Starship: miért nem működik Elon Musk űrhajója? – itt vannak a válaszok
A héten Elon Musk újra lehetőséget kapott arra, hogy begyújtsa a Holdra irányuló rakétáit, ez viszont újabb tűzijátékkal végződött. A világ leggazdagabb embere szerint ez úgy is siker, hogy mind a Super Heavy hordozórakéta, mind a Starhip felsőfokozata felrobbant . Elon Musk űrhajója elérte az űrt, a két fokozat sikeresen szétvált, a felsőfokozat pedig teljesítette a főhajtómű-leállást a teljes orbitális repülés végén, ami eddig sosem sikerült. A problémák most a visszatéréssel voltak, ezekre pedig sürgősen választ kell találni, ugyanis Jeff Bezos és a Blue Origin sikert sikerre halmozva loholnak Muskék nyomában.
Elon Musk űrhajója tovább repült, mint eddig bármikor
A Flight 9 küldetés célja a rendszer új tesztelése, az orbitális elérés, és egy szimulált hasznos teherpálya kipróbálása volt, tehát nem ugyanazt a tesztet hajtották végre, mint a korábbi, Flight 8 esetében – más volt a cél, és más paraméterekkel repültek. Az egyik fő probléma a Starhip felsőfokozata volt: a leválás és a a főhajtómű leállása során az űrben a hasznos teherajtó nem nyílt ki, így a Starlink szimulátor műholdak nem kerültek kibocsátásra.
A SpaceX szerint a robbanás fő oka az volt, hogy a visszatérés során jelentős nyomáscsökkenés lépett fel a metántartályban, feltehetőleg egy hibás szelep miatt.
A hasznos teherajtó működésére több megoldás is lehet: egyik, hogy fűthető zárórendszereket szerelnek be, a másik pedig, hogy hasonló vészhelyzet esetén az ajtót a Földről, kézi irányítással is lehessen nyitni és zárni. A metántartály már egy fokkal égetőbb kérdés: párhuzamos szelepekkel és tartaléktartályokkal lehetne orvosolni a hibát, ezek viszont további kutatást és tesztelést igényelnek.
Mi volt a baj az eddig remekelő Super Heavy hordozórakétával?
Az utóbbi tesztek során az összes Super Heavy hordozórakétának sikerült visszatérnie a kilövőállomásra, és el is kapták őket az újrafelhasználás céljából. A Flight 9 során először használtak olyan hordozórakétát, melyet egy korábbi kilövéskor is használtak. A rakéta alsó fokozata most viszont nem tért vissza a kilövőállomásra, hanem a Mexikói-öbölbe zuhant, ahol a leszállási égés közben felrobbant.
Bár a visszatérés nem volt cél, a SpaceX itt is értékes adatokat akart gyűjteni egy új süllyedési profilról.
Az, hogy most miért robbant fel a Super Heavy hordozórakéta, már egy összetettebb kérdés. Mivel a Starship felső fokozata terheléses tesztet végzett – tömegmodellként szolgáló Starlink-műholdakat szállítva –, a megnövekedett teher hatással lehetett a jármű aerodinamikai és irányítási viselkedésére. Ugyanakkor a fokozatszétválás nem okozott közvetlen problémát; a visszatérési hiba fő oka a hajtóanyag-tartály nyomásvesztése volt, mely a stabil visszatéréshez szükséges manővereket ellehetetlenítette. Emellett a hasznos teherajtó sem nyílt ki, így a szimulátorok nem kerültek kibocsátásra.
A Super Heavy esetében nem történt tényleges leszállási kísérlet: a rakéta egy új süllyedési profilt követve a Mexikói-öbölbe zuhant, ahol a végső hajtóműindítás során – vélhetően hajtóműhiba vagy elégtelen tolóerő következtében – felrobbant.
Ez a teszt inkább adatgyűjtésre szolgált, semmint a visszahozhatóság demonstrálására,
ám így is fontos visszajelzést adott a visszatérési algoritmusok és égésprofilok további finomításához. Bár a Flight 9 látványosan véget ért, nem tekinthető teljes kudarcnak. A fő cél – az orbitális elérés, a fokozatok szétválása, és a felső fokozat űrbeli manőverezése – mind teljesült.
Jeff Bezos dörzsöli a markát: a Blue Origin sikert sikerre halmoz
Miközben a SpaceX az óriásrakéták hajszájában van, a Jeff Bezos vezette Blue Origin más stratégiát választott. A Blue Moon nevű holdkomp jóval kisebb, de egyszerűbb felépítésű. Kevesebb hasznos terhet képes szállítani (kb. 3 tonna, szemben a Starship akár 100 tonnájával), cserébe sokkal kevesebb technológiai kockázatot hordoz. A Blue Moon első, Mark 1 nevű példánya várhatóan 2025 augusztusában indulhat tesztrepülésre.
Mindkét vállalat szerződést kötött a NASA-val:
- a SpaceX az Artemis III és IV küldetésekhez biztosítja a leszállóegységet,
- míg a Blue Origin az Artemis V során juttathat űrhajósokat a Hold felszínére.
A SpaceX kétségtelenül ambiciózusabb – a Starship egy újrahasználható, nagy teherbírású, Marsra is alkalmas jármű. Ugyanakkor ennek ára van: az orbitális tankolás, az irányított visszatérés és a bonyolult hajtóműrendszer mind növeli a hibalehetőségeket. A Flight 9 egyelőre arra mutat, hogy ezeket a technológiai kihívásokat még nem sikerült teljesen megoldani. A Blue Origin ezzel szemben kisebb lépésekben halad, de kevesebb kockázattal: a Blue Moon egyszerűbb, kevesebb üzemanyagot és manővert igényel, így elsőre megbízhatóbb lehet.
A Holdra szállás kérdésében nem feltétlenül egyetlen győztes lesz. A NASA célja, hogy többféle rendszer is működőképes legyen, így nem egyetlen vállalat kezében lenne a jövő kulcsa. A SpaceX és a Blue Origin tehát inkább kiegészíthetik egymást: az egyik a nagy volumenű szállítást, a másik a célzott, megbízható küldetéseket képviselheti.
