Izgalmas év a hedge alapoknál
Bírságoktól csalásokon át a kiemelkedő hozamokért folytatott kiélezett küzdelemig – a nagy tőkeáttétellel működő fedezeti alapok több szalagcímet kaptak 2005-ben, mint 1998 óta összességében. Immáron több mint nyolcezer ilyen alaptípus van világszerte, ezek összesen mintegy 1300 milliárd dollárnyi vagyont kezelnek, s bár aligha vehetik fel a versenyt a hagyományos befektetési alapok konstrukcióival, amelyek immáron – globális szinten – 16 400 milliárd dolláros eszközértékkel büszkélkedhetnek, nem lehet félvállról venni ezeket. A vagyonuk több ország GDP-jét is meghaladja, s miután a konstrukciók magas tőkeáttétellel, azaz a saját tőkéjük többszörösét kitevő hitelállománnyal működnek, így egy valamirevaló, pár milliárd dollárt kezelő alap vásárlóereje több tíz milliárd dollár lehet. (A konstrukciók meghatározó szerepét jól illusztrálja, hogy éppen a nagy tőkeáttétel miatt, a New York-i, illetve a Londoni Értéktőzsde napi forgalmának közel fele tőlük származik, s több mint 70 százalékos a súlyuk az átváltoztatható kötvények piacán.)
Egyes piaci elemzők tavaszszal mindenesetre már megkondították a vészharangot a hedge alapok felett, mondván, nem kell sok ahhoz, hogy megismétlődjön az 1998-ban lejátszódott folyamat: a világ legnagyobb fedezeti alapja, a Long-Term Capital Management csődje. A konstrukcióknak ugyanis több kihívással is szembe kellett nézniük, például azzal, hogy nőtt a kamatkülönbség (spread) a kockázatosabb vállalati kötvények és a lényegesen alacsonyabb kockázatot magukban hordozó kormánykötvények között a tengerentúlon, miközben a nagy fedezeti alapok épp a szűkölő spreadre játszottak. Ráadásul botrányokban sem volt hiány: több alapkezelőt komoly, több száz millió dollárra büntetett az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC), miután egyes tranzakciók károsan érintették befektetőiket, sőt voltak, akiket azzal vádoltak, hogy független elemzőcégekkel összejátszva bizonyos részvények árfolyamát manipulálták.
A klasszikus, nagy tőkeáttétellel működő s egyúttal magas kockázatú alaptípusok növekedését azonban ezek az események nem törték meg, annak ellenére sem, hogy a teljesítményük – hasonlóan 2004-hez – az idén sem lesz kimagasló: eddig átlagosan 3 százalék körüli teljesítménnyel büszkélkedhetnek. Elkeseredésre azért nincs mindenkinek oka az idei esztendő után: a dél-amerikai, ázsiai, közép-keleti és kelet-európai részvényekbe fektető hedge alapok ugyanis jó teljesítményt tudhatnak maguk mögött. Az elmúlt egy évben átlagosan 16,5 százalékos hozamot realizálhattak, míg az elmúlt három esztendőben évi 18 százalékosat. Ez azonban aligha marad így – hívják fel a figyelmet az alapkezelők –, a fejlődő piacok növekvő volatilitása ugyanis érzékenyen érintheti a konstrukciókat az elkövetkező években.
A hedge alapokra már az amerikai értékpapír-felügyelet ellenőrzése is kiterjed: a legalább 15 ügyfelet és minimum 30 millió dollár eszközértéket felmutató alapok szakembereinek 2006. februárig regisztráltatniuk kell magukat befektetési tanácsadóként. Ez lehetőséget ad a SEC felügyelőinek ahhoz, hogy a nyilvántartásban szereplő hedge alapokat időnként megvizsgálják. „Az alapok túl sok pénzt kezelnek ahhoz, hogy senki ne tudja, mi is folyik a háttérben” – érveltek a SEC szakemberei.
