Lassan beütik az utolsó szöget a koporsóba: valaha szárnyalt ez az ágazat, ma a kihalás szélére került – ordít az állami támogatásért
A brit vegyipar egyik alapkövének számító sógyártás megszűnése történelmi fordulópontot jelenthet Nagy-Britannia számára, és sokak szerint az iparág végleges leépülésének szimbóluma lehet. A Sky News elemzése szerint az INEOS tulajdonában lévő Inovyn runcorni üzeme állami támogatás hiányában bezárhat, ami azt eredményezné, hogy Nagy-Britannia történetében először teljes egészében importra szorulna a sóellátás terén.
A só a vegyipar alapja
A só első pillantásra hétköznapi terméknek tűnik, valójában azonban a vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga. A só, illetve az abból származtatott vegyületek a gyógyszerek 90 százalékában megtalálhatók, részt vesznek a víz tisztításában, a műanyagok, lőszerek és más anyagok gyártásában.
Hiánya nemcsak gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kockázatot is jelentene.
A 19. század nagy részében az ország a világ legnagyobb sóexportőre volt, az importra épülő Brit Birodalom számára tonnányi sót küldött, és ezt hatalmi eszközként is használta.
Nagy-Britannia évtizedekig viszonylag megbízható sóellátásra támaszkodott, elsősorban a cheshire-i kősóformációkból származó brine (sós víz) kitermelésével. A sót bányásszák, elpárologtatják a vizet, majd feldolgozásra elküldik két brit üzembe – az egyik a Tata Chemicals Europe, a másik pedig az INEOS-hoz tartozó Inovyn üzem.
Utóbbi nemrég jelezte, hogy kormányzati beavatkozás nélkül be kell zárnia a runcorni sógyárat. Ez azt jelentené, hogy Nagy-Britannia történetében először importtól függne a sóellátásban.
Mivel a só erősen korrozív anyag, szállítása költséges, ráadásul alacsony hozzáadott értékű termékről van szó, a logisztikai költségek jelentősen rontják a versenyképességet. Ez különösen az élelmiszer- és vegyipari feldolgozó ágazatokat érintheti hátrányosan.
A brit vegyipar a sógyártással együtt kimúlhat
A vegyipar évtizedeken át az ország egyik legfontosabb gazdasági ágazata volt. Számos korai vegyipari áttörés Nagy-Britanniában történt. Mivel a vegyipar a gyártási láncok elején áll, különleges fontossággal bír a nemzeti gazdasági biztonság szempontjából.
A sógyártás leállása csak egy eleme annak a szélesebb körű válságnak, amely a brit vegyipart sújtja.
Az elmúlt évtizedben legalább 11 kulcsfontosságú vegyipari üzem zárt be, az ipari termelés visszaesése példátlan mértékű volt. A fő okok között az energiaárak tartósan magas szintje szerepel, amely miatt számos alapvető vegyipari folyamat olcsóbban végezhető el külföldön.
Korábban Nagy-Britannia saját ammónia- és műtrágyagyártással rendelkezett, mára azonban ezek is megszűntek, ami az élelmiszer-biztonság szempontjából is kockázatot jelent. Bár a brit kormány egyes stratégiai üzemek esetében ideiglenes támogatással beavatkozott, szakértők szerint ezek nem helyettesítik az átfogó iparpolitikai megoldást.
Az Inovyn üzem bezárása ezért felértékelődött: vele együtt ugyanis a sógyártás is megszűnne, ami pedig brit vegyipar koporsójának utolsó szögét jelentené.
Európában egykor Ukrajna is meghatározó sóexportőr volt. Sőt, nem is olyan régen, pontosabban az orosz–ukrán háború 2022-es kiteljesedése előtt. A harcok miatt azonban az ország hirtelen stratégiai nyersanyag nélkül maradt, a konyhai és ipari só ellátásában keletkezett hiány pedig azonnali pánikot okozott. Ukrajna immár jelentős mértékben függ az importról, saját bányái és hagyományos termelőhelyei csak lassan térnek magukhoz.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
