Devizában adósodnak el a vállalatok

A termelői árindexek 2001 folyamán zuhanórepülésben sülylyedtek. Különösen érintettek voltak ebben a forint erősödését elszenvedő exportiparágak, amelyek exportáraik nem érték el esetenként a 2000. év szintjét sem. Ezzel szemben több ágazat (élelmiszeripar, mezőgazdaság, építőipar, vegyipar egyes szektorai) a belföldi értékesítési árcsoportban 8-10 százalékos áremelést is tudott realizálni a belföldi piacon. Ennek függvényében a forinthitelkamatok esetenként igen olcsónak, más (export)iparágak számára azonban meglehetősen restriktívnek bizonyultak. A termelői árindex átlagos változásának tükrében 2001-ben igencsak szélesre nyíltak a vállalati hitelkamatok és az inflációval áthárítható árszintnövekedés az iparban. Tekintettel arra, hogy 2002-ben legfeljebb 2-4 százalékos termelői árindexekkel számolunk, az év végére 7,75-8,0 százalékos jegybanki alapkamat szintjén nagy valószínűséggel az idén meglehetősen költségesek lesznek a forinthitelek a vállalatok számára

A forintkamatokkal szemben igencsak előnyösnek bizonyultak az euródevizákban jegyzett vállalati hitelfelvételek. Különösképpen annak fényében, hogy a 2001 májusában szélesre tárt jegybanki intervenciós sávban a forint mintegy 4-6 százalékot átlagban erősödött is az euródevizákkal szemben. Voltak ugyanakkor rövid periódusok, amikor a forint hevesebb árfolyam-ingadozása (nyár közepei esés) miatt a devizahitel esedékességkor veszteségessé vált.

A süllyedő dollár- és euróka-matok az év végére még kedvezőbbé tették a devizahiteleket, ugyanakkor a forint heves árfolyam-ingadozása megnövelte ezek árfolyamkockázatát. A külföldi tulajdonban lévő vagy döntően exportpiacokra termelő vállalatok export-import cash flow-jukat gyakorta árfolyamfedezésre használták, és amennyiben csak lehetséges volt, kikapcsolták a forintkonverziót.

A vállalati szférára mindinkább jellemző a devizában történő eladósodás, a forint kikapcsolása üzleti műveleteikből. Az elmúlt esztendőben ez kereken 3 milliárd euró friss tőkét jelentett. 2001 végére a magyar vállalati szféra hiteleinek kétharmada devizában jegyzett adósság volt, a teljes vállalati adósságállomány fele pedig közvetlenül külföldről származott: a külföldi tulajdonos "anyahiteleiből", illetve külföldi telephelyű bankoktól származó forrásokból állott. Ez durván 13,8 milliárd euró külföldi forrásbevonást, illetve további 4,6 milliárd euró, hazai bankoktól felvett devizaadósságot képvisel. A magyar vállalati szektor (bruttó) devizaadóssága tehát meghaladta a 18 milliárd eurót 2001 végén. Ez a tetemes külföldi adósság egyrészt jelzi az olcsóbb hitelforrások irányában történt folyamatos elmozdulást. Ez nem csupán a forint-devizakamatok különbségét, hanem a külföldi bankok nagyobb versenyképességét is tükrözi a magyar kereskedelmi bankokkal szemben. Ez utóbbiak versenyhátránya elsősorban a jegybanki kötelező tartalékolás költségeiből adódik, amelyet mindazonáltal a jegybank fokozatosan igyekszik mérsékelni. Jelzi másrészt a magyar gazdaság tőkeszegénységét, az alacsony belföldi megtakarítások szintjét - a költségvetési hiány finanszírozására becsalogatott külföldi tőke mellett a magángazdaság is döntő mértékben innen nyeri a finanszírozási eszközeit.

Az árfolyamkockázat elkerülését szolgáló vállalati attitűd másik megjelenési formája lehet a devizabetétek mintegy 600 milllió euró növekménye is a magyar bankrendszerben - annak ellenére, hogy a forintbetétek számottevően magasabb hozamot biztosítottak a vállalatok szabad eszközeire, mint a devizabetétek. A forintfelértékelődés miatt a forintban kimutatott statisztikák ezt a tendenciát részben elleplezik.

A teljes forrásbevonást tekintve 2001 végén a magyar vállalatok adósságállománya a GDP 46 százalékára rúgott és 6800 milliárd forintot tett ki, ebből belföldi bankhitel a GDP 25 százalékát képező 3400 milliárd forint volt. A magyar bankrendszerből származó vállalati hitelek - a GDP százalékában - az 1990-1993. évi 28 százalékos csúcsról a bankkonszolidáció bizonytalansággal terhelt időszakában 16,5 százalékos mélypontra süllyedtek 1995-ben, majd 2001-re ismét a 25 százalékos szintre kapaszkodtak vissza. A külföldi privatizáció és az ország egyre kedvezőbb külföldi hitelfelvételi lehetőségei azonban az 1995-öt - a fordulat évét - követően gyorsabb ütemben segítették a vállalatok likviditási helyzetének a javulását.

A vállalati szektor bőséges likviditásának és feltehetőleg a kedvező forint betéti kamatoknak is köszönhetően a vállalatok 2 százalékponttal javították betét/hitel fedezetüket a magyar bankrendszerben. A 2000. évi 46,4 százalékról a betétek 2001 végén már a hitelek 48,3 százalékára biztosítottak fedezetet. Az év közben megesett, hogy a vállalatok egy-egy hónapban több betétet helyeztek el a bankokban, mint amennyi hitelt lehívtak - tehát a havi nettó pozíciójuk megtakarító, betétes volt. Az év végén azonban - mint az szokásos - tetemes hitellehívással éltek. A vállalatok állampapír-portfóliója nagyobb elmozdulást nem mutat, a likviditás tehát inkább a bankrendszerbe áramlott.

Az erős forint és az alacsony devizakamatok nagy vonzerőt jelentenek a vállalatok számára a devizahitel-hányad növelésére. A forint középtávon nagy bizonyossággal erős marad és tovább is erősödhet. A forintkamatok - az euróhoz való végleges csatlakozásig - pedig továbbra is magasabbak lesznek, tekintettel a magyar és az EU-beli infláció - bár szűkülő - különbségére. Amint a külföldi befektetők a forinthozamok előnyére, úgy a vállalati szektor az olcsóbb euróhitelekre spekulálhat.

Rövid távon azonban csúfos veszteséget is elkönyvelhetnek az adósok, ha kamatfizetési vagy törlesztési esedékességkor éppen heves árfolyamkilengés van a devizapiacon. Igaz, nem szükséges ilyenkor realizálni az árfolyamveszteséget - a hitel rulírozásával áthidalhatóak a veszteséges periódusok. Mégis - kiváltképpen ebben a bizonytalan piaci helyzetben - alapos vizsgálatot igényel minden új devizapozíció felvétele. Nevezetesen annak becslése, hogy milyen erős helyzetből indul a forint, és az árfolyama milyen irányba tart. Az árfolyamtrendek felmérése és fedezésének lehetősége egyre nagyobb helyet kap a vállalatok kockázatkezelésében - egy olyan gazdaságban, amelynek kitettsége egyre növekszik.

Dr. Szegő Márta