A kínaiak kezdték el önteni a pénzt, de Trump Apache helikopteren előzött – most van, akinek életveszélyessé vált Venezuela
„Amerika az amerikaiaké” – nem ezekkel a szavakkal, de Donald Trump elnök kifejezte a tételt sajtótájékoztatóján Venezuela megtámadása és Nicolás Maduro elnök elfogása után szombaton. „És nem a kínaiaké” – ezt nem tette hozzá, de Pekingben értették. Lassan összeáll, miért volt sürgető az amerikaiaknak átvenni a kezdeményezést egy kiváló geopolitikai pillanatban. Miért olyan kínos a kínaiaknak, kiderül a South China Morning Post (SCMP) összeállításából, amelyben azt veszik végig, mit végzett az utóbbi időben a latin-amerikai olajbirodalomban Kína és vállalatai.
Mi történt Caracasban közvetlenül Venezuela megtámadása előtt?
Órákkal elfogása előtt Maduro a Telegramon számolt be a Kína latin-amerikai ügyekért felelős különmegbízottjával, Csiou Hsziao-csival folytatott találkozójáról:
Egy testvéri találkozó, amely megerősíti a Kína és Venezuela közötti testvériség és barátság erős kötelékeit. Jóban-rosszban!
Ez valaminek a nyitánya volt-e? Talán egyszer kiderül, és az amerikaiak talán már tudják is, mindenesetre ez a szép frigy – miközben Venezuela partjainál már összegyülekeztek az amerikai hadihajók – egyáltalán nem új a Washingtonnal rég durván rossz viszonyban lévő latin-amerikai olajbirodalom és az ázsiai gigász között. De kínált fordulatokat, még az amerikai beavatkozás előtt.
Leapadt a hitelszámla, a kínaiak kitaláltak mást – és erre az amerikaiak is
Az új kínai nekilendülésnek már voltak jelei, ennek megfelelően az újévi izgalom nyomán a kínai vállalatoknak van vesztenivalója – ezt foglalja össze az Alibaba csoport birtokában álló, tehát teljesen kormányfüggetlennek nem tekinthető hongkongi SCMP.
Mielőtt bemutatnánk, mire jutottak, mindenképp vissza kell menni pár évet, sőt évtizedet. A 2013-ban hatalomra került Maduróval végig kifejezetten ellenséges volt az USA viszonya, de elődjével, a 14 évig regnáló Hugo Chávezzel is rosszban voltak.
Kína 20-25 éve még sokkal gyengébb volt, mint most, de már emelkedő hatalom, amely betette a lábát a megnyíló ajtórésekbe, és mint másutt is, Venezuelában – amely a világ legnagyobb olajvagyonán ül – azt a taktikát választotta, hogy elkezdte önteni a hiteleket, egészen Maduro első éveiig.
Korábbi források 60 milliárd dollár körüli összegről beszéltek, a brit The Guardian hétfőn a következőt írta: Venezuela a negyedik legnagyobb hitelfelvevője a kínai állami hitelezőknek: az AidData, a virginiai William and Mary Egyetemen működő kutatóintézet adatai szerint
2000 és 2023 között mintegy 106 milliárd dollárnyi hitelígéretet kapott.
2024-ben Venezuela Kínával szembeni tartozását körülbelül 10 milliárd dollárra becsülték
A fedezet az olaj volt – a kínai „teáskanna” finomítók imádják az extranehéz venezuelai nyersolajat –, ami szépen csordogálgatott,
- ha a teljes kitermelés Maduro alatt vészesen vissza is esett,
- miközben az infrastruktúrája lerobbant
- és a szállításokat bonyodalmassá, de nem lehetetlenné tették az amerikai szankciók. A gazdasági pokollá változott ország üzleteiben alig valaki maradt a külföldi vállalatok közül, kivéve a kínaiakat és a rejtélyesen ott ragadt amerikai Chevront.
Látjuk, van még bőven a hitelből, és a kínaiaknak nyilván baj lenne, ha Caracas nem fizetne. Ha pedig fizet, akkor is ki kell találni mást, hogy megőrizhessék a pozícióikat. Ki is találtak: hogy esetleg legutóbb mit, azt nem is tudjuk, de azt igen, hogy mi történt az amerikai támadás előtt.
Hétfőn – a Bloomberg jelenti – Kína pénzügyi felügyelete körkérdést intézett a nagy pénzintézetekhez, venezuelai kitettségük nagyságát tudakolva.
Szó szerint megmozdították az állóvizet Venezuelában a kínaiak – érkeztek az amerikai hadihajók
A nemzetközi lapok – köztük a The Guardian és az SCMP is – azt latolgatják, összességében mit veszíthetnek a kínai vállalatok, illetve befolyásban maga Kína. Donald Trump amerikai elnök a támadást órákkal követő sajtótájékoztatóján már bejelentette: Washington kontrollja alá kívánják vonni az országot, a nagy amerikai olajvállalatok pedig dollármilliárdokat fognak beruházni az olajtermelés újraindítására, az elszegényedett venezuelaiakat is jövedelemhez segítve.
Az elnök tett rá célzást, hogy Kína is kaphat az olajból. Ugyanakkor a világ azt találgatja, mi lesz a kínai érdekeltségekkel,
ha az egyébként gazdasági értelemben is szorult helyzetben lévő új venezuelai rezsim behódol az amerikai kontrollnak.
Márpedig tavaly a Trump hatalomra kerülése okozta politikai izgalmak ellenére is szó szerint megmozdították az állóvizet Venezuelában a kínaiak.
A bankok mellett az SCMP beszámolója szerint az energetikai projektek jelentik Kína venezuelai jelenlétének alapját, az állami óriásvállalat China National Petroleum Corporation (CNPC) több kulcsfontosságú vegyesvállalatban is részt vesz. Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb igazolt kőolajtartalékával, amely elsősorban a középső Orinoco-övben található, az Orinoco folyó mentén elhelyezkedő kelet-venezuelai medencében – magyarázzák.
Augusztusban a magántulajdonú China Concord Resources Corp megkezdte két venezuelai olajmező fejlesztését egy 2024-ben aláírt, 20 évre szóló megállapodás keretében. A tervezett beruházás célja, hogy 2026 végére napi 60 000 hordós termelési kapacitást érjen el.
Szeptemberben már érkeztek is a jelentések, hogy a projekt keretében megjött az első úszó olajtorony a Maracaibo-tóra, amely az ország második legnagyobb kitermelési övezete.
Nem a lenti fotón szereplő egységről van szó, természetesen, aminek az állapota illusztrálja, mire utalt Trump, amikor a venezuelai kitermelés újraindításáról beszélt amerikai dollármilliárdok árán, amelyeket megelőzött ez a kínai milliárd, amelynek a jövőjét majd tisztázza a Maduro nélküli Venezuela.
Trump: "Készüljetek", kínai szakértő: erre készülhetünk
Kevés kétség fér hozzá, hogy egy Trump-féle Monroe-doktrína kifejezetten **Kína növekvő [latin-amerikai] befolyásának ellensúlyozására irányul
– idézi a kínai lap Wang Ji-vejt, a pekingi Renmin Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatóját, aki az amerikai külpolitika újjáéledő értelmezésére utal, amely az Egyesült Államok nyugati féltekén gyakorolt dominanciájának visszaállítását célozza a rivális hatalmak, különösen Kína befolyásának visszaszorításával.
Kína jelenléte Közép- és Dél-Amerikában az elmúlt években látványosan erősödött, elsősorban az energetikai, kikötői és stratégiai ásványkincsekhez kapcsolódó beruházások révén. Ez a folyamat egyre inkább ütközési pályára állítja Pekinget Washington törekvéseivel, amelyek a regionális ügyek feletti vitathatatlan befolyás visszaállítására irányulnak – összegez a South China Morning Post. "Készüljetek" – idézi közben a The Wall Street Journal Trump felkészítő felszólalását egy találkozóján amerikai olajvállalatok vezetóivel – egy hónappal Maduro elfogása előtt.
