Vietnám nagy ugrásra készül, a következő ázsiai tigris akar lenni
Vietnám akar lenni a következő „ázsiai tigris”, követné Dél-Korea és Tajvan gazdasági felemelkedésének példáját, hogy 2045-re bekerüljön a világ gazdag országai közé. Az út azonban nem lesz könnyű, mert átfogó reformokra van szükség a cél eléréséhez, és meg kell küzdeni az öregedő népesség, a klímaváltozás és a Donald Trump második vámháborúja jelentette kihívásokkal.
Az ország azonban szépen halad előre a gazdagodás útján, amit a számok is jól mutatnak. A Vietnam+ című internetes portál emlékeztetett, hogy az egy főre jutó GDP 1990-ben nem érte el a száz dollárt, és a népesség 70 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt.
Az egy főre jutó GDP az idén már 17 480 dollár, és a hanoi pénzügyminisztérium a globális bizonytalanságok ellenére ambiciózus, a korábban jelzett 8 helyett
8,3-8,5 százalékos növekedésben reménykedik.
Ez jóval magasabb más előrejelzéseknél, a Citigroup 6,6-7, a BIDV Research Group optimális esetben is csak 7,8-8,1 százalékos bővülést prognosztizál.
A remélt növekedés elérése érdekében a kormányzat a hagyományos hajtóerőkre összpontosít:
- a befektetésre,
- a fogyasztásra
- és az exportra.
Sikerült letornászni az amerikai vámokat
Vietnám globális feldolgozóipari központtá vált az elmúlt időszakban, amit az alacsony költségek és az export tett lehetővé. Az amerikai–kínai kereskedelmi feszültségek miatt ömlenek a befektetések az országba, és az Egyesült Államok lett az ország legnagyobb piaca.
Az ország GDP-jének majdnem 30 százalékát adja az Egyesült Államokba irányuló export, így a vámok veszélyeztetik a növekedési modelljét, és súlyosan érintenek sok onnan exportáló multinacionális vállalatot, többek között a Samsungot, az Apple-t és a Nike-t.
Donald Trump a kölcsönös vámok bejelentésekor 46 százalékos tarifát szabott ki az országra, amelyet a kétoldalú kereskedelmi megállapodással sikerült letornászni 20 százalékra; az átrakodott áruféleségek tarifája 40 százalék.
Az ország ugyan cserében megnyitotta a piacát az amerikai áruk előtt, de így is képtelenség lenne ledolgozni a kétoldalú forgalomban meglévő amerikai deficitet, amely tavaly elérte a 123,5 milliárd dollárt.
Vietnám változtat gazdasági politikáján
Vietnám azonban már Trump vámtarifái előtt is készült gazdasági politikájának átalakítására, mivel tisztában vannak azzal, amit a közgazdászok „középjövedelmi csapdának” neveznek, amikor a gazdaságok jelentős reformok nélkül stagnálni kezdenek.
Ahhoz, hogy túllépjen ezen, az ázsiai tigrisek közül Dél-Korea az elektronikára, Tajvan a félvezetőkre, Szingapúr pedig a pénzügyekre tett,
Vietnám gazdasága azonban ma jóval sokszínűbb és összetettebb, mint azoké az országoké az 1960-as években.
Nem támaszkodhat csak egy nyertes szektorra a hosszú távú növekedés előmozdítása és a versenyképesség megőrzése érdekében, mivel a bérek emelkednek, és az olcsó munkaerő már nem jelent fő előnyt.
Kína példáját követve ezért az ország a fejlett technológiai szektorokra, a félvezetőkre, a mesterséges intelligenciára és a megújuló energiára összpontosít, és jelentős összegeket fektet az infrastruktúrába, például nukleáris erőművek és egy észak–déli nagy sebességű vasút vonalának építésébe. A 67 milliárd dollár értékű projekt eredményeként a jelenlegi 30 óra helyett öt órára csökken a menetidő Hanoi és az ország pénzügyi központja, Ho Si Minh-város között.
Vietnám arra is törekszik, hogy globális pénzügyi központtá váljon. A kormány két speciális pénzügyi központot tervez létrehozni, az egyiket Ho Si Minh-városban, a másikat pedig a tengerparti üdülővárosban, Da Nangban. Egyszerűsített szabályokkal, adókedvezményekkel, a pénzügyi technológiai startupok támogatásával és az üzleti viták könnyebb rendezésének lehetőségével akarják vonzani a külföldi befektetőket.
Nagyobb szerepet kap a magánszektor
A múlthoz képest alapvető változás, hogy a kommunista országban – szintén Kínához hasonlóan – a magánszektorra is számítanak a fejlesztést szem előtt tartva.
Vietnám azt akarja, hogy
a multinacionális vállalatok helyett „nemzeti bajnokok” hajtsák az innovációt és versenyezzenek globális szinten,
és ezt nem úgy tervezik elérni, hogy kiválasztják a nyerteseket, hanem a piacra bízzák a döntést.
Még az olyan óriási projekteket is megnyitották a magánbefektetők számára, mint az észak–déli gyorsvasút, amelyeket korábban állami óriásvállalatok számára tartottak fenn.
2030-ra Vietnám legalább húsz magánvállalatot szeretne globális szintre emelni. Kérdés azonban, mekkora ellenállást tanúsítanak majd a kommunista párt konzervatív tagjai és az állami vállalatokból profitálók.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.