Most lesz csak káosz: kifogyott a gázból a világ egyik legnagyobb országa – kikötnek az utolsó LNG-hajók Európában, nem indul több
A világ számos országa hirtelen ellátási szakadék szélére sodródhat, mivel a Perzsa-öbölből érkező cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítása a következő 10 napban gyakorlatilag megszűnik. Ekkor érkeznek meg ugyanis az utolsó, még úton lévő tartályhajók a térségből.
LNG-hiány következik az egész világon
Azok az országok, amelyek importált gázra támaszkodnak gazdaságuk működtetéséhez, kénytelenek lesznek rendkívül magas árakat fizetni az amerikai és más forrásokból származó LNG-ért, alternatív energiahordozókra váltani, vagy korlátozni a lakossági és ipari fogyasztást.
Számos, energiaforrásokban szegény ázsiai ország már intézkedéseket vezetett be a hiány elkerülése érdekében, például
négynapos munkahétre állt át.
A hajókövetési adatok szerint már csak egyetlen LNG-szállítmány várható a Perzsa-öbölből Ázsiába, amely a térség termelésének közel 90 százalékát vásárolja fel. Európába még hat szállítmány érkezhet.
Egy atomhatalom is kiszolgáltatott helyzetben van
Pakisztán különösen kiszolgáltatott helyzetben van: az ország LNG-importjának közel 99 százaléka tavaly Katarból származott. Az utolsó szállítmányok Ras Laffanból az iráni háború második és harmadik napján érkeztek meg.
Az ország két LNG-importterminálja jelenleg a normál kapacitásának mindössze egyhatodán működik, és a hónap végére teljesen leállhat a gázkiszolgálás – állítja két, az ügyet ismerő forrás. Az egyik terminál, amely a Pakistan GasPort tulajdonában van, a következő napokban kifogy a feldolgozható LNG-ből – mondta a Financial Timesnak a cég elnök-vezérigazgatója, Iqbal Ahmed.
„Nem tudjuk, mikor érkezik a következő szállítmány"
– fogalmazott a vezérigazgató. Még az Irán elleni amerikai és izraeli csapások előtt Iszlámábád túlkínálattal küzdött LNG-ből, ezért kérte a katari QatarEnergy vállalatot, hogy irányítson át 24, idénre tervezett szállítmányt. Az olasz Eni cégtől további 11 rakomány átirányítását kérte. A háború kitörése után a Pakistan LNG állami vállalat megpróbálta visszakérni ezek közül néhány szállítmányt az Enitől, de sikertelenül.
A Pakistan LNG európai, ománi, amerikai, azerbajdzsáni és afrikai kereskedőkkel és beszállítókkal is tárgyalt, ám az ajánlott árak túl magasnak bizonyultak az ország számára. A spot piacon történő LNG-vásárlás Pakisztán számára gyakorlatilag megfizethetetlen. Az ázsiai LNG-árak – a Platts JKM benchmark alapján – a háború kezdete óta megduplázódtak, és elérték a körülbelül 23 dollárt (mintegy 8 300 forintot) millió brit hőegységenként. A szállítási költségek is emelkedtek a magasabb bérleti díjak és a hosszabb útvonalak miatt, amelyek az alternatív LNG-forrásokhoz vezetnek.
