Felkészülés az egységes európai tőkepiac kihívásaira

2004 májusa Magyarország EU-csatlakozása mellett előreláthatóan az új, egységes piac alapjait letevő uniós tőkepiaci szabályrendszer hatálybalépésének időpontja is lesz. Eszerint egységesedik a kibocsátók információszolgáltatási kötelezettsége, a kibocsátási tájékoztatók tartalma, valamint 2005-től a számviteli beszámolók szerkezete (IAS alapján). Áramvonalasabbá válik a bennfentes kereskedelem és a piacbefolyásolás megítélése is. A változtatások - melyekhez rövid idő alatt a jelenlegi és jövőbeli uniós tagoknak, így hazánknak is igazodni kell - nem titkolt célja, hogy növelje az európai tőkepiacok versenyképességét a tengerentúli versenytársakkal szemben, megteremtse a határok nélküli közös európai piacot.

És mi történik eközben a piacon? A világon mindenütt három - szinte szükségszerűen nagyjából egyszerre jelentkező - tényező tett igazán jót a tőkepiacoknak: a nyugdíjalapok megerősödése, a pénzügyi megtakarítások gyarapodása és a kamatszint csökkenése. Amikor növekvő nagyságú pénz keres alacsony "természetes", azaz banki hozamszint mellett helyet magának, akkor a magánszemélyek - de különösen az ebből élő befektetési alapkezelők - arra kényszerülnek, hogy magasabb hozamot (is) keressenek, nyilván arányos kockázattal. Jövőre hazánkra is ezek vonatkoznak majd, a növekvő nyugdíjalapok már most keresik az alternatív megoldásokat, a jelenlegi kamatszintet senki sem gondolja tartósnak és a lakosság egyre nagyobb része döbben rá: az élet sok és költséges területén a jövőben elsősorban magára kell számítania. Ez mind igaz lehet, de miért várjuk (sokakkal együtt a szerző is), hogy ebből a hazai piacok profitálni fognak?

Nézzük először a nemzetközi tényeket. A tőkepiacokon befektetett eszközöket 70-90 százalékban hazai instrumentumokba fektetik be, még a legfejlettebb piacokon is. És az is évszázados szabály, hogy ahol megjelenik a kereslet, ott lesz kínálat is. Hacsak? De erre térjünk vissza később, mert előbb még egy kérdést tisztázni kell. Az utóbbi évek "tőzsdét temető hangjai" mára világszerte elhalkultak. Egy országban sem szűnt meg a tőzsde, sőt a stratégiapartnerségi részesedések felvásárlása után konszolidálódtak a piacok. Mivel az Európai Unióban az egységes szabályozás mellett is megmaradnak a kizárólagos hatósági funkcióval felruházott felügyeletek, az ezek által jóváhagyott kibocsátó számára természetes lesz, hogy elsőként a hazai piacon mérettessék meg magukat. Különös tekintettel arra, hogy ily módon az egész EU-ban szabadon kereskedhetővé válik az értékpapírjuk. Márpedig a hazai elemzői és befektetői bázis nem nélkülözhető. A tőzsdék mégis szembenéznek egy nagy kihívással: ez pedig az EU új piaci szabályozása, amely a tőzsdék mellett elismeri az elektronikus kereskedési platformokat és a befektetési szolgáltatók számára - bizonyos feltételek meglétekor - nem írja elő a tőzsdekényszert. Ennek várható hatásai még nem láthatóak, hiszen maga a szabályozástervezet is formálódik még. Az viszont megfigyelhető, hogy a tőzsdék szövetségre lépnek internetes kereskedési rendszerekkel, illetve felvásárolnak elektronikus kereskedési platformokat. Piac lesz, kereslet lesz, akkor mi a baj? Van-e veszély ezek után, ami a hazai piacra leselkedik? Van. A banki kapcsolatokon szocializálódott hazai háztartásoknak és a gazdálkodói szektornak meg kell ismernie a tőkepiac működését, hogy racionálisan döntsön arról, mikor, milyen pénzügyi megoldást alkalmaz. Csak az tud reálisan mérlegelni, aki a tőkepiacot ugyanolyan jól ismeri, mint a banki műveleteket. Különösen fontos ez a hazai középvállalati szektornak, amelynek jelentős része az EU piacain élethalálharcot vív majd. Nézzük meg, milyen kicsi Magyarországon a kockázati tőke kihelyezéseinek aránya, holott ez lehetne az egyik kézenfekvő megoldás az életképes, de tőkehiányos vállalkozások számára. Ehhez természetesen reális hozamelvárásokra és olcsóbb döntési mechanizmusra is szükség van, de a fő gondnak azt látom, hogy a tőkepiaci és a társaságokat irányító szakemberek egyszerűen nem értik meg egymást, illetve a tulajdonrészek és az irányítás részleges átadásának koncepciója sok vezető számára még idegen. Enélkül pedig nincs új kibocsátó, nincs kínálat, és akkor a kereslet tényleg máshova fog menni. A legfontosabbnak tehát azt látom, hogy amit mi tudunk tenni a hazai tőkepiacért, az a kultúra és az ismeret terjesztése, vonatkozzon ez a piac általános működésére csakúgy, mint az új EU-szabályokra.