Panaszkodnak az amerikaiak: hiába úsznak a pénzben, szegényebbnek érzik magukat, mint valaha – és lehet, hogy igazuk van?
Az amerikai középosztály egyre inkább úgy érzi, hogy anyagilag zsugorodik a mozgástere, miközben a statisztikák azt mutatják: a háztartások valójában tehetősebbek, mint korábban. A látszólagos ellentmondás kulcsa azonban nem a csökkenő bevételekben, hanem a magas árakban rejlik. A feszültség oka: azok a dolgok kerülnek többe, amelyek nélkül nem lehet élni – de éppen azért drágák, mert a társadalom gazdagabb lett.
Az Egyesült Államokban hetek óta egyetlen kérdés körül forog a gazdasági vita: mennyi pénz kell valójában ahhoz, hogy egy család 2025-ben gond nélkül fenntartsa a középosztálybeli életet? A vitát Michael Green befektetési szakértő indította el, amikor azt állította:
Ma egy amerikai háztartás 140 ezer dollár alatt már nem élhet kényelmesen.
A szám azonnal vihart kavart, hiszen a 140 ezer dollár a mediánjövedelem közel másfélszerese. Green érveléséről azonban gyorsan kiderült, hogy több ponton hibás. A közgazdászok sorra mutatták ki: a számításai túlbecsülték
- a gyermekfelügyelet,
- a felsőoktatás
- és az egészségügy valós költségeit.
Mégis, a vita túlnőtt a szakmai pontatlanságokon, mert sok amerikai úgy érezte: a 140 ezres határ túlzás ugyan, de a jelenség, amire utal, nagyon is valóságos. A középosztály jelentős része ma nagyobb anyagi bizonytalanságot él meg, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Többet költött az amerikai fogyasztó, mégis kevesebbet vett – itt vannak a Black Friday-adatok
Értékben többet, azonban mennyiségben valószínűleg kevesebbet vásároltak az idén az amerikaiak a karácsonyi szezon nyitányában. A Black Friday hagyományosan az őrületes akciók időszaka, most azonban az inflációs félelmek miatt óvatosabbak a vásárlók.
Nem a boltokban kell keresni a magas árakat
A magyarázat a költési szerkezetben keresendő. Az elmúlt évtizedekben meredeken nőtt az amerikai háztartások jövedelemarányos kiadása az alapvető szolgáltatásokra. Az egészségügy aránya 3, a gyermekfelügyelet 2, a lakhatás 4, az élelmiszer pedig 1 százalékponttal nőtt. Ezek együtt már a középosztály rendelkezésére álló jövedelem felét viszik el – szemben a korábbi egyharmaddal.
És itt jön a nagy csavar: miközben a létfontosságú szolgáltatások egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a családi kasszából, a teljes kiadás aránya a jövedelemhez képest nem nőtt. Sőt: összességében kicsit alacsonyabb is, mint akkor, amikor minden „olcsóbb” volt. A különbség onnan jön, hogy a tömegtermékek – ruházat, elektronika, háztartási eszközök – ára látványosan csökkent, ezek ugyanis annyival lettek olcsóbbak, hogy ellensúlyozzák a szolgáltatások drágulását.
A jelenség azonban nem amerikai sajátosság, hanem klasszikus gazdasági törvényszerűség.
Minél fejlettebb egy gazdaság, annál olcsóbbak lesznek a gyártható termékek, és annál drágábbak az emberi munkaigényes szolgáltatások. Az oktatás, az egészségügy és a személyes gondoskodás azért kerül ma többe, mert azok, akik ezeket a szolgáltatásokat nyújtják, maguk is magas béreket kérhetnek egy gazdag társadalomban.
A Financial Times felhívta a figyelmet arra, hogy a múltban a gyermek- és idősgondozás azért volt „olcsóbb”, mert többnyire otthon maradó felnőttek végezték fizetés nélkül – egyszerűen azért, mert a munkaerőpiacon kevés lehetőségük volt. Ma viszont a legtöbb ember magasabb fizetésű állásban dolgozik, így a gondoskodásnak valós piaci ára lett.
A középosztály tehát joggal érzi a szorítást, de ez nem a társadalmi lecsúszás tünete. Épp ellenkezőleg: annak a mellékhatása, hogy a társadalom gazdagabb lett, és a jólétből fakadóan minden emberi munka drágábbá vált.
Az amerikai fogyasztók is behúzták a kéziféket, szerényebbek lesznek idén az ünnepek
A PwC felmérése szerint visszaesnek a költések. Az amerikai fogyasztók egyelőre óvatosak, inkább csak az alapvető cikkekre költenek.
