Áttekinthetőbbé válnak a külföldi tranzakciók

Két közösségi jogforrás - egy rendelet és egy irányelv - szabályozza az Európai Unió pénzforgalmi szabályait, amelyeket értelemszerűen már Magyarországon is alkalmazni kell. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) internetes honlapján egyaránt megtalálható tájékoztató szerint a határokon átnyúló átutalásokról szóló irányelv hatálya a legfeljebb 50 000 euró összegű, az Európai Gazdasági Térség bármely tagországába irányuló banki és készpénzátutalásra terjed ki, ha a művelet ezen országok valamelyikének pénznemében történik. Fontos szabály, hogy az átutalás időtartama legfeljebb hat nap lehet, amelyből öt az átutalási megbízás elfogadásától a kedvezményezettel kapcsolatban álló számlavezető intézetig, illetve kifizetőig történő eljuttatásra, egy nap pedig a jogosultnak történő kifizetésre - vagy jóváírásra - juthat. Minden bank, illetve pénzátutalási szolgáltatást nyújtó intézmény köteles előzetesen tájékoztatni ügyfeleit az átutalási megbízás befogadásának legkésőbbi időpontjáról, az átutalás időtartamáról és persze a tranzakciós díjakról is. Utólagos tájékoztatási kötelezettséget is előír az irányelv: e szerint az ügyféllel írásban közölni kell többek között az átutalás teljesítéséhez szükséges adatokat, az átutalás eredeti összegét, illetve az értéknapot is.

Az átutalást teljesítő intézmények ügyfeleiknek 12 500 euróig visszafizetési garanciával tartoznak. Ez azt jelenti, hogy ha az átutalás öt plusz egy munkanapon belül nem teljesül, a szolgáltató a megbízó kérésére tizennégy munkanapon belül köteles visszatéríteni az átutalás összegét, valamint jóváírni az átutalás összege után a megbízás időpontjától a visszatérítés jóváírásáig járó kamatot és az átutalás megbízót terhelő költségét, kivéve, ha az átutalás összegét időközben a jogosult javára jóváírták. Ha pedig az átutalás a fogadó bank által választott közreműködő magatartása vagy mulasztása miatt nem teljesült, akkor a jogosult hitelintézete köteles legfeljebb 12 500 euró erejéig az átutalás összegét a jogosult rendelkezésére bocsátani.

Ha a tagállamok közötti átutalás a megbízó által a hitelintézetnek adott megbízás hibás vagy hiányos volta, vagy a megbízó kifejezett rendelkezésére választott közreműködő magatartása vagy mulasztása miatt nem teljesült, a megbízó hitelintézetének, valamint a műveletben részt vevő más intézményeknek törekedniük kell az átutalás összegének mielőbbi visszatérítésére. Ha a megbízó hitelintézete számlájára az átutalás összegét jóváírták, köteles azt a megbízó javára haladéktalanul jóváírni. A visszatérítés jóváírásakor a megbízó hitelintézete nem köteles viszont a megbízó javára kamatot fizetni és az átutalás költségét visszatéríteni. Az átutalás visszatérítéséből adódó költséget a megbízó hitelintézete csak a szerződés kifejezetten, erre irányuló rendelkezése esetén vonhatja le a visszatérítés összegéből.

Az irányelv rendelkezik a díjfelszámítás módjáról is. E szerint a megbízó eltérő rendelkezése hiányában az átutalás összegét a jogosult javára teljes összegben, levonás nélkül kell jóváírni. Ha a megbízó úgy rendelkezik, hogy az átutalás díja és költsége részben vagy egészben a jogosultat terheli, a hitelintézet a levonással egyidejűleg köteles erről a kedvezményezettet tájékoztatni.

A rendelet a közösség egyes tagállamai közötti, azaz határokon átnyúló, euróban történő azon fizetési műveletekre vonatkozik, amelyek összege nem haladja meg a 12 500 eurót. (Az értékhatár 2006. január 1-jétől 50 000 euróra emelkedik.)

A rendelet hatálya alá tartozó fizetési szolgáltatás a bankszámláról történő átutalás, illetve készpénz átutalása külföldre, valamint a kártya és más elektronikus fizetési eszköz használata az EU tagországai közötti fizetési forgalomban. A szabályozás a határon átnyúló fizetés alatt azokat az euróátutalásokat érti, ahol az átutaló, illetve a kedvezményezett számláját két különböző tagországban lévő bank, hitelintézet vezeti. A kártyaműveleteknél határon átnyúlónak tekintik, ha a kártyát kibocsátó hitelintézet, illetve a kártya elfogadója más-más tagországban van. (Korlátozott a rendelet hatálya a csekkeknél, mert ezekre az azonos díjszabás kötelezettsége nem terjed ki.)

A rendelet legfontosabb rendelkezése az, hogy az eurófizetési műveletek díjai nem különbözhetnek attól függően, hogy a művelet bel- vagy külföldre, másik tagállamba irányul. A fő szabály tehát az, hogy a szolgáltató díjszabásában nem különböztetheti meg a tagországon belüli és a tagországok közötti forgalmat.

Az azonos díjszabás viszont csak akkor alkalmazandó, ha a fizetési megbízás adattartalma megfelel a rendelet előírásainak, azaz ha az átutaló megadja a jogosult nemzetközi bankszámlaszámát (IBAN), valamint a bankazonosító számát (BIC). A nemzetközi bankszámlaszámot a magyar bankok ügyfeleik részére 2002-ben megadták: ez a már meglévő 16, vagy 24 jegyű pénzforgalmi számlaszám kiegészítése négy karakterrel, amelyek közül az első kettő Magyarország nemzetközi országkódja (HU), amelyet egy kétjegyű ellenőrző szám követ. A bankazonosító szám a bankok "irányítószáma", amelyet a SWIFT rendszerben használnak, ezért a bankok többsége a számlakivonatokon "SWIFT-kód" elnevezéssel már régóta feltünteti a BIC-kódot. A nemzetközi bankszámlaszámot és a bankazonosító számot értelemszerűen a számlavezető bank adja meg.