Brutális tét az űrben: a SpaceX már 15 milliárd dollárt költött a Starshipre, de még mindig nincs kész, és a költségek csak nőnek
Az SpaceX eddig több mint 15 milliárd dollárt (nagyjából 5400 milliárd forintot) költött a Starship fejlesztésére, ami jól mutatja, mekkora tétje van a következő generációs rakétának nemcsak a cég, hanem az egész űripar szempontjából. A projekt költsége nagyságrendekkel meghaladja a korábbi sikerrakéta, a Falcon 9 mintegy 400 millió dolláros fejlesztési költségét, miközben a vállalat értékelése már 1,75 billió dollár (közel 630 ezer milliárd forint) körül alakul.
Sok buktatója van az ambiciózus terveknek
A Starship kulcsszerepet játszik Elon Musk hosszú távú terveiben: a rendszer nemcsak a Starlink műholdhálózat bővítését szolgálná, hanem a Hold- és Mars-missziók alapja is lenne. A rakéta egyszerre akár 60 új generációs műholdat is pályára állíthat, ami jelentős ugrás a jelenlegi kapacitáshoz képest, és alapjaiban változtathatja meg a műholdas internet gazdasági modelljét – írja a Reuters.
A fejlesztés azonban rendkívül kockázatos. A 2023 óta végrehajtott 11 tesztrepülés során látványos sikerek és komoly kudarcok is történtek, miközben a rendszer még mindig nem áll készen a tömeges, üzemszerű működésre.
A cél az évi több ezer indítás lenne, ami példátlan az iparágban, de ehhez még számos technológiai akadályt kell leküzdeni.
Az egyik legnagyobb kihívás a teljes újrahasznosíthatóság elérése, mely a költségek drasztikus csökkentésének kulcsa lenne. Emellett az űrbeli üzemanyag-utántöltés is kritikus kérdés, mely nélkül a mélyűri küldetések – például a Mars-utazás – nem valósíthatók meg. Ez a technológia jelenleg még nem bizonyított, és több egymásra épülő indítást igényelne.
Ipari gyártásra készülnek Muskék, akkor is, ha ez szinte lehetetlen
A földi infrastruktúra szintén komoly szűk keresztmetszet. Egyetlen Starship-indítás több száz tartálykocsi földgáznak megfelelő üzemanyagot és mintegy egymillió gallon (közel 3,8 millió liter) vizet igényel, ami komoly terhelést jelent a helyi rendszereknek. Ez felveti a kérdést, hogy a kívánt indítási gyakoriság egyáltalán fenntartható-e.
A Starship köré épített texasi Starbase létesítmény már most ipari méretű gyártásra készül, ami szokatlan megközelítés az űriparban.
A cél az, hogy a rakétagyártás inkább hasonlítson repülőgépgyártásra, mint egyedi űreszközök előállítására.
Ez azonban azt is jelenti, hogy minden technológiai módosítás az egész gyártási láncot érinti, ami növeli a kockázatokat.
A következő mérföldkő a Starship V3 első tesztrepülése lehet, mely már egy jelentősen áttervezett változat. Ez a verzió kulcsfontosságú lesz a NASA Artemis-programja szempontjából is, mely legalább 3 milliárd dollárral (mintegy 1080 milliárd forinttal) támogatja a fejlesztést. A program sikere vagy kudarca így nemcsak a SpaceX, hanem az amerikai űrstratégia jövőjét is befolyásolhatja.
Mik a problémái a Starshipnek?
A tavalyi tesztek jól mutatták, hogy a Starship fejlesztése még mindig komoly technológiai kockázatokat hordoz. A felső fokozat egyik kritikus hibája az volt, hogy a hasznos teherajtó nem nyílt ki, így a szimulált Starlink-műholdakat nem tudták pályára állítani, ami alapvető funkció lenne a rendszer jövőbeli üzleti modelljében. Ennél is súlyosabb problémát jelentett, hogy a visszatérés során nyomáscsökkenés lépett fel a metántartályban, feltehetően egy hibás szelep miatt, ami végül robbanáshoz vezetett. Ezek a hibák arra utalnak, hogy
a rendszer kulcsfontosságú elemei – a hajtóanyag-kezelés és a hasznos teherkezelés – még nem elég megbízhatóak.
A Super Heavy hordozórakéta sem teljesített hibátlanul, bár a korábbi teszteken már sikeresen visszatért és újrahasznosíthatóvá vált. Ezúttal azonban nem tért vissza a kilövőállomásra, hanem a Mexikói-öbölbe zuhant, ahol a leszállási manőver során felrobbant. A hiba mögött részben a megnövekedett terhelés és az ehhez kapcsolódó aerodinamikai kihívások állhatnak, de a hajtóanyag-tartály nyomásvesztése itt is kulcsszerepet játszott. Az eset rávilágít arra, hogy a teljes rendszer – nemcsak az űrhajó, hanem a hordozórakéta is – még messze van a stabil, ismételhető működéstől. Mindez azt jelenti, hogy a SpaceX előtt álló legnagyobb kihívás már nem egy-egy látványos teszt sikeres végrehajtása, hanem az, hogy ezeket a rendszereket ipari szinten, megbízhatóan és sorozatban is működtetni tudja.
