Ma az ECB is kamatot csökkenthet
Nem okozott komolyabb meglepetést tegnap a piacon, hogy a Federal Reserve (Fed) ismét fél százalékponttal csökkentette irányadó kamatát. Ezáltal 2 százalékra csökkent a Fed-fundok kamata, amire 40 éve nem volt példa. A piac -- mint ahogyan az idén már kilenc alkalommal -- ezúttal is számíthatott a testület támogatására. Ráadásul a keddi döntés indoklásából további csökkentések ígéretei is kiolvashatók. Az 50 bázispont egyrészt azt mutatja, hogy a Fed résen van, de egyben a gazdasági helyzet súlyosságára is utal.
A Fed európai vetélytársa, az Európai Központi Bank ma határoz a kamatok csökkentéséről vagy szinten tartásáról. Az utóbbi időben óvatossá vált elemzők többsége most csökkentést vár. Az igazat megvallva azonban az ECB megítélésén már nem változtat az, ha ma kamatot mérsékel. A népszerűségi versenyt egyértelműen a Fed vezeti, amely az elmúlt években ritkán cselekedett a piac igényei ellenében. Az ECB viszont szinte sosem szándékozott a piac kedvében járni, ami nem kevés kritikát váltott ki Európa- és világszerte.
A két központi bank jól látható kényszerpályán mozog. Nagyjából mindkettő hasonló problémákkal küzd, de teljesen más stratégiával. Igaz, a célok sem 100 százalékig azonosak. Míg az ECB -- ezt a legutóbbi konferencián Wim Duisenberg ismét megerősítette -- csak az infláció kordában tartását akarja elérni, addig a Fed céljai közé emellett a munkanélküliség minimalizálása és a hosszú távú kamatláb alacsony szinten tartása is besorolható.
Az ECB-ről kevés kivétellel minden szakértő azt nyilatkozta, hogy már elkésett a monetáris lazítással, ha most csökkent is, az már túl késő lesz. A Feddel azonban a legtöbben eddig elégedettek voltak. Pedig mást sem csinál, mint tűzoltó jelleggel csökkentgeti a kamatokat, hogy elkormányozza a gazdaságot az egyébként elkerülhetetlennek látszó recesszió elől. A recessziós veszélyt Alan Greenspan már az év elején felismerte, ezt mutatja a január 3-i aggresszív kamatvágás. Az amerikai gazdaság helyzete azonban nem javult, sőt a szeptember 11-i események még az utolsó mentsvárat, a lakossági fogyasztást is megrendítették. A kamatváltoztatások hatása -- a tapasztalatok alapján -- 6-9 hónappal érvénybe lépésük után kezd érezhetővé válni. Egyelőre azonban minden gazdasági mutató csak romlik.
A helyzet pikantériáját az adja, hogy mivel a központi banki tevékenység sikerének elengedhetetlen feltétele a hitelesség, mindkét "versenyző" kénytelen kitartani stratégiája mellett. A Fed az aktív beavatkozásokat tűzte zászlajára, így szorgosan vagdossa a kamatokat. Az ECB amerikai társával ellentétben szigorúan az inflációs célkitűzés rendszerét alkalmazza, így csak számára megfelelő pénzromlás mellett hajlandó lazítani a monetáris szigoron. Előbb-utóbb azonban az ECB-nek is kamatot kell csökkentenie, mint ahogy a Fednek is véget kell vetnie a mostani sorozatnak (kevés az esélye, hogy 1 százalék alá mennének a kamatokkal). Az Európai Központi Bank azonban annyival könnyebb helyzetben van, hogy a külső körülmények -- elsősorban a csökkenő nyersanyagárak -- a kezére játszanak. A Fed számára azonban egyelőre még beláthatatlanok a terrorcselekmények által okozott sokkhatás következményei, bár azt a keddi közleményben is hangsúlyozták, hogy a hosszú távú gazdasági kilátások jók.
Az amerikai gazdaság 2000-ig a leghosszabb nem háborús időszaki expanzióját élte. A fordulat azonban még a borúlátó várakozásokat is alulmúlta, sokakban felmerült a kérdés, hogy a leghosszabb békeidőben meglévő expanziót nem a leghosszabb recesszió követi-e.
A devizapiac és a részvénypiac furcsán reagált a Fed kamatvágására. A Wall Streeten fellélegeztek a befektetők -- ők nyilván a Fed üzenetének a kedvező oldalára voltak fogékonyak --, a devizapiacon azonban mindenki igyekezett megszabadulni dollárjaitól, elhúzódó visszaesésre számítva.
