Fejlődést hozhat az új uniós tőkepiaci irányelv
Várhatóan nyár végén hirdetik ki az unió pénzügyi piacait jelentősen harmonizáló irányelvet. A szakmai berkekben csak ,ISD 2'-ként emlegetett jogszabály leszámol például a tőzsdekényszer elvével, nagyobb nyilvánosságra kötelezi a szolgáltatókat és megkönnyíti a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást.
Számos érdekellentétet, technikai nehézséget és szemléletbeli eltérést kellett feloldani az elmúlt tíz év alatt ahhoz, hogy megszülethessen az Európai Unió tőkepiacainak tényleges harmonizálását előíró irányelv. A mostani jogszabály a kilencvenes évek elején alkotott befektetési szolgáltatási irányelvet (ISD) váltja fel, így - bár neve pénzügyi instrumentumok piacainak irányelvére (FIM) változott - az általánosan elfogadott uniós terminológia szerint csak ISD 2-ként emlegetik. Érdemi újítása többek között, hogy lehetővé teszi a nagybankok és befektetési szolgáltatók számára is: ügyfeleik tőzsdetermékekre vonatkozó ajánlatait házon belül összepárosítsák, azaz, a megbízást tőzsdén kívül teljesítsék. E rendszer az Egyesült Királyságban nagy hagyománnyal bír, a francia, olasz és spanyol gyakorlat azonban az ügyfélmegbízások teljesítésénél tőzsdekényszert ír elő, szem előtt tartva a koncentrált piacok optimalizáló automatizmusát.
A várhatóan októberig hatályba lépő jogszabály tehát lehetővé teszi a Deutsche Bank, a Morgan Stanley és más nagy befektetési szolgáltatók európai egységei részére, hogy ügyfeleik megbízásait összepárosítsák, mindössze csak a ,best execution' elvét kell figyelembe venniük, azaz az akkor elérhető legkedvezőbb árnak megfelelően kell teljesíteniük. Ez utóbbi kikötésnek való megfelelés a gyakorlatban igen nehezen ellenőrizhető, arról nem is beszélve, ha a tőzsdei ártól eltérve teljesítenek, akkor az egyik felet máris relatív kár éri, így az ,in-house matching', azaz a házon belüli ajánlatpárosítás csak a jutalékok leszorításával lehet igazán versenyképes.
Az ISD 2 további újítása, hogy mind a kibocsátóktól, mind pedig a befektetési szolgáltatóktól nagyobb nyíltságot, több publikus információt vár. A szabályozott piacokon (tőzsde és egyéb elektronikus kereskedési rendszerek, ún. ATS-ek, MTF-ek) a kötési adatokat teljes egészében, az ajánlati adatokat pedig 40 ezer eurós összegig a kereskedési rendszerben elérhetővé kell tenni. A kibocsátóknak pedig negyedévente információt kell közzétenni saját állapotukról, a pénzügyi év végét követő négy hónapon belül pedig a teljes éves értékelést publikálniuk kell. Ha gyorsjelentést nem is ad ki egy társaság, a menedzsment köteles formálisan, időközönként beszámolni az instrumentum fundamentumairól.
A direktíva megkönnyíti a határon átnyúló szolgáltatások lehetőségét. A befektetési szolgáltatóknak ezáltal adott "európai útlevél" azonban a tőkepiaci felügyelést is komoly kihívások elé állítja: a fogadó ország felügyeletének meg kell bíznia az érkező szolgáltató anyaországi felügyeletének jóváhagyásában, az országhatárokon átívelő rendszerek szövevényességével pedig a konszolidált szemléletű piaci megközelítés is nehezen tud csak lépést tartani. Végeredményben tehát, a szolgáltatások szabad áramlásának elve a befektetési szolgáltatókra is kiterjedhet.
Nem eszik azonban olyan forrón a kását! A jelenlegi jogszabály ugyanis még más irányelveknél is kevésbé fogalmaz meg konkrét kötelezettségeket, inkább csak általános elveket mond ki, hiszen minden bizonynyal létrejöttének előfeltétele volt ez a kompromisszum. Az érdemi részletek pedig majd csak a végrehajtási rendelkezések bizottság általi megalkotását követően lesznek ismertek. A pénzpiaci harmonizáció mikéntjéről rendelkező Lámfalussy-eljárás ugyanis az ún. komitológia elvének megfelelően, szakpolitikai testületekhez delegálta az efféle konkrét döntések meghozatalát. Ezek nyomán a következő két évben a CESR (uniós értékpapír-piaci felügyeletek együttműködése) és az ESC (európai értékpapír-bizottság) fogja kidolgozni és előterjeszteni a fenti szabályok gyakorlati megvalósításának szabályait.
Ilyen gyakorlati részletkérdés többek között az, hogy a befektetési szolgáltatók a jövőben a felügyeletek számára automatikusan megküldött kötési adatok között szerepeltessék-e az ügyfeleik azonosítóit, ezáltal lehetővé téve egyes befektetők lépéseinek konkrét adatkérés nélküli nyomonkövetését. Bár ez hatékony eszköz lehet, befolyásszerzési, árfolyam-manipulációs és bennfentes kereskedési ügyekben folyó vizsgálatoknál, a gyakorlatban adatvédelmi aggályokat vethet fel. (VG)
