Széles sávban a hozamelvárások
A magánnyugdíjpénztárak hozamelőírásairól még 1997-ben megalkotott képlet olyannyira jónak bizonyult, hogy azon immáron nyolcadik éve nem kell jelentősen változtatni. A pénzügyi felügyelet 2006-ra is korábbi gyakorlatát követi: visszautal az előző évi hozamelőírásokra. Ez nem csoda, hiszen a PSZÁF által utólag meghatározott referenciahozamok dinamikusan alkalmazkodnak a pénztárak adott évi befektetési politikájához, és a befektetések kockázatosságának megfelelő elvárható hozamot testesítik meg.
A felügyeleti hozamelőírás a referenciahozamon kívül egy minimális és maximális hozamszintet is megszab, hiszen a referenciaértéktől való elmaradás legfeljebb csak a rosszul kihasznált befektetési lehetőségeket tükrözi, törvényi szankciót nem von maga után. Az évenkénti hozamelőírásoknak így fogyasztóvédelmi szerepe is lenne: amennyiben a pénztár befektetése során a minimális hozamelőírás alatt teljesít, úgy a hozamkiegyenlítési tartalékból kell pótolnia az ügyfél számlájára a minimum hozamelőírás és a teljesített hozam közti különbséget. Az ügyfélszámlák év végi, hozamkiegyenlítési alapból való feltöltésére 2001 óta egyik pénzintézetnél sem volt szükség, bár 2001 előtt volt rá példa, hogy egy pénzintézetnek tőkefeltöltést kellett végrehajtania a minimumszinttől való elmaradás miatt. 2001 óta a referenciasáv olyan széles, hogy abba minden pénztár beletalál.
A referenciahozam-szint teljesítése viszont már nehezebb kihívás. A háromszázalékos átlagos hozamot nyújtó 2003-as évben például egy pénztár kivételével senki sem teljesítette a referenciahozam-szintet. Ezzel szemben tavaly, amikor a tőzsde szárnyalásának köszönhetően 16 százalék körül volt az átlagosan elért hozam, szinte mindegyik túlteljesítette az elvárásokat. Az idei tőzsdei aktivitás alapján a hozamok várhatóan inkább a tavalyi értékhez hasonlítanak majd, mint a két évvel ezelőttihez.
Bár a referenciahozam nagy előnye, hogy több éve változatlanul működhet, és az ügyfeleknek törvényileg minimálisan biztosítandó hozamszint is jó törekvés a felügyelet részéről, mégis sokan lehetnek elégedetlenek. Több szakértő is problémásnak véli például a nyugdíjpénztárak hozamaiban található nagyarányú eltéréseket. Az ügyfelek ugyanis elsődlegesen nem a referenciaértékekhez, hanem a többi pénztár hozamához hasonlítanak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a legtöbb pénztár – bár a neki kedvező időtávra – a többi által elért hozamhoz viszonyítja saját adatait. Igazán negyvenéves időtávban okozhat problémát a néhány százalékos – a referenciahozamot akár alul-, akár túlteljesített – hozamkülönbség, hiszen emiatt az egyik pénztár ügyfele akár duplaakkora tőkét is felhalmozhat. Erre a problémára pedig a felügyelet által évenként meghatározott hozamelőírás sajnos nem nyújt megoldást.
