A románok még a cseheket is túlfogyasztották – derült ki, és nagy baj lett belőle

Egyre-másra érkeznek a nyáron a hírek a romániai megszorításokról és korrupcióról, földig rombolva a „bezzeg-Románia” mítoszt. A Société Générale (SG) elemző központjának friss anyagában felbukkant pár olyan trendekre rámutató ábra, amelyek a legmegrögzöttebb bezzeg-románozók hitén is repedéseket okozhatnak. Egyúttal rámutatnak: a fejlemények egyik legveszélyesebb pontja, hogy a bezzeg-románozást magukkal a románokkal is elhitették. A kiábrándulás politikai tétjét az eddigiekben még csak hónapokig tartó idegjáték formájában kellett megfizetniük – de nincsen vége.

A fogyasztás gyors felfutása általában felkelti a túlfűtöttség kialakulásának gyanúját: ha nem alapozza meg hosszabb távra teljesítmény, könnyen felbillenthet egy gazdaságot.

Az Európai Unióhoz csatlakozott államokkal kapcsolatban az ilyen veszélyek felismerésében nehézséget okoz, hogy felzárkózásukat – amit a polgár nem elég gyorsnak tekint, a gazdaságtörténet azonban nagyiramúnak – természetesnek veszik. A tisztánlátást a bel- és külpolitikai vetekedés is nehezíti.

Grafikonokat ritkán böngészünk, az adattömegbe könnyű beleveszni, az értelmezés nehéz. A szakemberek már évek óta emlegetik, hogy a román felfutással valami nem stimmel  – konkrétan, az adósság növekedésére épül – a médiába azonban ez az üzenet lassan ment át, és nagyobb erővel akkor, amikor már a román politika is elismerte, hogy benne vannak a slamasztikában. 

Az SG elemzőinek friss ábrakészlete  most valami olyanra mutat rá visszamenőleg, aminek menet közben is fel kellett volna keltenie a gyanút.

Román fogyasztás: jobb gazdaság alapozza meg, mint a cseheknél?

Az ábra mutatta trendeket most egy szempontból vizsgálnánk meg: akit elszédített a román fogyasztás tényleg nyaktörő iramú felfutása, annak azt is figyelembe kellett volna vennie, reális-e más gazdaságokhoz képest. Lássuk az egyik ábrát:

Amit láthatunk, és ami felvetődhet kérdésként:

A nagyon mélyről indul Románia felzárkózása sohasem volt kérdés, de reális-e, hogy habár a 2020-as évek egymás után hozták a nemzetközi sokkokat Európában, reális-e gazdasági fundamentumaik alapján, hogy

• mostanra megelőzzék a fejlett alapokkal rendelkező cseheket, 
• a lengyeleket, ahol a gazdaság fő motorja a nagy belső piac fogyasztása, 
• illetve szinte behozzák az uniós átlag környékéről indult spanyolokat (habár az utóbbiak is feljebb araszoltak a világjárvány óta – szintén költségvetési feszültségek árán)?

Az új román kormány nem véletlenül hozza futószalagon a megszorító döntéseket: fogyasztás azért nőhetett – rontva az amúgy is erősen mínuszos külkereskedelmi mérleget és növelve az adósságot –, mert a román állam vadul költekezett az elmúlt években, majdnem olyan magasra pörgetve fel a büdzsé hiányát, mint az e tekintetben notórius magyar szocialista kormányok az évszázad első évtizedében: a GDP 9 százaléka fölé.

A romániai háztartások is elhitték, hogy pandémia után mindjárt a kánaán érkezett meg

Beleveszni az adatsorokba nem érdemes, de a témához beszédesen hozzátesz az SG régiós készletéből egy másik ábra is, amely azt mutatja, hogy a nagy közép-európai gazdaságokban a pandémia hatására látványosan felszökött a háztartások bruttó megtakarítási rátája.

Nem meglepő, mindenki nagyon megijedt és tartalékolni akart. A hagyományosan költekező hajlamú lengyelek épp úgy, mint az alapból óvatos csehek és a devizahitel-krízist hozó pénzügyi világválságban csúnyán összeégett magyarok.

Nagyon érdekes, ami azóta történt, és amiből durván kilógnak a románok. 

• A megtakarítási ráta az elkölthető jövedelem 22 százaléka környékéről mindhárom másik országban gyorsan visszavonult a pandémia lecsengésével, a lengyeleknél egyenesen a mínuszba (tehát durván költeni kezdtek), a megfontolt cseheknél és magyaroknál azonban messze a járvány előtti szintek felett maradt.
• Az európai energiaválság nyomán megint megugrott a megtakarítási hajlam, és azóta megint csökkent, de a cseheknél és a magyaroknál magasan, 18 százalék körül maradt, a lengyeleknél ez csak 10 százalék – igaz, hogy náluk az energiaválság óta folyamatos a romlás a költekezési hajlandóságban.

Itt kanyarodjunk vissza a románokhoz.

Róluk a SG elemzői nem közölnek adatsort, és mi sem találtunk, ellenben a keresőben felbukkant például egy tavalyi jelentés arról, hogy 2023-ban Európa legrosszabb lakossági megtakarítási rátáját a románok produkálták: a mínusz 6,8 százalékos érték azt jelentette, hogy ennyivel költöttek többet elkölthető jövedelmüknél – azaz hitelből, vagy korábbi megtakarításaikat is felélve.

Románia: a háztartások szó szerint arcra estek, politikai értelemben ez veszélyes

A politikusok hitették el, hogy mi vagyunk a bezzeg, lehet szórni a pénzt, vagy a polgárok olvasták ezt ki az elmúlt két évtized trendjéből, már csak értelmezés kérdése (ahogy az volt Magyarországon is a 2000-es évek közepén, amit 2008–2009 kijózanító sokkja követett). Amikor azonban egy efféle révületet követ kijózanodást, akárhol is, azt általában nem írják az óvatlan politikai elit javára az emberek.

Ha figyeltünk, Romániával a tél óta olyan politikai malőrök történtek, mint hogy

• egy NATO- és EU-szkeptikus jelölt nyerte az elnökválasztás első fordulóját, mire az alkotmánybíróság megsemmisítette az eredményt, 
• a májusi ismétlésben hajszál híján, széles összefogással sikerült csak megelőzni, hogy az új nacionalista – egyben magyarellenes – jelölt győzzön, 
• de ennyi is elég volt, hogy megbukjon a csak néhány hónapja alakult kormány, átadva helyét egy olyan kabinetnek, amely nyílt sisakkal vállalja megszorításokat.   

Ezekre úgy kerül sor, hogy közben messze az ellenzéki nacionalista AUR az ország legnépszerűbb pártja.

Választások évek múlva lesznek, és a román alkotmány olyan, hogy előrehozott választások esélye kicsi. De 1990 óta többször is bukott már meg román kormány parlamenti bizalmatlansági indítvány útján.  Ilie Bolojan kormánya a népszerűtlen intézkedéseket és korrupciós vádakat korrupciós leleplezésekkel csillapítja, hasonlóan Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz. Jobb a helyzet, mint Ukrajnában, hisz háborúban nem áll az ország, de annyi biztos, hogy a román háztartások nem elégedettek a bezzeg státusz elvesztésével.