A messziről jött ember mesés történetei
Már a lódításhoz is tehetség kell, de mindezt úgy tenni, hogy mások el is higgyék, az már külön tudomány. Hiba lenne azonban hazugsággal vádolni Buzurg Ibn Sahrijár tengerészt. Ő csak lejegyezte mindazon történeteket, amelyek a 10. században keringtek az arab világ kikötőiben.
Még a történet mesélőjét is megemlíti a 136 mese elején. Mesét mondok, holott egyértelmű, hogy a beszámolók nagy részének valós alapja van. Nem vonható kétségbe a kannibálok létezése Indonézia szigetein, a rituális öngyilkosságok gyakorlata Indiában, ahogy a nagy uralkodók csodálatos megtérése.
Az önállóan bevásárolni járó elefánt (aki, ha rosszul kap viszsza, jelez az eladónak, nagyobb problémák esetén összetöri a boltot), a szeméremajkukkal diót törő asszonyok és a hegynyi ollóval úszkáló rákok esetéről azonban már nem nyilatkoznék ilyen magabiztosan. A szórakoztató történeteknek van még egy felbecsülhetetlen előnyük – túl a távoli középkorba tett kalandozáson. Simon Róbert fordítói munkájának köszönhetően olvasgatásuk nemcsak élvezetes, hanem hasznos is, mivel egyedülállóan alapos és szakmailag megalapozott jegyzetekkel látta el a kötetet, amely a Keleti források című sorozat nyitókötete.
Buzurg Ibn Sahrijár: India csudálatosságai, Corvina Kiadó, Budapest, 2006. Fordította: Simon Róbert, 185 oldal, 2990 forint
