Norvég alap a világ legnagyobbja
Máris karácsony lenne? Igaz, ami igaz, ehhez a kérdéshez októberben még egy kicsit korán van. Norvégiában nem biztos, hiszen úgy tűnik, ott már eljött az ajándékozás ideje. Néhány évtized múlva a norvégok akár naponta feltehetik majd ezt a kérdést: ennek oka pedig az ország hihetetlenül fejlődő gazdagsága, amit egy állami olajalapba fektettek be.
A vagyon alapját a kimeríthetetlennek tűnő olaj- és gázlelőhelyek adják, amelyeket Norvégia partjai előtt rejt a tenger. Több mint hatszorosára nőtt az olaj világpiaci ára 1998 óta. Mindez kellemetlenül érinti a Németországhoz és Japánhoz hasonló olajimportáló országokat, annál kedvezőbben a Szaúd-Arábia és Oroszország után a harmadik legnagyobb olajexportőreként számon tartott Norvégiát. Más országoktól eltérően a norvégok igencsak óvatosan bánnak az olajból származó nyereséggel. "Spóroljunk azokra az időkre, amikor már felhasználtuk az olaj- és gázkészleteket" - bár a készletek még 50, illetve 100 évig elegendők lesznek - hangzik a mottó.
A norvég parlament, a storting ehhez 1990-ben egy speciális befektetési lehetőséget hozott létre, az olajalapot. Ideáramlik az olajból származó óriási bevétel, amelyet részvényekbe és devizákba fektetnek be. Az olajalap értéke 2005. június 30-án 1,184 milliárd norvég korona volt, ez átszámolva 152 milliárd euró. Ezzel az értékkel a napsütötte Kaliforniában található legendás California Public Employees' Retirement System (Calpers), nyugdíjalappal van egy szinten. A következő adat is az olajalap hihetetlen nagyságát szemlélteti: a 4,6 millió lakosú Norvégia minden lakójára 33 ezer euró jutna. Ennek fényében zajlottak a legutóbbi norvég választások is. Amíg Németországban mindenhol spórolnak, ahol csak lehet, és a pártok azon ügyködtek, hogy a gazdasági megszorításokat minél kedvezőbb színben tüntessék fel, addig a norvég parlamentben egymást túllicitálva jóléti fogadalmakat tettek. A norvég jobboldali Carl Hagen például bejelentette, hogy egyharmadával csökkentené a benzinárat.
Az olajalapot a Norges Bank befektetési ágazata (NBIM) és még néhány kiemelt vagyonkezelő menedzseli. Az alap 40 százaléka részvényben, 60 százaléka pedig nyugdíjalapokban van, s összességében 27 külföldi piacon van jelen. Ez egy ökonómiailag igen bölcs döntés, mivel egyrészt ezzel elkerülik a norvég koronára és a belföldi árakra ható felértékelési nyomást, másrészt pedig nem gerjesztik túl az amúgy is robusztusan fejlődő norvég gazdaságot.
Az olajalap célja, hogy hosszú távon biztosítsa a jólétet a jövendő generációknak. A június végével záródó három hónapban 3,8 százalékos nyereséget gazdálkodtak ki. Az NBIM becslései szerint az olajalap volumene, beleértve a 2009 végéig az olajeladásokból származó bevételeket, 2500 milliárd koronára - hozzávetőlegesen 315 milliárd euróra - emelkedhet. (Igaz, a számításokat átlagosan 25 dolláros hordónkénti olajárakkal végezték. Hordónkénti 40 dollárral és 4 százalékos haszonnal számolva az olajalap 2010-től évente 20 milliárd eurós kamatokat hozna.)
A megtakarítási motívumok mellett az olaj- és gázügyletekből származó bevételek feldolgozását is segíti. Egyelőre csak négy, a jövőben hat százaléka folyik majd a bevételekből az államkasszába. Az olajalap egyfajta fiskális pufferként működik. Ezenkívül Norvégia így biztosítja be magát az előre nem látható termelési kiesések ellen.
Hogy a benchmark portfóliójában megfelelően illesszék egymáshoz a különböző valuták súlyozását, ahhoz az NBIM minden hónapban a devizapiacon keresztül tesz kiigazításokat. Az emelkedő olajár és az ezzel járó bevételek miatt a norvég koronát május óta külföldi valuták fejében adják el. Az előző hónapban ez az összeg naponta 580 millió korona volt, októberben könnyen napi 650 millióra emelkedhet. Igaz, egy ilyen bejelentés rövid távon terheli a norvég koronát, ám közép- és hosszú távon az olajár alakulása mindent kompenzál. Ez annyit tesz, hogy mind bevételi oldalon, mind a valutafronton tovább növekedhet az olajalap. Összességében ugyanez igaz a norvég korona havi eladásaira is. (GlobalFX)
