Vietnám nagy ugrásra készül, a következő ázsiai tigris akar lenni
Vietnám akar lenni a következő „ázsiai tigris”, követné Dél-Korea és Tajvan gazdasági felemelkedésének példáját, hogy 2045-re bekerüljön a világ gazdag országai közé. Az út azonban nem lesz könnyű, mert átfogó reformokra van szükség a cél eléréséhez, és meg kell küzdeni az öregedő népesség, a klímaváltozás és a Donald Trump második vámháborúja jelentette kihívásokkal.
Az ország azonban szépen halad előre a gazdagodás útján, amit a számok is jól mutatnak. A Vietnam+ című internetes portál emlékeztetett, hogy az egy főre jutó GDP 1990-ben nem érte el a száz dollárt, és a népesség 70 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt.
Az egy főre jutó GDP az idén már 17 480 dollár, és a hanoi pénzügyminisztérium a globális bizonytalanságok ellenére ambiciózus, a korábban jelzett 8 helyett
8,3-8,5 százalékos növekedésben reménykedik.
Ez jóval magasabb más előrejelzéseknél, a Citigroup 6,6-7, a BIDV Research Group optimális esetben is csak 7,8-8,1 százalékos bővülést prognosztizál.
A remélt növekedés elérése érdekében a kormányzat a hagyományos hajtóerőkre összpontosít:
- a befektetésre,
- a fogyasztásra
- és az exportra.
Sikerült letornászni az amerikai vámokat
Vietnám globális feldolgozóipari központtá vált az elmúlt időszakban, amit az alacsony költségek és az export tett lehetővé. Az amerikai–kínai kereskedelmi feszültségek miatt ömlenek a befektetések az országba, és az Egyesült Államok lett az ország legnagyobb piaca.
Az ország GDP-jének majdnem 30 százalékát adja az Egyesült Államokba irányuló export, így a vámok veszélyeztetik a növekedési modelljét, és súlyosan érintenek sok onnan exportáló multinacionális vállalatot, többek között a Samsungot, az Apple-t és a Nike-t.
Donald Trump a kölcsönös vámok bejelentésekor 46 százalékos tarifát szabott ki az országra, amelyet a kétoldalú kereskedelmi megállapodással sikerült letornászni 20 százalékra; az átrakodott áruféleségek tarifája 40 százalék.
Az ország ugyan cserében megnyitotta a piacát az amerikai áruk előtt, de így is képtelenség lenne ledolgozni a kétoldalú forgalomban meglévő amerikai deficitet, amely tavaly elérte a 123,5 milliárd dollárt.
Vietnám változtat gazdasági politikáján
Vietnám azonban már Trump vámtarifái előtt is készült gazdasági politikájának átalakítására, mivel tisztában vannak azzal, amit a közgazdászok „középjövedelmi csapdának” neveznek, amikor a gazdaságok jelentős reformok nélkül stagnálni kezdenek.
Ahhoz, hogy túllépjen ezen, az ázsiai tigrisek közül Dél-Korea az elektronikára, Tajvan a félvezetőkre, Szingapúr pedig a pénzügyekre tett,
Vietnám gazdasága azonban ma jóval sokszínűbb és összetettebb, mint azoké az országoké az 1960-as években.
Nem támaszkodhat csak egy nyertes szektorra a hosszú távú növekedés előmozdítása és a versenyképesség megőrzése érdekében, mivel a bérek emelkednek, és az olcsó munkaerő már nem jelent fő előnyt.
Kína példáját követve ezért az ország a fejlett technológiai szektorokra, a félvezetőkre, a mesterséges intelligenciára és a megújuló energiára összpontosít, és jelentős összegeket fektet az infrastruktúrába, például nukleáris erőművek és egy észak–déli nagy sebességű vasút vonalának építésébe. A 67 milliárd dollár értékű projekt eredményeként a jelenlegi 30 óra helyett öt órára csökken a menetidő Hanoi és az ország pénzügyi központja, Ho Si Minh-város között.
Vietnám arra is törekszik, hogy globális pénzügyi központtá váljon. A kormány két speciális pénzügyi központot tervez létrehozni, az egyiket Ho Si Minh-városban, a másikat pedig a tengerparti üdülővárosban, Da Nangban. Egyszerűsített szabályokkal, adókedvezményekkel, a pénzügyi technológiai startupok támogatásával és az üzleti viták könnyebb rendezésének lehetőségével akarják vonzani a külföldi befektetőket.
Nagyobb szerepet kap a magánszektor
A múlthoz képest alapvető változás, hogy a kommunista országban – szintén Kínához hasonlóan – a magánszektorra is számítanak a fejlesztést szem előtt tartva.
Vietnám azt akarja, hogy
a multinacionális vállalatok helyett „nemzeti bajnokok” hajtsák az innovációt és versenyezzenek globális szinten,
és ezt nem úgy tervezik elérni, hogy kiválasztják a nyerteseket, hanem a piacra bízzák a döntést.
Még az olyan óriási projekteket is megnyitották a magánbefektetők számára, mint az észak–déli gyorsvasút, amelyeket korábban állami óriásvállalatok számára tartottak fenn.
2030-ra Vietnám legalább húsz magánvállalatot szeretne globális szintre emelni. Kérdés azonban, mekkora ellenállást tanúsítanak majd a kommunista párt konzervatív tagjai és az állami vállalatokból profitálók.
