Ötezermilliárdos árvízbiztosítás

A Tisza folyó völgyében árvíztól veszélyeztetett eszközállomány értéke 2924 milliárd forint egy három évvel ezelőtti számítás szerint. A Duna völgyére vonatkozóan ez az érték 2182 milliárd forint - olvasható az Aon Magyarország Kft. frissen publikált, a természeti katasztrófákról és kockázatkezelésükről szóló elemzésében.

A magyar biztosítási piac felvevőképessége korlátozott a háztartások anyagi helyzete miatt - figyelmeztet az Aon-jelentés. Az egy háztartáson belül biztosításra fordított kiadás átlaga az utolsó lezárt (2000. évi) adatok szerint 23 ezer forint volt, ami az Európai Unió (EU) átlagához képest mindössze 10-20 százaléknyit jelent. Egyelőre maga az állam - az ország legnagyobb ingatlanállományának tulajdonosa - sem rendelkezik megfelelő kockázatkezelési stratégiával - figyelmeztetnek a szakértők. Az 55 000 állami ingatlan közül - amelyek újrapótlási értéke több ezer milliárd forint - jelenleg csak mintegy 1500 darabra kötöttek biztosítást.

A nemzetközi biztosítási alkuszcég úgy vélte: az államnak az általa kialakítandó katasztrófakezelési program során azt is mérlegelnie lehet, hogy kötelezővé teszi a katasztrófák ellen védő biztosítás megkötését a lakosságnak. Ez viszont azzal járhat, hogy a társadalom egyfajta ingatlanadóként fogja fel a biztosítási díjat.

A nemzetközi gyakorlatban van példa arra is, hogy az állam éppen a másik oldalt, a biztosítókat kötelezte egyes kockázatok kötelező bevállalására. Nyolc éve például a kaliforniai Northridge városát 160 milliárd dolláros kárral és 60 ember halálával járó földrengés rázta meg, ami után a helyi biztosítók kizárták a földrengéskockázatot a szerződésekből. Emiatt az állam törvényben írta elő: minden tűzbiztosítási kötvény hatálya automatikusan terjedjen ki a földrengéskárra is.

Az Aon szerint az állam világszerte minden országos kockázatkezelési programban vállal valamilyen pénzügyi garanciát. A legtöbb konstrukció esetében viszont a kormányzat számíthat a nemzetközi viszontbiztosítók "kockázatporlasztó" kapacitására is. Ennek megfelelően a konkrét megvalósításra a szakértők két megoldást javasolnak. Az egyik szerint a hazai biztosítók egy csoportja közösen kockázatvállaló poolt (együttbiztosítási csoportot) hoz létre, hatékony, központosított ügyvitellel. A pool viszontbiztosítási "mentsvárát" a nemzetközi viszontbiztosítók jelentenék. Az állam csak azt a kockázatot fedezné, amely meghaladja a viszontbiztosításban rögzített limitet.

E forgatókönyhöz hasonló megoldást javasolt Kepecs Gábor, az ÁB-Aegon Biztosító vezérigazgatója is a közelmúltban Varga Mihály pénzügyminiszternek. Ő úgy vélte: az állam emellett a lakásbiztosítási adókedvezmény meghonosításával is segíthetné a szerződések számának növelését. A másik megoldás szerint az állam hoz létre és tőkésít fel (bizonyos idő alatt) egyfajta vagyonalapot a természeti katasztrófák kezelésére. A kockázatvállalásban a biztosítók is részt vehetnek, feléjük az állam az alap révén egyfajta viszontbiztosítóként áll helyt. (BI)

Munkatársunktól