Pénz, politika, játékok: az Electronic Arts lett Szaúd-Arábia új trófeája – kérdés, mennyire viseli ez meg a videójáték-ipart

A videójáték-ipar történetének egyik legnagyobb felvásárlása zajlik éppen: az Electronic Arts (EA), a világ egyik legismertebb játékkiadója és fejlesztője 55 milliárd dollárért egy közel-keleti és amerikai befektetőkből álló konzorcium kezébe kerül. A tranzakció mérete és jellege példátlan, hiszen a cég kivonul a tőzsdéről, magántulajdonba kerül, ezzel pedig lezárul egy jelentős korszak a gaming történelmében. Az üzlet azonban nemcsak pénzügyi rekordot dönt, hanem számos kérdést is felvet arról, mi vár az EA-re, stúdióira és a globális játékiparra.

A megállapodás értelmében a szaúdi állami befektetési alap (Public Investment Fund – PIF), a technológiai befektetésekben évtizedek óta aktív Silver Lake, valamint Jared Kushner érdekeltsége, az Affinity Partners vásárolják fel az EA-t. A részvényesek részvényenként 210 dollárt kapnak – 25 százalékkal többet, mint amennyit a papírok a hír kiszivárgása előtt értek. A konstrukcióban 36 milliárd dollárnyi saját tőke mellett több mint 20 milliárd dollárnyi hitel is szerepel, melyet a JPMorgan finanszíroz.

Ez a lépés minden idők legnagyobb készpénzes, úgynevezett „take-private” akvizíciója, melynek következtében 

Hasonló méretű üzletre utoljára akkor volt példa, amikor a Microsoft 69 milliárdért megvette az Activision Blizzardot – de azt meghagyták nyilvános cégként. Itt éppen a privatizáció az, ami precedens nélküli.

Az Electronic Arts felemelkedése és mélyrepülése

Az 1982-ben alapított Electronic Arts évtizedeken át a videójáték-ipar egyik zászlóshajója volt. Nevéhez fűződik a világ legnépszerűbb sportjáték-sorozata, a FIFA (ami jelenleg EA Sports FC), de olyan ikonikus brandek is, mint

• a The Sims,
• a Need for Speed,
• a Battlefield,
• vagy a Mass Effect. 

Több százmillió eladott példány, több milliárd dolláros bevétel és olyan ismertség, amely még a játékokon kívül is jelentett valamit.

Az utóbbi másfél évtizedben azonban a kiadó fokozatosan elveszítette a játékosok bizalmát. A közösségi médiát és a fórumokat elárasztották a panaszok: futószalagon gyártott sportjátékok, minimális újítás, erőszakosan beépített mikrotranzakciók, loot boxok körüli botrányok, félkész állapotban piacra dobott címek.

Az EA 2013-ban megszerezte a teljes jogot a franchise videójátékos feldolgozására, ám a várva várt korszakos játékok helyett csupán néhány, vegyes fogadtatású cím született. A Battlefront II. loot box-botrányát még a Disney is kénytelen volt kommentálni, és azóta is intő példaként tartják számon.

Mindezek mellett az EA menedzsmentje sorra emésztette fel a kreatív stúdiókat. A BioWare, amely a Mass Effect és a Dragon Age révén a világ egyik legnagyobb RPG-fejlesztője volt, mára szinte árnyéka önmagának.

• Az Anthem csúfos bukása,
• a Dragon Age: The Veilguard gyenge teljesítménye

és a folyamatos leépítések mind azt jelezték: a kreatív szabadság helyett a profitmaximálás vált elsődlegessé. Nem véletlen, hogy a BioWare volt írói közül többen keserű iróniával kommentálták a mostani bejelentést, egyenesen a stúdió jövőjét féltve.

Az új tulajdonos az MI-vel játszana, a fejlesztők közben a fejüket fogják

A befektetői csoport nyilatkozataiban a növekedés, az innováció és a hosszú távú stabilitás hangsúlyozása szerepel. A hivatalos kommunikáció szerint a mesterséges intelligencia (MI) bevonásával hatékonyabb fejlesztési folyamatokat, új típusú játékélményeket és erősebb globális jelenlétet akarnak elérni. Ez azonban kétélű fegyver: 

A legnagyobb aggodalom a 20 milliárd dolláros hitel: a befektetők minden bizonnyal elvárják majd, hogy a legnagyobb franchise-ok – az EA Sports FC, a Madden, a Battlefield – hozzák a stabil bevételt. Ez szűkítheti a portfóliót, és az olyan stúdiók, mint a BioWare, a Respawn vagy a Maxis, könnyen a „költségcsökkentés” áldozataivá válhatnak, ha a projektjeik nem teljesítenek a várt szinten.

A piac egészére nézve pedig újabb jelzés: a videójáték-ipar már nem pusztán kreatív művészeti ág, hanem a globális tőke egyik legfontosabb terepe. Szaúd-Arábia az utóbbi években agresszívan vásárolt be az iparágban – Niantic, Scopely, e-sport-szervezetek –, most pedig egy olyan vállalat került a kezébe, amely 40 éven át a nyugati játékpiac egyik bástyája volt.

Ez egyben politikai dimenziót is ad az ügyletnek. 

akinek országát rendszeresen érik bírálatok emberi jogi visszaélések miatt. Így a játékosok és az iparági szereplők számára nemcsak üzleti, hanem morális kérdés is, hogy az EA milyen jövőt épít majd ebben a keretben.

A teljes videójáték-iparra is hatással lehet az EA eladása

Az Electronic Arts privatizálása messze túlmutat önmagán: az egész videójáték-ipar jövőjére hatással lehet. Az elmúlt években már láttuk, ahogy a legnagyobb szereplők egyre nagyobb darabokat hasítanak ki a piacból. Az EA mostani ügylete azt jelzi, hogy a globális tőke, különösen a közel-keleti állami vagyonalapok, egyre nyíltabban lépnek be a játékiparba.

Ez több szinten is átalakíthatja az erőviszonyokat:

1. Konszolidáció felgyorsulása: ha a harmadik legnagyobb kiadó is magántulajdonba kerül, az kisebb szereplőket is arra kényszeríthet, hogy partnert keressenek. Könnyen elképzelhető, hogy a következő években újabb felvásárlási hullám indul, amelynek áldozata lehet például a Capcom, a Square Enix vagy akár a Sega.
2. Kreativitás kontra biztos bevétel : a 20 milliárd dollárnyi adósság törlesztése miatt az EA minden eddiginél jobban rá fog szorulni a garantált bevételt hozó sorozatokra. Ez az iparág egészére kihat, mert a többi kiadó is kénytelen lesz hasonló, kockázatkerülő stratégiát követni, nehogy lemaradjon. Az eredmény: kevesebb kísérletező indie–AAA hibrid, több sport- és lövöldözős folytatás.
3. Politikai dimenzió erősödése: az, hogy a világ egyik legnagyobb játékkészítője szaúdi állami alap ellenőrzése alá kerül, precedenst teremt. A gaming többé nem pusztán üzlet, hanem geopolitikai eszköz is lehet. Ha egy ország a popkultúra egyik legerősebb médiumában szerzi meg a vezető pozíciót, az közvetett kulturális befolyást is jelent.
4. Mesterséges intelligencia és automatizáció: a befektetői csoport nyíltan az MI beépítésétől vár költséghatékonyságot. Ha az EA valóban agresszívan alkalmazza az MI-t a fejlesztésben, az egész iparág kénytelen lesz követni – akár kreatív kompromisszumok árán is. Ez új versenyhelyzetet teremt a független stúdiók számára is.

Összességében az EA felvásárlása tehát nemcsak egy kiadó sorsát dönti el, hanem az egész iparágban új standardot állíthat fel: a játékipar egyre kevésbé a fejlesztők és kreatív stúdiók terepe, és egyre inkább a globális befektetési alapok és geopolitikai stratégiák játszótere lesz.

Már rég beköszöntött az új korszak, ez már csak sodródás

A tranzakció várhatóan 2027 elején zárul le véglegesen, addig a szabályozói jóváhagyások és a részvényesi szavazások még hátravannak. Andrew Wilson, az EA vezérigazgatója a helyén marad, de kérdés, hogy a jövőben mennyire lesz valódi döntési szabadsága.

A játékipar számára a hír egyszerre sokkoló és elgondolkodtató: 

• a Microsofthoz került Bethesda és Activision Blizzard után most az EA is kiesik a nyilvánosan jegyzett cégek sorából; 
• a Ubisoft a Tencenttel keresi a túlélési lehetőséget, a kisebb kiadók pedig egyre inkább a túlélésért küzdenek. 

A játékosok pedig azt látják: az iparág, mely egykor szenvedélyből és kreativitásból építkezett, ma már a globális pénzügyi stratégiák egyik terepe lett. Ez már a nagyok játéka, a kisember pedig csak örül, ha évente egyszer kap egy-két valóban élvezhető játékot. Azt idén már két játék – a Clair Obscur: Expedition 33 és a Hollow Knight: Silksong – is bizonyította, hogy a figyelem és a kreativitás vonzza be legjobban a játékosokat, nem a túlárazott, csillogó címek és az agyonmarketingelt diverzitás.

Az EA felvásárlása nem egy korszak kezdete, se nem egy korszak befejezése: ez a felvásárlási korszak már évek óta tart (kezdve azzal, hogy a Microsoft felvárásolta a Bethesdát, majd később az Activision Blizzardot), és még nem most lesz vége. A kisebb-nagyobb halak mind be fogják kebelezni azokat a stúdiókat, melyek túl sokszor megbotlottak az elmúlt évek kiszámíthatatlan forgatagában. 

A világ egyik legismertebb kiadója immár magántulajdonban, közel-keleti és amerikai befektetők kezében működik tovább – a kérdés most az, hogy ez a váltás képes lesz-e új lendületet adni egy sokat kritizált, megkopott óriásnak – vagy végleg bebizonyítja, hogy a pénzügyi logika felülírta a videójáték mint médium eredeti ígéretét.

Egy biztos: az EA és a hozzá tartozó stúdiók mostantól minden korábbinál szorosabban kötődnek a globális tőkeérdekekhez. Hogy ebből a játékosok profitálnak-e, vagy csupán még több „biztos bevételű” sportjátékot és lövöldözést kapnak, az a következő évek legfontosabb kérdése lesz.