Konjunktúrafüggő aktivitás
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legújabb műhelytanulmányában három szerző vizsgálja különböző megközelítésből ugyanazt a jelenséget. A bankszektor prociklikusnak nevezett viselkedésén azt értik, hogy a pénzintézetek hitelezési tevékenysége, hitelbírálatának szigorúsága, céltartalékolási magatartása, de jövedelmezőségük alakulása is együtt mozog a gazdaság rövid távú konjunktúraciklusaival. Vagyis: fellendülés idején a bankok hajlamosak arra, hogy könnyebben, kisebb fedezetek mellett nyújtsanak hitelt, a várható kockázatok fedezésére kevesebb céltartalékot képezzenek. Ez egyébként szinte természetesen úton vezet a jövedelmezőség javulásához.
A tanulmányt jelenleg azért találhatjuk különösen figyelemreméltónak, mert részben választ adhat a külföldi és a hazai szektor nyereségtermelő képességének most észlelhető markáns különbsége. Míg ugyanis a fejlett országok gazdaságában a pénzügyi közvetítők magatartását (is) a visszaeséstől való félelmek határozzák meg, nálunk a növekedés került előtérbe.
A tanulmánykötet azt is taglalja, hogy a gazdasági ciklus felfelé ívelő ágában mutatott túlzott optimizmus a konjunktúra megfordulásával megbosszulhatja magát. Tipikus esetben a bankok túlzottan visszafogják hitelezési aktivitásukat. Így sokszor még azok a vállalkozások sem jutnak kölcsönhöz, amelyek hitelképessége konjunkturális gondok ellenére is megfelelő maradt. A ciklus leszálló ágában tehát a bankszektor tevékenysége maga is hozzájárulhat a dekonjunktúra további mélyüléséhez.
A prudenciális szabályozás hatása
A hitelezési aktivitás növekedését vagy csökkenését - Zsámboki Balázs szerint - nem önmagában kell vizsgálni. Figyelembe kell venni a hitelezési standardok alakulását, a kockázati tudatosság esetleges változását is. A tanulmány bemutatja, hogy a szabályozásnak komoly szerepe van a bankok portfólió-összetételének alakulásában. (Ebből a szempontból ismét érdemes egy mai jelenséget felidézni: a gondokkal küzdő agrárgazdaság hitelhez jutását különböző kormányzati intézkedések nem hogy segítették volna, hanem éppen tovább akadályozták.)
A hitelállomány nagysága, összetétele erősen hat a gazdasági szereplők viselkedésére is, ezért kiemelt fontosságú a banki viselkedés ciklikusságának okainak ismerete.
A pénzügyi közvetítés mélysége Mérő Katalin tanulmányának kiemelt következtetése: a felzárkózó gazdaságoknál a tartós gazdasági növekedéshez alapfeltétel a bankok szerepének szignifikáns mélyülése. Nagyon fontos azonban - hangsúlyozza a szerző - , hogy a közvetítés mélyülése úgy menjen végbe, hogy közben ne alakuljanak ki a prociklikus viselkedés sémájaként jellemezhető káros folyamatok.
Az írásban Mérő szintén felhívja a figyelmet a szabályozó és felügyeleti hatóságok szerepére. Ezek ugyanis szerencsétlen esetben a gazdsság helyzetéből eredő természetes hitelexpanziót a prociklikusság jeleként értelmezhetik, vagy éppen ellenkezőleg: a túlhajtott kölcsönzési boommal kapcsolatban esetleg túl elnéző magatartást tanusíthatnak.
A dinamikus céltartalékrendszer
Horváth Edit tanulmányában a hangsúlyt a Spanyolországban és Portugáliában normatívan bevezetett, Ausztriában ajánlásként megfogalmazott dinamikus céltartalék szabályozására helyezte. A módszer célja, hogy a céltartalékok értéke előre tükrözze a jelenlegi portfólió jövőbeli pályafutása alatt várható veszteséget. Ez a megoldás persze nem a hirtelen sokkok miatt bekövetkező válságok kezelésére, hanem sokkal inkább a fejlett országokra jellemző, a gazdasági ciklust követő fokozatos hitelminőség-változás figyelembevételére alkalmas.
A szerző természetesen szót ejt arról is, hogy a legtöbb modell alkalmazását az adathiány és a hosszabb időtávból adódó nagyobb mérési pontatlanság is jelentősen megnehezíti. (BVJ)
