Az unió kapujában
Ha tíz évvel ezelőtt még azon szomorkodtunk, hogy totálisan tőkevesztett bankrendszerünknek van-e bármi esélye arra, hogy még egyszer magához térjen, szabályozott, prudens és mégis üzletorientált legyen, ma nyugodtan nézhetünk arra a bizonyos kapura. Van egy tőkeerős, belső tőkefelhalmozásra képes, az európai átlagot meghaladóan jövedelmező, az európai szabályokat magára nézve kötelezőnek érző, prudens és mégis üzletorientált pénzügyi közvetítő szektorunk. Sokkal nagyobb változások itt és most pusztán a küszöb átlépésétől nem várhatók, sőt, valószínűleg a változás jóval kisebb lesz, mint a csatlakozáskor még meglehetősen állami többségi tulajdonú, nem kevéssé eltespedt osztrák bankrendszerben volt.
Nem nagyon van olyan pénzügyi szolgáltatás, ami ma nem elérhető - valamilyen áron, valamelyik szolgáltatótól. Sőt, "hétköznapi pénzügyeinkből" inkább eltűnnek majd bizonyos elemek: nem valószínű, hogy akár néhány év múlva is találkoznánk még tömegesen a "sárga csekkel", azazhogy a banki átutalások ne vennék át a készpénzforgalom legnagyobb részét; nem valószínű, hogy a mai takarékbetétkönyv (kártyaként való használat és folyószámla-tulajdonságok nélkül) tovább tudna élni, nem valószínű, hogy a lakossági megtakarítások fő színtere továbbra is a bankbetét lenne...
Ami viszont változni fog: az az "ár" és a "szolgáltató". Az uniós "határtalanság" következtében a pénzügyi szolgáltatások minden területén szolgáltatók sokasága fogja kínálni ugyanazt az árut. A közepes és nagy vállalatok számára ez azt jelenti, hogy nem csak az országhatáron belül bejegyzett bankokat versenyeztetik majd, a vállalati bankolás Európa egészében országhatárokat nem ismerő üzletté vált. A kisvállalkozások és a magánügyfelek (a "retail") számára ugyan marad a "hétköznapi pénzügyekre" a lokális piac - a megfigyelt európai tendencia, hogy a kis ügyfeleket - internet és világháló ide vagy oda - a lokális retail bank tudja leghatékonyabban kiszolgálni, viszont nem biztos, hogy vagyonunkat (beleértve jövőbeli nyugdíjunk alapjait) itthon lehet a legjobban kezelni. Fel fog forrósodni a vita az alapok és vagyonok minden határon át történő áramlásáról.
Az árak sem maradnak változatlanok ennyi változás közepette: a jutalékok, díjak valószínűleg növekednek - az unióban a pénzügyi szolgáltatásokat sokkal jobban megfizetik, mint mi idehaza. Mindeközben a kamatok, kamatrések drasztikusan csökkennek majd - a mesterségesen magasan tartott forintkamat csak azzal az egy eredménnyel fog járni, ami már ma is látható -, a gazdaság csatlakozik az eurózónához (EMU) még mielőtt a (gazdaság)politikusok eldöntenék, hogy az ország mikor csatlakozik.
Mindeközben az itthoni meghatározó pénzügyi szereplők is kissé meg fognak változni. Akik meghatározó szereplőkké válnak, azok a regionális szinten jelentős bankcsoportok, amelyeknek ehhez tőkéjük, méretük, jövőképük és megfelelő erejük van: az osztrák Erste, BA-CA, Raiffeisen, az olasz Intesa, UniCredito, a belga KBC, a holland ING és az amerikai Citi logói fognak versenyezni a meghatározó piaci pozíciókért a régióban. Azaz sok mai, jól ismert és erősnek tűnő logót el lehet majd felejteni, avagy elegendő lesz bizonyos speciális rétegek speciális szolgáltatójaként (pénzügyi butikként) megjegyezni őket.
