirdetett a francia energiaellátás számára. Az ún. „Messmer-terv” keretében hozzáfogtak az első három atomerőmű felépítéséhez, és mindössze tizenöt év alatt Franciaország eljutott odáig, hogy már negyvennyolc atomreaktorban termeltek áramot.
Az eredeti terv 170 erőmű megépítését írta elő 2000-re, de erre végül nem volt szükség, mert 1990-re az atomreaktorok már Franciaország energiaszükségletének több mint a 75 százalékát fedezték. Franciaországnak annyi energiája származott az atomerűművektől, hogy elegendő volt, hogy azok mindössze 61 százalékos kapacitással működjenek. A mai napig olyan magas náluk az atomenergia-termelés, hogy az atomerőművek időnként hétvégére be is zárnak.
Németország 2009-ben mutatta be az Energiafordulat (Energiewende) nevet viselő tervét a megújuló energiákra való átállásról, amelynek céljai ambiciózusak voltak, beleértve a 80–95 százalékos kibocsátáscsökkentést és a 60 százalékos megújulóenergia-célt 2050-re.
Más szóval, az energetikai átállás a németeknél ellenpontja volt a Messmer-tervnek: be akarták bizonyítani, hogy az energiabiztonság és a szén-dioxid-mentes gazdaság elérhető kizárólag a megújuló energiaforrások felhasználásával.
2011-ben azonban bekövetkezett a fukusimai atomerőmű-baleset. A történtektől megrettenve a német kormány úgy döntött, hogy 2022-ig végleg bezárja az összes atomreaktort.
A német szén-dioxid-kibocsátás azonban emelkedésnek indult, mert miután az atomerőműveket bezárták, elsősorban két áramtermelő forrás váltotta fel őket: a szén és az importált gáz.
Eközben a megújuló energiaforrások alkalmazása zuhanórepülésben volt.
Németországnak évi 300 millió dollárnyi bírságot kell fizetnie az Európai Uniónak a kibocsátási kvóták átlépése miatt. Ugyanakkor Franciaország évi 3 milliárd dollárt keres az atomerőművek által termelt energia más országoknak történő értékesítéséből, és készen áll arra, hogy megduplázza az atomenergiára történő ráfordításokat.
Németországnak a szakértők szerint nem marad más hátra, mint követni ezt a példát. Ráadásul az atomenergiától való függetlenség elnyerésére irányuló törekvésében új függőséggel találta magát szemben – Oroszországgal.
Németország Energiafordulat elnevezésű programja mostanra nemzetközi szinten is rossz példává vált, és erről nemcsak a szakirodalom, de a német társadalom egyre nagyobb része is így vélekedik. A még működő atomerőművek kivezetéséhez, ami a csomag központi elemét jelentette, a Zöldek évtizedes érzékenyítő kampánya ágyazott meg.
Ám Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője szerint a törekvés mögötti motiváció ideológiai természetű, hiszen a már megépített, alacsony költségen és kibocsátás mellett üzemeltethető erőművek bezárása gazdasági, műszaki vagy környezetvédelmi érvekkel nehezen indokolható.
A hivatkozott elemzés szerint a csillagászati összegeket felemésztő, fél évszázados energiakísérlet eredményei ma már világosak: az atomenergia győzött. És napjainkban minden ország, amely energiafüggetlen szeretne maradni, és alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá akar válni, a bolygó egyetlen életképes megoldása, az atomenergia felé fordul. Ebben pedig a németek alaposan lemaradtak, ha úgy tetszik, elveszítettek egy nagy háborút.
A teljes cikk ide kattintva olvasható el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.