Hamarosan a mindennapi bevásárlásunkon is megérezhetjük a Hormuz-inflációt: drágulhat a benzin, a kenyér, a gyógyszer, de még az okostelefon is

„Amikor Irán túszul ejti a Hormuzi-szorost, minden ország fizeti az árát: a benzinkutaknál, az élelmiszerboltokban és a gyógyszertárakban. Ez gazdasági terrorizmus minden fogyasztó, minden család ellen” – mondta szokatlanul erős hangnemben Szultan al-Dzsabír, az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb olajvállalatának vezetője a Hormuzi-szoros körül kialakult válságról.

Bár a Hormuzi-szoros lezárását leghamarabb az üzemanyagárak emelkedésén érezhettük meg, jelentősége valójában messze túlmutat kőolaj és cseppfolyósított gáz ellátásán – derült ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből. Mint írták, a geopolitikai fojtópontként, világkereskedelmi szűk keresztmetszetként funkcionáló szoros más nyersanyagok és termékek globális ellátása szempontjából is kritikus. Olyan termékek ezek, amelyek átmeneti kiesése a piacról a lakosság számára már rövid távon is érezhető árfelhajtó hatással bír, amit szakértők egyszerűen csak Hormuz-inflációnak neveznek.

Nyersolaj és cseppfolyósított gáz

A legnagyobb figyelmet a Hormzi-szoros lezárása kapcsán most ez a két nyersanyag kapja, mivel a szoros beszűkülésével a Perzsa-öböl (más néven Arab-öböl) olaj- és gázkitermelő államai nem tudják eljuttatni árujukat a nemzetközi piacokra. Ez azt jelent, hogy az LNG tekintetében a teljes globális kínálat 19 százaléka, nyersolaj esetében pedig 32 százaléka, napi mintegy 15-20 millió hordó olaj esett ki a globális piacról. Azonban nemcsak az exportútvonalak megzavarása jelenti az egyetlen kihívást a nyersanyag piacra juttatása előtt.

Az Öböl menti államok kritikus energia-infrastruktúrájának támadása ugyanis szintén tudatos stratégia Irán részéről a jelenlegi háborúban, amellyel Teherán célja az, hogy a konfliktust globálisan is érzékelhetővé, költségessé tegye. Ezek a támadások olyan kritikus energiaipari infrastruktúrát érintettek, mint

• a szaúd-arábiai Ras Tanura olajfinomító,
• az egyesült arab emírségekbeli Bab-olajmező,
• a habshani gázlétesítmény,
• a katari Ras Laffan LNG-központja,
• valamint az nyersanyag-szállítmányozás szempontjából kulcsfontosságú emírségekbeli Fudzsejra kikötő.

A támadások hatására több Öböl menti állam ideiglenesen korlátozza a nyersanyag kitermelését.

Mindezek hatására a világ egyik legsúlyosabb energiaszállítási zavarával nézünk szemben az 1970-es évek olajválsága óta:

• A Brent-nyersolaj ára már 110 dollár/hordó fölött jár, amely közel 60 százalékos drágulást jelentett a háború előtti 72 dolláros hordónkénti árhoz képest.
• Míg a földgázárakra vonatkozó európai TTF referenciaárfolyam 25 százalékkal emelkedett a konfliktus kezdete óta.

Az energiaár növekedése nemcsak a tankolásnál vagy rezsiszámlák fizetésénél érzékelhető a lakosság számára, de közvetett hatása, például a fuvardíjak növekedése, a mindennapi élelmiszerárakon is megmutatkozhat.

Az üzemanyagválság hatásai először közvetlenül Ázsiában jelentkeztek, hiszen ők az elsődleges piacai a térségből származó energiahordozóknak, majd a piaci zavar Európát is rövidesen elérte. Szlovénia és Szlovákia már mennyiségi korlátozásokat vezetett be a benzinkutakon a pánikvásárlás és az ellátási zavarok kezelése érdekében.

Az olajon túl: az élelmiszeripart is sújtja a túszul ejtett Hormuzi-szoros 

A Perzsa-öböl térsége meghatározó szereplő a globális műtrágyaellátásban is, mivel a földgáz (metán) alapanyag a nitrogénalapú műtrágyák előállításához. Az International Food Policy Research Institute szerint a Hormuzi-szoroson a világ műtrágyaexportjának mintegy 20–30 százaléka halad át: 2024-ben a Perzsa-öböl térségéből mintegy 16 millió tonna műtrágyát exportáltak itt. Emellett az Öböl menti államok nemcsak magát a készterméket exportálják nagy mennyiségben, hanem a nitrogénműtrágyák gyártásának alapanyagát, az ammóniát, vagy a foszfátalapú műtrágyák előállításához szükséges ként vagy a karbamidot is.

Ha éppen a tavaszi trágyázási időszakban alakul ki hiány a termékből, akkor a gazdák vagy kevesebb műtrágyát használnak, vagy drágábban jutnak ahhoz hozzá, ez végül alacsonyabb hozamokhoz, illetve drágább gabonához, takarmányhoz, kenyérhez, húshoz és tejtermékekhez vezethet. Egy olyan láncreakció ez, amelyben energiaárak emelkedése növeli a műtrágya költségét, ez csökkenti vagy drágábbá teszi a mezőgazdasági termelést, ami végül az élelmiszerárakban jelenik meg. Ezért van, hogy az olaj- és gázár-emelkedések rendszeresen együtt mozognak a műtrágya- és élelmiszerárakkal. Ezért a Hormuzi-szoros válsága valójában nemcsak energiaválság, hanem élelmiszer-inflációs probléma is.

Az elmaradozó hélium a chipgyártásnak is betehet

Elsőre nem is gondolnánk, hogy a hélium milyen stratégiai jelentőségű nyersanyag a modern ipar, pontosabban a félvezetők, chipek gyártása számára. Katar a világ héliumkínálatának nagyjából egyharmadát adja, és ezt a termelést a most leállított Ras Laffan LNG-komplexumhoz kapcsolódó földgázfeldolgozás biztosítja. A folyékony hélium speciális tartályokban jut ki a világszintű piacokra, többek között a Hormuzi-szoroson keresztül. Jelenleg több száz ilyen tartályhajó rekedt a térségben, miközben a spot árak megduplázódtak. Ez olyan kieséseket és drágulást okozhat a világ más, stratégiai pontjain, amelyet hatása globálisan is érzékelhető. A félvezetőgyártás szempontjából ilyen stratégiai pont Dél-Korea.

Dél-Korea a félvezetőipar globális nagyhatalma, 2022-ben 17,7 százalékos részesedéssel rendelkezett a globális félvezetőpiacon, és meghatározó pozíciót tölt be a memóriamodulok gyártásában valamint a mesterséges intelligencia (AI) chipek terén is jelentős kapacitásnövelő beruházásokat végez. Dél-Korea héliumimportjának mintegy 65 százalékát Katarból szerzi be, így a Hormuzi-szoros körüli zavarok nemcsak az energiapiacot vagy élelmiszerbiztonságot, de a globális chipgyártást, a high-tech szektort is veszélyeztetik. Ez fogyasztói szinten, hasonlóan, mint a pandémiával összefüggésben kialakult félvezetőhiány idején, drágább elektronikai eszközökben, új autó vásárlók számára hosszabb várakozási időkben, egyes high-tech termékek időszakos hiányában csúcsosodhat ki.

Az alumínium hiányát az autóipar is megérzi

Az ipari termeléssel összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy a Perzsa-öböl térsége a globális alumíniumkínálat mintegy 9 százalékát adja. Az alumínium azért különösen érzékeny termék, mert nemcsak késztermékként, hanem számtalan iparág – autóipar, építőipar, csomagolás, villamosipar – alapanyagaként működik. Ha a Hormuzi-szoros miatt az alumínium, vagy az ahhoz szükséges timföld és más alapanyagok szállítása akadozik, az megjelenik a gyártó- és feldolgozó ipari költségekben is.

A gyógyszek jelentős része is itt halad át

A Perzsa-öböl térsége egyfajta globális gyógyszerlogisztikai csomópontként is szolgál, ahol a világ különböző részeiről (Kína, India) érkező gyógyszerek és alapanyagok Európa felé is irányulnak. A Perzsa-öböl 23 milliárd USD értékű gyógyszerpiacának 80 százaléka importból származik. India ebből a szempontból kulcsfontosságú ország, hiszen a világszerte felhasznált általános gyógyszerek 60 százalékát állítja elő, amelyek nagyrésze a Hormuzi-szoros tengeri hajózási útvonalán és a Perzsa-öböl teherszállító repülőterein keresztül jut a világpiacra. Azonban ahogy a háború miatt a tengeri forgalom mintegy 90 százalékkal, a légi szállítás közel 80 százalékkal esett vissza a térségben, ez a teljes globális gyógyszerellátási láncot megzavarta. A legnagyobb kockázatot jelenleg azok a hűtést igénylő gyógyszerek, például

• vakcinák,
• inzulin,
• rákgyógyításhoz használt szerek

szállítása jelentik, amelyek rövid eltarthatósági idejük miatt gyors, és szigorúan szabályozott szállítást igényelnek így nehezebb a szállításuk átszervezése.