Egyre nagyobb a tőkepiaci kiábrándultság

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint a magánszemélyek januárban rekordösszegben vásároltak befektetési jegyeket. A régebbi tapasztalat alapján ezt a jelenséget magyarázhatnánk azzal, hogy a befektetési jegyek vásárlói négy hónapon keresztül árfolyamnyereséget könyvelhettek el. Az azonban, ami a jegyeladásokat régebben motiválhatta (az értékváltozás), a gyarapodás ilyen mértékére semmiképpen sem tűnik kielégítő indoknak. A február elsejét megelőző négy hónap ugyanis minden olyan befektetésnél, amelynél a jegybank átértékelődést mutat ki, egyértelmű trendet mutatott. A nettó pozíció (tehát a vételek és eladások havi egyenlege) viszont ezekkel a mozgásokkal közel sincs összhangban.

A befektetési jegyekből ebben a négy hónapban majdnem százmilliárd forint értékben vásároltak a háztartások (ezen is az egyenleget kell érteni). A részvényektől - amelyeknél elsöprően a legmagasabb árfolyamnyereséget lehetett ez idő alatt elérni - meglehetősen gyors ütemben igyekeztek a magánszemélyek szabadulni. A szintén átértékelődési nyereséget mutató állampapíroknál csak egyetlen olyan hónap akadt, amelynél a nettó pozíció pozitív volt. Miközben az egyetlen veszteséget hozó befektetési formánál, a devizabetéteknél igen jelentős volt a növekedés. Utóbbi persze aligha független a pénznemváltástól. Sokan ugyanis a fiókokban tartott megszűnő euróövezeti valutákat nyilvánvalóan devizaszámlára helyezték. Elképzelhető tehát, hogy a jövőben ismét visszatér a régebbi trend, vagyis a devizaszámlák állománya csöndesen tovább (a január már ezt mutatta) apad.

Az egyébként, hogy a havonta a jegybank által kimutatott átértékelődési irány cseppet sem befolyásolja a befektetői döntéseket, a devizaszámláknál érhető a leginkább tetten. Talán nem túl merész feltétetelezés, hogy a devizabetétek ma már általában nem befektetésként funkcionálnak. Vagy valamilyen célszerűség (rendszeres külföldi költés, amelynél az árfolyamkockázatot ily módon vélik kiküszöbölni), vagy pedig egyszerű oda nem figyelés állhat birtoklásuk hátterében.

Figyelmet érdemel még a részvényekből való teljes kiábrándultság jelensége is. Egy évvel ezelőtt ugyanis elég volt néhány kedvező hónap ahhoz, hogy a háztartások részvényportfóliójuk bővítésébe fogjanak. Most viszont az árfolyamok ennél tartósabb emelkedése (szinte röpülése) sem bizonyult elég csábítónak. Az a mára már igencsak vékony magánspekuláns-réteg, amely a kinti piacokon keresett vigaszt, szintén a megcsömörlés jeleit kezdte mutatni. Legalábbis erre utalt, hogy a magyar befektetők által vásárolt külföldi részvények értéke az eleinte tapasztalható dinamikus növekedés után szinte ugyanilyen ütemben apadásnak indult. A trend ugyan most megfordult, de azt nem tudhatjuk, mennyire lesz tartós.

Szembesülni kell ugyanis azzal, hogy a külhoni ügyleteknél a részvénybefektetés rizikója sokszorosa a hazainak. A kinti piacok többségén ugyanis nincs korlátozva a részvényárak napi elmozdulási szintje, így nemegyszer 90 százalékos áresésre is volt példa. A befektetőknek ráadásul ezen a terepen az árfolyamkockázattal is szembesülniük kell. A brókercégek pedig azt előre sohasem ismertetik ügyfeleikkel, hogy a devizaváltás pontosan milyen szisztéma szerint történik.

A forintszámla terhére végrehajtott külföldi részvényvételnél ugyanis először nemzeti fizetőeszközünket kell a megfelelő valutára átváltani, majd az eladásnál ugyanez történik visszafelé. Cseppet sem mindegy, hogy mindez milyen árfolyamon (deviza vagy valuta), illetve pontosan milyen időpontban - a forint a sávszélesítés óta többszázaléknyi változást is tud akár egy-két napon belül produkálni, de a napon belüli árfolyam is igencsak erőteljesen ingadozhat - hajtják végre. Tengerentúli ügyleteknél természetesen tovább árnyalja a képet a dollár és az euró közötti keresztárfolyam változása.

Az utóbbi nem egészen két hónapban egyébként a dollár az időközbeni heves mozgások ellenére gyakorlatilag évi zárószintjére került vissza. Egy dollárért a bankközi devizapiacon december 27-én 277,70, a múlt pénteken pedig 277,80 forintot kértek el. Az euró a forint árfolyam-emelkedése következtében természetesen olcsóbb lett, de a nyereség közelsem olyan magas, mint az elmúlt hetek alapján gondolhatnánk. A forint azonban így is majdnem egy százalékkal (0,87) erősödött az év végéhez képest. Az euróbefektetések nem csak a forinthoz, a dollárhoz képest is elég rosszul szerepeltek. A közös európai deviza a zöldhasúhoz viszonyítva is mintegy egy (0,92) százalékot gyengült.

Közben a fejlett országok tőzsdéi igencsak siralmas teljesítményt mutattak (az amerikai mutatók mélyrepülése miatt kerülhetett ilyen alacsonyra a dollár is). Az amerikai, főként technológiai papírok ármozgását kifejező Nasdaq index értéke például 12,5 százalékkal csökkent. A frankfurti börzehőmérő, a DAX 5,4 százalékkal gyengült.

Örömre csupán Kelet-Európában lehetett ok. A legjobban az orosz tőzsdések jártak, ott az RTS dollárindex 17,2 százalékkal emelkedett. A cseheknél a WIG20 11,5 százalékkal, nálunk a BUX 9,9 százalékkal ugrott meg. Még a lengyelek (PX50) is 3,7 százalékos indexgyarapodást könyvelhettek el.

Megjegyezzük, ha vizsgálatunkra egy-két héttel hamarabb kerül sor, akkor ezek az arányok egészen másképp néztek volna ki. Akkoriban például a magyar tőszde az egyik legjobban teljesítő piacnak számíthatott.

B. Varga Judit