Közös alap uniós biztosítóknak?
Charlie McCreevy, az Európai Unió piaci versenyért felelős biztosa nem pihen. Még azok után sem, hogy nemrégiben kijelentette: 2010-ig nem hoz az unió újabb, a pénzügyi szférát érintő szigorító intézkedést. Ennek ellenére a bizottság legújabb javaslata szerint az uniós ügyfelek pénzügyi biztonságának érdekében fel kellene állítani egy olyan európai biztosítási alapot, amely a minden országban létező betétbiztosítási alapokhoz hasonlóan a biztosítók ügyfeleit kártalanítaná fizetésképtelenség esetén. Az ötletet minden bizonnyal az elmúlt években rekord-kárkifizetéseket okozó természeti csapások adhatták, hiszen a Katrina hurrikánhoz tartozó kifizetések – ha csak pillanatra is, de – megingatták a világ legnagyobb viszontbiztosítóját. A Németországban működő MünichRe likviditása fenntartása érdekében ugyanis kénytelen volt néhány nagyobb befektetését pénzzé tenni.
A javaslatot egyedül ellenző (a legnagyobb biztosítótársaságokat számláló) Francia- és Németország nehezményezte, hogy az új európai „biztosítóbiztosítási alaphoz” való csatlakozás kivétel nélkül minden tagország biztosítója számára kötelező volna. Ez ugyanis növelné a költségeket, és drágítaná a termékeket. A nagy biztosítók képviselői viszont úgy gondolják, hogy az alap csökkentené a biztosítók pénzügyi stabilitásának értékét az ügyfelek szemében, akik termékválasztáskor a jövőben még inkább csak a díjak alapján döntenének.
A csődközelbe jutott társaságokat sikeres társaik befizetéseiből finanszírozni igen vitatható elképzelés – írja a témáról szóló vezércikkében a Financial Times Deutschland. Ez ugyanis a féktelen ügyfélszerzésre csábíthatja a kisebb biztosítókat, amelyeket baj esetén a nagyok „megtámogatnak” az alapon keresztül. A bankszakmában lévő betétbiztosítási alap eredetileg azért jött létre, hogy a bizonytalan politikai, gazdasági helyzetekben az ügyfelek pánikszerű pénzfelvétele miatt csődbe kergetett bankokat megmentse. Ez azonban a biztosítási szakmában nem történhet meg, hiszen lényege, hogy a kockázatokkal számolni tudjon. (A nem számolható kockázatokat – például háború, forradalom – a biztosítók emiatt ki is zárják a fedezett események köréből.) Amelyik erre nem képes, az a szó klasszikus értelmében nem „biztosít”. Nem beszélve arról, hogy a törvényi feltételeket betartva és a pénzügyi felügyelet ellenőrzéseit nem kijátszva pénzügyi csődre csak korlátozottan van lehetőség.
Egyelőre nem lehet tudni, mennyit és milyen formában kellene a páneurópai alap rendelkezésére bocsátania a társaságoknak. Az is elképzelhető, hogy az alapba elég lenne csupán szükség esetén befizetni. Az ír versenybiztos döntését egy esetleges direktíváról 2006 első felére ígérte. Ha a már létező német példa alapján számolunk – amelynél az életbiztosítások utáni céltartalékok egy ezrelékét kell befizetni az ilyen terméket kínáló biztosítóknak –, akkor mintegy 500 millió euró volna a kötelező európai alap vagyona – véli az FTD.
