A nyesz és a másik három pillér

A nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) hozzájárul a magyarországi befektetési kultúra fejlődéséhez, mert a magánszemélyek hosszú távú befektetését ösztönzi, fokozott részvényhányaddal. Lehetővé teszi számukra portfóliójuk nyomon követését, és akár passzív, akár aktív menedzselését. Ezzel szemben az önkéntes nyugdíjpénztárak csak a portfólió jellegének, arányainak megváltoztatását teszik lehetővé, annak naprakész nyomon követését korlátozottan, a menedzselést pedig egyáltalán nem, mivel az az alapkezelő feladata és felelőssége. A nyesz a több lehetőséggel párhuzamosan nagyobb egyéni felelősséget is ad át a nyesz tulajdonosának. Természetesen átruházhatja ezt a felelősséget egy alapkezelőre, de ezért az átruházásért ő felelős. A nyesz tehát hozzájárul a hosszú távú befektetések szerkezetének javításához, a részvényarány növeléséhez is, amely Magyarországon még messze van az optimálistól.

Természetesen tízéves távlatban nem lehetnek túlzott várakozásaink: a nyesz aligha nyújt majd kiemelkedő hozamot, mert a részvényportfólió általában csak 20-30 év után mutatkozik jobbnak, mint más, rövidebb távon kisebb kockázatú alapok. Nem lesz továbbá a nyesz tőkéje meghatározó eleme a BÉT-nek sem. De érdemi szereplője már igen: tíz éven belül várhatóan 360-480 milliárd forintos tőke gyűlhet össze, amelynek 70 százaléka 250-350 milliárd forint. (A 70 százalékos részvényarány a nyesz utáni adókedvezmény tervezett feltétele a kormány jelenlegi tervezete szerint.) Ez az öszszeg a BÉT-en most jelen levő magánbefektetői tőkének mintegy kétszerese, és ebből a szempontból jelentős előrelépés lenne. Ugyanakkor a BÉT hatezermilliárd forintos kapitalizációjának csak öt százaléka.

Az arányok érzékeltetésére megemlítjük: a jelenlegi befizetések mellett a tíz év alatt befizetett tőke az állami nyugdíjalap esetében 10 230, a magánnyugdíjpénztáraknál 3600, az önkéntes nyugdíjpénztáraknál 600, a nyugdíj-előtakarékossági számlákon várhatóan 400 milliárd forint. Egy főre vetítve az átlagos befizetés havonta az előző sorrendben 30,6, 12,5, 4500 és várhatón 20-30 ezer forint.

Nagyon fontos azonban elejét venni annak, hogy a nyesz a többi nyugdíjpénztártól vonjon el tőkét. Logikus – és a befektetők kockázatának mérséklése is azt kívánja meg –, hogy a negyedik pillért csak az kezdhesse építeni, akinek harmadik pillérje már van. Ennek megfelelően elő kellene írni, hogy a nyesz megnyitásának valamelyik önkéntes nyugdíjpénztári tagság legyen a feltétele. Továbbá, aki nyeszt nyit, az (és munkaadója) legalább az előző évi, a KSH által megállapított átlagkereset után teljesítsen nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékbefizetést. Ez a feltétel két oldalról is értelemszerű. Akinek a fizetése átlag alatti, és más jövedelemforrása nincs, annak aligha van módja érdemi összeget fordítani nyeszbefizetésekre. Másrészt, aki havonta 10-20 ezer forintnál többet fektet be nyeszszámlájára, annak a jövedelme szükségszerűen szignifikánsan meghaladja az átlagfizetést, amely jelenleg havi bruttó 156 ezer forint. Ez a szabályozási lépés a nyugdíj-előtakarékossági számla nyitása mellett nem rontaná, hanem javíthatná a befizetések arányait a tb-alapokba és a magánnyugdíjpénztárakba.