Itt a meglepetés: Trump behívta a kínaiakat a háborúba – Peking válasza sejtelmes, de azért érthető
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA világot megreszkettető dilemmák előtt áll Donald Trump elnök, ha meg akarná szüntetni a Hormuzi-szoros blokádját, amellyel a két hete amerikai támadások alatt álló Irán büntette a régiót és a világot. Akármi is lesz az amerikai stratégia, hadihajókra van szükség hozzá, és Trump ehhez mindazon országok hozzájárulását kérte, amelyeknek károkat okoz a szoros lezárása. Köztük – ami talán meglepő lehet – a nagy politikai és gazdasági rivális Kínáét is. Meghívás háborúra – de mit szól Peking? Kínai hadihajók az amerikai hadihajókkal kötelékben?
Trump a Truth Social közösségimédia-platformon tette közzé szombaton a következőket:
„Sok ország – különösen azok, amelyeket érint Irán kísérlete a Hormuzi-szoros lezárására – hadihajókat fog küldeni az Egyesült Államokkal együttműködésben, hogy a szorost nyitva és biztonságosan tartsák.
Irán katonai képességeinek 100 százalékát már megsemmisítettük, de számukra továbbra is könnyű lehet egy-két drónt küldeni, aknát telepíteni, vagy rövid hatótávolságú rakétát indítani valahol ezen vízi útvonal mentén vagy benne, függetlenül attól, milyen mértékű vereséget szenvedtek.”
Remélhetőleg Kína, Franciaország, Japán, Dél-Korea, az Egyesült Királyság és más érintett országok is hajókat küldenek a térségbe,
„hogy a Hormuzi-szoros többé ne jelentsen fenyegetést egy olyan ország részéről, amelynek vezetését teljesen lefejezték.
Addig is az Egyesült Államok hevesen bombázni fogja a partvidéket, és folyamatosan kilövi az iráni csónakokat és hajókat a vízből.
Így vagy úgy, hamarosan megnyitjuk a Hormuzi-szorost, biztonságossá tesszük, és szabaddá tesszük!”
Ez EU-t például sarokba szorítja a szoros lezárása, de mi van Kínával?
A Hormuzi-szoroson keresztül főképp Ázsiába indulnak az öbölből az energiaszállítások, de a nagy gazdasági tömbök közül a legérzékenyebben az Európai Uniót és a belőle korábban kiszakadt briteket érinti a blokád, ebben az irányban tehát logikusnak tűnik Trump számítása. (A franciák mégis elutasították, hogy hadihajót küldjenek – jelentette az Al-Dzsazíra, miközben a japánok egyelőre csak a javaslat megfontolását ígérték.)
Kína azonban – amelynek egyik fő olajszállítója volt Irán és az amerikaiak által az év elején szintén megtámadott és alávetett Venezuela is – ellenséges lépésként foghatta fel az Irán elleni amerikai támadást.
Eközben Vlagyimir Putyin elnök Ukrajnával háborúban álló Oroszországa számára hatalmas lehetőséget jelent,
hogy a közel-keleti olajutánpótlás bedugulásával másutt értékesítse az EU-ból kiszorított saját olaját – például Kínában és Indiában.
Szép csöndben kifújtak Ukrajna és Oroszország béketárgyalásai, Zelenszkijnek a fülébe ketyeg az óra
Mi ütött Zelenszkijbe? – tette fel a kérdést cikkcímében a brüsszelita Politico. Ukrajna és Oroszország béketárgyalásai szép csöndben kifújtak a Financial Times cikke szerint – talán ez lehet a magyarázat? Közben ketyeg az óra az ukrán elnök számára, mert fogy a pénz, az utánpótlást pedig ő maga rekesztette el azzal, hogy Magyarországgal és Szlovákiával ujjat húzva lezárta a Barátság kőolajvezetéket.
Erre Trump lehetőséget is adott nekik az orosz energiaexport elleni amerikai szankciók ideiglenes feloldásával.
Kínának pedig még erre sem volt szüksége: mintha előre tudta volna, mi fog történni, jó előre feltöltötte tartalékait orosz energiával, így a Hormuzi-szoros lezárása nem okoz sürgős problémákat a számára. Mi történik hosszú távon, ez már komplikáltabb, mindenesetre érdekfeszítő kérdés: hogyan reagál Trump „meghívására” Hszi Csin-ping elnök, akihez az amerikai vezető hamarosan ellátogat.
Ilyenkor természetesen meg kell nézni a hivatalos reakciókat, és ha ezek nem igazítanak el, Kína esetében van „kerülő” módszer is.
A Hormuzi-szoros blokádja és Kína: egy sejtelmes válasz, és egy sokkal egyértelműbb
A legfelsőbb szintről egyelőre nincs reakció, alacsonyabb, de autentikus szintről azonban már van.
A CNN kérdésére – írja a kínai Global Times – a washingtoni kínai nagykövetség szóvivője közleményben azt válaszolta: Kína azonnali tűzszünetet sürget, és hogy „minden fél felelőssége a stabil és zavartalan energiaellátás biztosítása”. A CNN szerint a szóvivő nem erősítette meg, hogy Kína haditengerészeti erőket kíván-e a térségbe küldeni.
Mint a közel-keleti országok őszinte barátja és stratégiai partnere, Kína továbbra is erősíteni fogja a kommunikációt az érintett felekkel, beleértve a konfliktus résztvevőit is, és konstruktív szerepet fog játszani a feszültség csökkentésében és a béke helyreállításában
– zárult a közlemény.
No ebből legyünk okosak. Annyi mindenesetre ennyiből is világos, hogy arra ne számítsunk: már indulnak is a kínai hadihajók a Hormuzi-szoros felé. (Prózaiabban: egyétek meg, amit főztetek.)
De mit jelent a továbbiakban a konstruktív szerep?
Sejthetjük, hogy nem hadihajókat és repülőket. Ilyen esetekben, ha még kétségünk van, a legalábbis ideiglenesen biztos módszer, ha tovább olvassuk a Global Times cikkét: ez a kínai kommunsta párt lapja, amely rendszeresen közvetít hivatalosan nem bejelentett hivatalos nézeteket.
A lap Liu Csung-mint, a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyeteme Közel-Kelet-kutató Intézetének professzorát idézi, aki azt mondja: az Egyesült Államok csak össze akarja zavarni a vizet, és több országot is belevonni a maga kirobbantotta konfliktusba.
„Valójában az Egyesült Államok elferdíti a válság alapvető logikáját” – mondta a professzor.
A saját érvelése szerint, mivel a Hormuzi-szoros az egész világ számára biztosítja az olajszállítást, a nemzetközi közösségnek együtt kellene viselnie a biztonságáért járó felelősséget. A jelenlegi feszültség alapvető oka azonban az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni katonai csapásaiban rejlik
– mondja ki kereken. Mindebből elég világosan kiolvashatjuk mi is és az amerikaiak is: ne nagyon számítsunk a kínai hadihajókra.
A lap egyébként idézi az Al-Dzsazíra jelentését is, amelyben Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter azt állíja: a szoros csak „az ellenségeink és szövetségeseik számára” van zárva. Nyilván nem arra számítva, hogy elhisszük, a Kínába tartó hajók majd keresztülhaladhatnak az elaknásított vizeken, inkább csak a miheztartás végett.
