Mint a mágnes vonzza a magyar inflációs szint a régiót, az eurózónatagokat pedig a káosz

Elképesztő trendek rajzolódtak ki az inflációban a kontinensünkön és a régiónkban ezen a nyáron. A drágulást természetesen senki sem szereti, de ha azt szeretnénk kiolvasni, mik az okai, és mi védhet meg ellene, választ csak azt hozhat, ha körbetekintünk. Azt láthatjuk, hogy 1. a közép-európai inflációt mintha mágnesként vonzaná egy olyan szint – a magyart is –, amely 2. jóval magasabb a nyugat-európainál, és 3. mintha a régió tartozna egy gazdasági övezethez, nem pedig az euróövezeti tagok. 

Ha másért nem, ez már csak azért is felkeltheti az érdeklődésünket, mert Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap kötcsei előadásában az eurózóna belső feszültségeiről és szétesésének lehetőségéről beszélt. Mindannyiunknak sokba kerülne, ha nem is az euró a fizetőeszközünk. 

Vegyük sorra.

Infláció Közép-Európában: mindenki ugyanoda tart, ahol Magyarország is van?

A nyár régiós inflációs adatainak köre még nem teljes, de táblázatunk – ha az árucsoportok kategóriái nem is teljesen megegyezők minden ország statisztikáiban – az augusztusi magyar adatok közlése után már jól értékelhető képet nyújt. A képbe szintén beleillik az augusztusra az elemzők által jósolt 4,2 százalékos éves ráta Szlovákia és 8,5 százalék Románia számára.

Ausztriát ugyan fejlettségi és történelmi alapon inkább Nyugat-Európához szokták sorolni, de földrajzi helye, beágyazottsága alapján kiváló ellenőrző példának bizonyul a tekintetben is, hogy az euróövezethez tartozik, mint a régiónk több gazdasága. Hozzá kell tenni, ezek a kisebbek, a nagyok megtartották saját devizájukat – és az inflációs térképből megint az rajzolódik ki, hogy volt rá okuk.

Nagyon érdekes dolgokat találhatunk az adatokban:

Mindenki a magyar inflációs szintre törekedett, vagy közös tényezők működnek?

Ami az éves inflációt illeti, látjuk hogy lefelé és felfelé is lógnak ki országok, de a zömük mintha kinézte volna magának a 4 százalék körüli szintet. 

A magyar éves infláció júliusban és augusztusban is 4,3 százalék volt. Ha a magyar kormány nem elég határozott, és nem lép az árréscsökkentés útjára, a hazai drágulás gyorsabb lenne ennél a szintnél, amit – egyelőre – úgy tűnik, körülbelül ugyanúgy elfogad a régió zöme a szebb jövő reménylése mellett, mint ahogy a keddi magyar–portugál válogatott futballmeccsre sok szurkoló elfogadná a döntetlent. 

Egyetlen olyan országot sem találunk, ahol az infláció ne haladná meg lényegesen a 2,1 százalékos euróövezeti átlagot: még a régióból legjelentősebben lefelé kilógó Csehország is 2,5 százaléknál tart.

Euróövezet: a közép-európaiak mintha csak tiszteletbeli tagok lennének 

Az egységes európai valuta, az euró létrehozása mellett rengeteg érv szólt, amelyek legyőzték az ellenérveket, az azonban a tapasztalat alapján biztosan nem hozható fel mellette érvként, hogy segít alacsonyan tartani az inflációt. És ha van, akit ez meg is lep: euróban drágábban vásárolni, mint tegnap, semmivel sem kevésbé fájdalmasabb, mint forintban vagy zlotyban.

A balti országok közül kettőt, láthatjuk – a letteket és a litvánokat – elkapta a „magyar mágnes”, az inflációjuk ugyanott van, mint a magyar. Ők nyilvánvalóan nem díjazzák, hogy eközben az Európai Központi Bank vagdossa a kamatokat, ami talán jó dolog a franciáknak (0,9 százalék infláció – ők máson véreznek el) vagy az olaszoknak (1,6). A két baltinak nem, különösen nem jó Észtországnak, ahol 6,1 százalékra rúgott fel az infláció. Nekik, ugye, nincs MNB-jük, amely kordában tartja az inflációt. Azaz, ha az EKB sem, akar marad a megszorítás és az adminisztratív árkorlátozás.

Lehet, hogy a régiónknak külön EKB 2.-t kellett volna csinálni? Izgalmas gondolat, de akkor is lennének kilógók. És ugyanabból a székből kezelni a cseh és a román inflációt? 

Bulgária: alighogy beengedték őket az euróövezetbe – pá, alacsony infláció

Érdekes az unióhoz előbb csatlakozó fejlett Ausztria és a később belépő, kevésbé fejlett Bulgária és Románia esete.

A fekete-tengeri térség politikailag vált fontossá a háborúra hangolódó Európában

Az utóbbi geopolitikai fontossága felértékelődött Brüsszel számára: az unió terve körberakni Ukrajnát fegyverrel és a katonai szállításokhoz felfejleszteni fekete-tengeri tagállamai infrastruktúráját. Bulgáriát úgy engedték be az elmúlt hónapokban 2026. január 1-jei hatállyal az euróövezetbe, hogy tudni lehetett, az inflációs kritérium teljesítése érdekében a kormány meghekkelte az adminisztratív árakat.

A döntés pillanatában megfeleltek a belépési inflációs kritériumnak, a legutóbbi, júliusi adat szerint azonban már nem. Az inflációjuk jóval meghaladta a magyart is.

Románia: lesz az még magasabb is

Ausztriában az év elején több támogató intézkedés hatálya is lejárt, emiatt megemelkedett az energia ára, és főleg ez dobta meg az inflációt, bár voltak egyéb áremelések is.

Ami Romániát illeti, elképesztő költségvetési hiány árán tornászták fel mesterségesen az életszínvonalat, ennek az árát idén sorozatos megszorító intézkedésekkel kezdik el törleszteni, és ezek következménye a hirtelen megugró infláció. Ennek az elemzők által augusztusra várt 8,5 százalék még csak nem is lesz a csúcsa a bukaresti jegybank előrejelzése szerint.

Nagyon tanulságos a román eset. 1. Az EU mechanizmusai a korábbi rossz példák ellenére sem akadályozták meg, hogy Románia majdnem olyan irtóztató költségvetési hiányok mellett működjék, mint Magyarország utolsó szocialista kormányai, amelyek miatt kibicsaklott a hazai gazdaság fejlődése. 2. A költségvetést felborító kormányt választani pont oda vezet, ahol a románok most állnak.

Azt hisszük, csak nálunk drágulnak az élelmiszerek, és nem számít a háború?

Említettük, korlátozottan összehasonlítható a drágulás mértéke az egyes árucsoportokban a régiós országokban, a táblázatot mégis érdemes volt összerakni, mert a teljes kép így is kirajzolódik.

Láthatjuk, az élelmiszerek drágulása régiószerte elérte vagy meghaladta az átlagos inflációt – ez tehát nem magyar sajátosság. Ami igen, az a még nagyobb emelkedést megelőző kormányzati árréskorlátozás (nem kizárólagosan, mert hasonló intézkedéseket a horvátok is hoztak).

Az energiaárakat, az osztrák példán is láthattuk, kormányzati intézkedések is eltérítik, akár év közben. Az idei trend azonban a régióban az, hogy az energia a tavalyihoz képest olcsóbb lett Európában – visszafogva az inflációt –, ennek pedig a fő oka, hogy 1. feléledtek a remények az ukrajnai békekötésre, miközben 2. az európai gazdaság egyáltalán nem jól szuperál, mert ha azt tenné, magasabb lenne az energiaigénye, feljebb hajtva az árakat.

Nem segít, ha eurózónatag vagy, akkor tényleg szétesik az euróövezet?

Talán nem kerülte el a figyelmünket, hogy a régiónk összes euróövezeti országában magasabb az infláció, mint a saját devizájával operáló Csehországban és Lengyelországban. Még úgy is, hogy mindkét ország képes volt a kamatait csökkenteni, miközben az EKB kamatcsökkentései az infláció tekintetében ártanak közép-európai tagjainak.

Ez a tapasztalat már az euróövezet szétesését vetíti előre, amelynek lehetőségéről a magyar miniszterelnök beszélt? Politikai döntéseken múlik, s azon, hogy a jelenlegi felállásban ki mennyit veszít, és mennyi ideig hajlandó ezt elviselni. Ha azonban azt szeretnénk, hogy Magyarország legyen az eurózóna tagja, mert megelégeltük a drágulást, akkor érdemes a fentieket újraolvasni. Azért nem érdemes.