Kritikus nyersanyagok sora után indul a kutatás Magyarországon

Hatalmas kockázatot jelent az Európai Unió, benne Magyarország számára, hogy az ipara számára fontos kritikus nyersanyagok (critical raw materials, CRM) meghatározó részét külföldről vásárolja. E kitettségét az EU jelentősen csökkenteni kívánja, ezt célzó programját pedig már Magyarország is összeállította. Arról, hogy mit, hogyan, mennyi pénzből és miért érdemes Magyarországon kutatni, illetve bányászni, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) stratégiai elnökhelyettese, Gonda Bence adott interjút a Világgazdaságnak.

Az uniós CRM-rendelet már 2024 áprilisában gördülékenyebbé tette a CRM-projekteket érintő szabályozást. Miért csak most indul az érintett hazai szabályozás frissítése?  

A kritikus nyersanyagok globális felértékelődését mi sem mutatja jobban, mint hogy az elmúlt hónapok geopolitikai konfliktusai szinte kivétel nélkül a modern ipar számára nélkülözhetetlen ásványkincsek birtoklása és kitermelési lehetőségei körül összpontosultak. Ebben a turbulens időszakban az európai államok felismerték, hogy a kontinens gazdasága nem lehet versenyképes anélkül, hogy biztosítani tudnánk a stabil nyersanyagellátást. Az Európai Unió CRM-rendelete egyszerűsíti és gyorsítja a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos kutatási projektek szabályozását, ami Magyarország számára kulcsfontosságú

• az ellátásbiztonság,
• a zöldátmenet
• és az ipari versenyképesség

szempontjából. A rendelet célja, hogy a beruházások eredményeként az EU kritikus nyersanyag-felhasználásának legalább 10 százaléka saját termelésből, 15 százaléka újrahasznosításból származzon. Az SZTFH Földtani Szolgálata stratégiai célként tekinti Magyarország felszín alatti környezetének és erőforrásainak fenntartható és felelős felhasználását, legyen szó a hagyományos energiahordozók hazai kitermelésének fokozásáról, a geotermikus energia adta lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázásáról, vagy a zöldátállást segítő, a magyar ipar számára kulcsfontosságú nyersanyagok kutatásának előkészítéséről.

A program összeállításával kapcsolatos előkészítő munka közel másfél évig zajlott. Annak érdekében, hogy egy szakmailag egységes, 2030-ig tartó átfogó ágazatfejlesztési program kerüljön összeállításra, a nyersanyagkutatásban érintett hazai földtudományi szakemberek bevonásával létrejött a CRM Nemzeti Kerekasztal. A közös munka eredménye, hogy tavaly decemberben a kormány elfogadta a Nemzeti Feltárási Programot. A program 2030-ig történő végrehajtásának koordinálására a kormány az SZTFH-t kérte fel.

Az EU-ban kritikus fontosságúnak minősített 34 nyersanyagból a mostani ismeretek szerint melyek után érdemes Magyarországon is kutatni a Nemzeti Feltárási Program (NFP) szerint?

Magyarországon a bányászat egyidős a magyar államisággal. Hazánk ásványinyersanyag-potenciálja az ország kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése ellenére is számos kitörési lehetőséget rejt a nemzetgazdaság számára az ellátásbiztonság és az újraiparosítás támogatása oldalán. Ennek több oka van: egyrészt vannak ásványi nyersanyagok, melyek mennyisége alkalmas hazánk nemzetgazdasági szükségleteinek kielégítésére, továbbá a világban lezajlott műszaki fejlődés eredményeképpen felértékelődtek olyan ásványi nyersanyagok, melyek kis mennyiségben is komoly gazdasági értéket képviselnek, valamint új kutatási és bányászati technológiák feltárhatóvá tettek eddig el nem érhető erőforrásokat (például nem hagyományos szénhidrogén). Ezek alapján számos hazai ásványi nyersanyag a hazai gazdasági igények teljes ellátását biztosítani tudja, vagy a nemzetgazdasági szinten zajló újraiparosítás szempontjából kitörési pont, ami számottevően átértékeli az ország nyersanyag-potenciáljának megítélését. 

A felsorolt elemek között számos olyan van, amely önmagában nem bányászható, csak egy másik ásvány nyomelemeként leválasztható és dúsítható.

Érdemes külön is megemlíteni az európai léptékben is kiemelkedő recski ércesedést, ugyanis nemzetgazdasági szempontból a recski érckészletek stratégiai jelentőségűnek tekinthetők: ugyanis nagy valószínűség szerint a rézen túl jelentős mennyiségű más fémvagyont is (cink, ólom, ezüst, molibdén, rénium) tartalmaznak.

Van ezek között olyan, amelyet már korábban is kinyertek Magyarországon, vagy esetleg jelenleg is bányásznak?

Fentiek közül korábban több más nyersanyag mellett bauxitot, alumínium- és galliumkinyerési céllal,  mangánt, valamint rezet bányászták. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Nemzeti Feltárási Program nemcsak primer ásványi nyersanyagok kutatását célozza, de foglalkozik másodlagos nyersanyagok, korábbi bányászati tevékenységből származó meddők vizsgálatával és feltárásával. Ez különösen a mangánbányászat fennmaradt meddőhányói és a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap esetében lehet perspektivikus.  

Recsken most is folyik ilyen munka, vagy az előkészítése?

Recsken az előkutatások az 1950-es években kezdődtek, majd 1961–1970 között a felderítő kutatások fedezték fel a szkarnos rézércet, és akkor vált ismertté a lelőhely mérete. A bányabeli kutatások 1987-ig folytak. 1989-ben az állam elrendelte a bánya bezárását azzal, hogy az ércvagyon későbbi hasznosítását piaci viszonyok között, külföldi tőke bevonásával kell biztosítani, a bánya mélyszinti részei közel 30 éve vízzel vannak elárasztva.

A recski mélyszinti és felszínközeli ércesedésekről meglévő földtani kutatási adatok a jelenlegi nemzetközi szabványok (JORC) értelmében archív adatoknak minősülnek, és felhasználhatóságuk erősen korlátozott. Az alacsony ismeretesség és az adatok megbízhatóságának kérdése volt az egyik oka annak, hogy a hasznosítás többszöri próbálkozás ellenére sem vezetett eredményre. A ma elérhető adatok nem teszik lehetővé annak reális, megbízható és nemzetközileg elismert szabványok szerinti becslését, hogy mekkora a kitermelhető ásványvagyon. A hasznosításnak és a módjának a kialakításához elengedhetetlen előfeltétel, hogy történjen meg az érctesttel érintett terület nemzetközi sztenderdeknek megfelelő, részletes állami kutatása.

Az állami hasznosítás előmozdítása azért is időszerű, mert az utóbbi időben több releváns kritikus ásványi nyersanyag, így a réz ára is drámaian megnőtt (2020 óta több mint két és félszeresére), ezért nemzetgazdasági szempontból érdemes pontosan megismerni az ércesedést.  

A recski kutatás fő célja, hogy a meglevő adatok a nemzetközi jelentéstételi szabványoknak a lehető legnagyobb mértékben megfeleljenek, A mélyszinti ércesedés részletesebb megismerése és kiértékelése lehetővé teszi a pontos és megbízható vagyonadatok számítását, ami elengedhetetlen alapja az esetleges hasznosításnak.

Pontosan mely munkákkal kell végezni az NFP 2027–2030 közötti időszakában?

Európai szinten szakmai tény, hogy míg a kilencvenes évekig körülbelül 20 elem volt a nyersanyagkutatás fókuszában, addig mára ez a szám megduplázódott, és folyamatosan növekszik, továbbá, amíg akkoriban a 300 méternél sekélyebb térrészre fókuszáltak, most akár 1500-2000 méter mélységig van gyakorlati haszna a potenciálkutatásnak.

A Nemzeti Feltárási Program tervezésekor egyrészt olyan projektek kerültek azonosításra, amelyek hozzájárulnak az ország biztonságosabb nyersanyagellátásához (pl. a recski érckomplexum), megalapozzák a hosszú távú kritikus ásványinyersanyag-ellátást, és lehetővé teszik az átfogó információbővítést.  

Másrészt olyan lehetőséget is vizsgálni kell, amely viszonylag kevés ráfordítással, rövid távon is kézzelfogható gazdaságfejlesztési lehetőséggel kecsegtet (például vízben oldott kritikus ásványi nyersanyagok). Egyrészt ezen irányok közül felépíthetőek akár stratégiai projektek is, másrészt vannak olyan nyersanyag-előfordulások (elsődleges vagy másodlagos), amelyek esetében megfelelő keretek között, illetve a gazdaságosság megléte esetén a termelés is elindítható.  

Mindegyik projekt esetében a fő kutatási cél a földtani kockázat csökkentése, amely a későbbi potenciális beruházók számára piaci alapon értelmezhetővé teszi az egyes nyersanyag-előfordulások hasznosítását. Az egyes projektek megvalósítása nem jelent automatikusan bányanyitást, hanem a szakmai befektetők számára teszi hasznosításra felkínálhatóvá a projekteket. Ahhoz, hogy a kitermelés később megvalósulhasson, figyelembe kell venni a szigorú környezet- és természetvédelmi feltételeket is.

Mekkora az NFP várható forrásigénye?

A modern nyersanyagkutatás kifejezetten drága és időigényes. A nemzetközi tapasztalatok alapján egy bánya megnyitásához a kutatások megkezdésétől számítva akár 10-15 év is szükséges, és több 10, egyes esetekben akár 100 milliárd forintnyi beruházási költséget is igényelhet. Nem véletlen, hogy a legtöbb európai országban az előkutatások után az állam jellemzően piaci szereplők bevonásával biztosítja a nyersanyagok kitermelhetőségét.

A Nemzeti Feltárási Program pontos munkaprogramját és költségvetését az optimális feladatvégrehajtás érdekében minden évben önállóan kell megtervezni és végrehajtani, ami függ az egyes projektek előrehaladásától.

Jelenleg az SZTFH saját forrásból hajtja végre a feltárási programot, állami többlettámogatást nem használunk fel. Célunk olyan perspektivikus területek lehatárolása, amelyek a szakmai befektetők számára is vonzók lehetnek, így a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ők tudják a kutatások második, költségesebb fázisát megvalósítani.

A tavaly decemberi kormányrendelet szerint az SZTFH-nak gondoskodnia kell arról, hogy az állami tulajdonú bányavállalatok részt vegyenek a CRM-kutatásban, termelésben. Melyek ezek?

A program összeállításakor kiemelten fontos volt egy szakmailag egységes, agilis és közös állásponton alapuló koncepció kialakítása. Ennek érdekében az SZTFH életre hívta a már korábban említett CRM-kerekasztalt, amelyben a SZTFH földtani és bányászati területe mellett a CRM-rendelet kapcsán érintett Nemzetgazdasági Minisztérium és Energiaügyi Minisztérium, az állami tulajdonú bányavállalkozások (Nitrokémia Zrt. és Mecsekérc Zrt.), valamint minden földtudományi képzéssel rendelkező egyetem (ELTE, ME, SZTE), a két legjelentősebb földtudományi civil szervezet (Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Geofizikusok Egyesülete) kaptak helyet.

A CRM-kerekasztal lehetővé teszi, hogy a Nemzeti Feltárási Programba folyamatként beépüljenek az államigazgatási, akadémiai, társadalmi, ipari igények és tapasztalatok annak érdekében, hogy a Nemzeti Feltárási Program által elérni szándékozott szakmai eredmények minél nagyobb „spill-over” hatást tudjanak elérni. A cél olyan tartós kompetenciák felállítása és szakmai eredmények elérése, amelek képesek a hazai nyersanyagkutatást tartósan prosperáló irányba elmozdítani.  

Az érintett állami tulajdonú cégeknél jelentős, a CRM-területre vonatkozó földtani tudás és kutatásmódszertani tapasztalat gyűlt össze, ezek alkalmazása kritikus a Nemzeti Feltárási Terv sikeressége szempontjából.  

E bányavállalatok kapacitása elég az NFP-ben kitűzött célok megvalósítására?

A projektek esetében a fő kutatási cél a „derisking”, vagyis a földtani kockázat állami csökkentése, amely a későbbi potenciális beruházók számára piaci alapon értelmezhetővé teszi az egyes nyersanyag-előfordulások hasznosítását. Az állami bányavállalatok ebben az állami kockázatcsökkentési munkában vállalnak igen komoly szerepet, mert számos kutatásmódszertani képesség és kompetencia náluk áll rendelkezésre.  

Hangsúlyozni kell, hogy az állami cégek bevonásának nem a konkrét bányanyitás a célja, hanem a piaci szempontú hasznosítás előkészítése az SZTFH-val, hasonlóan a szénhidrogének vagy a geotermikus energiahasznosítás mintájára.  

Az állami cégek alvállalkozóként bevonhatnak majd a munkába a területen járatos, magán-, illetve külföldi cégeket?

Jelenleg Magyarországon nincs nemzetközi viszonylatban is meghatározó, kellő referenciával tevékenykedő piaci érckutató vállalat, ehhez a hazai nyersanyagkutatás tartós felfuttatása szükséges. Ezzel együtt a piaci vállalatok bevonása az állami kockázatcsökkentő kutatásba nem értelmezhető. A program azt kívánja megcélozni, hogy az állami jelenlét addig legyen csak szükséges, amíg egy nyersanyagkutatási projekt már piaci alapon is relevánssá válik.  

A magáncégek önálló részvételét eleve kizárja az NFP?

Az NFP állami feladat, melynek végrehajtását megfelelően felkészült állami szervezetek végzik. A CRM bányászati ágazatban a magáncégek érdemi hozzáadott értéke a stratégiai projektek létrehozásában van, illetve a piaci alapon történő kutatási és termelési feladatok végrehajtásában. Ha egy magáncég számára egy projekt rentábilis, akkor az azt jelenti, hogy az állami kockázatcsökkentés elérte sikerét.

Jól tudom, hogy a tavaly márciusban uniós támogatáshoz jutott 47 stratégiainyersanyag-projekt egyike sem magyar? Nem pályáztak, vagy nem nyertek?

A CRM-rendelet a biztonságos nyersanyagellátás kialakítása érdekében stratégiai projektek megindítását is célozza. Ennek érdekében a rendelet csökkentette az adminisztratív terheket, egyszerűsíti a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos projektek engedélyezési eljárásait az EU-ban, és bevezette a stratégiai projektek fogalmát (6. és 7. cikk), amelynek célja, hogy rövid időn belül műszakilag megvalósítható nyersanyag-előállítási kapacitások jöjjenek létre. A stratégiai projekteket jelentkezés útján a bizottság hagyja jóvá egy kiválasztási és értékelési folyamat eredményeként.

A stratégiai projektekre a cégek maguk jelentkezhetnek közvetlenül a bizottságnál, de azok tényleges kiválasztásában a tagállamnak az CRM Director’s Boardon keresztül befolyása van. Az első jelentkezési kör 2024 augusztusában megtörtént, a második kör pedig most januárban zárult. Az első körben nem volt nyertes magyar pályázat, ismereteink szerint a mostani körben benyújtásra került magyar pályázat.

A stratégiai projektek esetében az engedélyezés nem haladhatja meg a 27 hónapot, ha a kitermelésre vonatkozik, és a 15 hónapot, ha feldolgozásra vagy újrahasznosításra. A kiválasztott stratégiai projektek direkt pénzbeli forrásokhoz nem jutnak, de támogatást kapnak a finanszírozáshoz való hozzáféréshez, legtöbb esetben az EBRD-n keresztül.

Érdemes-e, és lehet-e beszállni szomszédos országok CRM-kutatásaiba, például a lítium terén Szerbiában vagy Csehországban?

Az elmúlt évek eseményei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a globális ellátási láncok felszakadása és a geopolitikai feszültségek új korszakát hozták el a globális és különösen az európai bányászatnak.  

Azok a cégek, amelyek időben pozíciót építenek ki Európában, versenyelőnyhöz juthatnak a globális ellátási láncok újrarendeződése során. Ezért igen komoly kanadai, amerikai, kínai piaci szereplők érdeklődnek Európában és Magyarországon is. A magyar vállalatok számára ezek szintén ígéretes befektetési lehetőségek lehetnek, mint ahogy ez az energiahordozók, vagy éppen az építőipari nyersanyagok terén már több esetben is megvalósult az elmúlt években.  

Állami oldalról nézve egy kitermelési projektben történő esetleges magyar szerepvállalás gazdasági szuverenitási és iparpolitikai érdek is lehet. A kritikus nyersanyagok nélkülözhetetlenek a zöldátálláshoz és a magas hozzáadott értékű iparágak működéséhez, így a hazai vagy regionális szintű kitermelés munkahelyeket, beruházásokat és technológiai tudást vonzhat. Ezért a piaci alapú kritikus ásványi nyersanyag projektek támogatása nemcsak gazdasági, hanem stratégiai és biztonságpolitikai befektetés is a jövőjébe.

Megvan Magyarországon a szükséges szaktudás és eszközpark a CRM-ek utáni, korábbinál hatékonyabb kutatáshoz, illetve ezen ásványkincsek gazdaságos kinyeréséhez?  

Az SZTFH jogelődjei, a Magyar Állami Földtani Intézet több mint 150, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet közel 120 éves szakmai múltján alapulva folyamatosan támogatjuk a hazai ásványinyersanyag-gazdálkodást. Az SZTFH a geotermikus energiahasznosítás ösztönzése, valamint a szénhidrogén-kitermelés céljából kiírt koncessziós pályázatok esetében bizonyította, hogy a kockázatcsökkentő állami szerepvállalás előfeltétele a sikeres bányászatnak, mivel a piaci elvárások szerinti megfelelő alapot nyújt a felszín alatti erőforrások hasznosítását célzó beruházások számára. A földtani kockázatok mérséklése, az ismeretesség növelése révén exponenciálisan növekszik a piaci érdeklődés a felszín alatti erőforrások hasznosítása iránt, ezért érdemi hazai ásványinyersanyag-kitermelés csak az azt megalapozó állami feltáró kutatást követően indulhat el.  

A Nemzeti Feltárási Program végrehajtásához szükséges fejlesztés és kapacitásbővítés eredményeként hasznosulnak a korábbi évtizedek szisztematikus állami nyersanyagkutatási célú rendszerező és feltáró munkájának gyümölcsei a hazai bányaipar megújítása érdekében. Különösen fontos, hogy mindez a program mögött álló szakmai közösség egységes eredményeként valósul meg, amire a rendszerváltás óta nem volt példa Magyarországon. Hazánk vezető egyetemein olyan, nemzetközi szinten is elismert kutatóműhelyek működnek, amelyek szakmai hátterükkel, alapkutatásaikkal és utánpótlásképzésükkel jelentősen támogatják az átfogó, a nemzetközi gyakorlatban is követett rendszerszemléletű kutatási projektek megvalósítását. Az eredményesség elengedhetetlen feltétele az SZTFH-ban meglévő adatvagyonon túlmenően mindazon tapasztalat integrációja is, amely az országban működő, több évtizedes múltú, nyersanyagkutatással és bányászattal kapcsolatos tevékenységet végző állami tulajdonú cégek birtokában van.

Az elmúlt években, több évtizedes kihagyás után újra elindultak azok a modern szemléletű állami nyersanyagkutatási projektek, amelyekre a program sikeres végrehajtását alapozni lehet.  

Ugyanakkor kitermelés terén az európai bányászat felfutása egyben teljesen új, Magyarországon alapvetően még ismeretlen bányászati gyakorlatot hozhat a következő évtizedekben. A modern bányatechnológia már lehetővé teszi olyan komplex környezeti értékek megőrzését a zavartalan kitermeléssel párhuzamosan, ami korábban elképzelhetetlen volt. Számos stratégiai projekt Natura2000-es területen valósul meg, ahol a bányavállalkozók mélyszinti termeléssel és logisztikával képesek áthidalni a magyar viszonylatban ez idáig feloldhatatlan akadályokat. 

A magyar iparnak mely CRM-ekre van elsősorban szüksége?

A kritikus nyersanyagokhoz való biztos hozzáférés meghatározza a magyar ipar hosszú távú versenyképességét innovációs lehetőségeit. A vállalatok csak akkor tudnak új gyárakat létesíteni, technológiákat és kutatás-fejlesztési projekteket indítani, ha kiszámítható alapanyag-ellátással számolhatnak. Az ipar ezért egyre inkább érdekelt

• a források diverzifikálásában,
• az újrahasznosításban
• és az európai termelő- és feldolgozókapacitások bővítésében,

ezeket az Európai Bizottság is stratégiai prioritásként kezeli. A kritikus ásványi nyersanyagok így nem csupán termelési inputok, hanem az ipari szuverenitás, az ellátásbiztonság és a technológiai vezető szerep alapfeltételei is.

A kutatási program eredményeként kitermelhető kritikus nyersanyagokat lényegében a teljes hazai értéklánc fel tudja használni a stratégiai iparágakban, így különösen a járműgyártásban és a hozzá kapcsolódó elektronikai iparban, illetve egyéb feldolgozóipari ágazatokban. A globális bányászati befektetők fokozottan érdeklődnek a magasabb előkészítettségű (kutatásokkal alátámasztott) európai bányaprojektek iránt. Ennek köszönhetően a bányászati projektek modern, innovatív formában, fokozott környezetvédelmi előírások betartása mellett, a rövidülő ellátási láncok és a kiépült szállítási infrastruktúrák miatt globálisan is versenyképesként indulnak újra a kontinensen. A már kihirdetett stratégiai projektek 2030-ra is csak az európai ipar kritikusnyersanyag-igényének mintegy felét fogják fedezni. Ami további igényt támaszt új bányászati projektlehetőségek iránt.

Itt érdemes megemlíteni, hogy annak érdekében, hogy a CRM-ellátás hazai és uniós iparra gyakorolt hatásait jobban megértsük, a CRM-rendelet monitoringkötelezettségein túl egy új szabályozási elem is segíti majd a folyamatot. A közelmúltbeli válságok által inspirált IMERA átfogó felkészültségi és válságkezelési rendszert vezet be az egységes piacon belül. 

Célja annak biztosítása, hogy válsághelyzetben az alapvető áruk és anyagok mozgása az Európai Unió egész területén megszakítás nélkül fennmaradjon. Emellett garantálja, hogy kritikus fontosságú készletek álljanak rendelkezésre, amikor az EU vészhelyzettel szembesül.

Magyarország jelenleg honnan vásárolja a kritikus nyersanyagokat?

Az Európai Unió kritikusásványi-nyersanyag importjának jelentős része külföldről származik, mivel a legtöbb kulcsfontosságú fém és ritkaföldfém nem bányászott, vagy csak nagyon kis mértékben található a közösség területén. Számos kritikus anyag esetében az EU teljes egészében egyetlen harmadik országtól függ: például

• a nehéz ritkaföldfémek 100 százalékban,
• a magnézium 97 százalékban
• és a borát 98 százalékban Kínából és Törökországból származik,
• míg platinaigényének közel háromnegyedét Dél-Afrikából szerzi be.
• Más kulcsfontosságú anyagok esetében, mint a lítium, a források jelentős része Chiléből vagy más dél-amerikai országokból érkezik,

ami tovább növeli az EU importfüggését.  

Ez a koncentrált kínálat súlyos kockázatokat rejt: mivel a világpiacon néhány nagy szereplő uralja a kitermelést és a finomítási kapacitást, az EU ellátási láncai nagyon érzékenyek a geopolitikai és piaci zavarokra. A kínai gazdaságpolitika, az exportkorlátozások vagy a diplomáciai feszültségek gyorsan áremelkedést és szállítási késedelmeket okozhatnak, amint azt a ritkaföldfémekkel kapcsolatban tapasztalt exportszabályozások is szemléltetik. Emellett a globális kereslet növekedése, különösen a zöldtechnológiákhoz szükséges anyagok esetében egyre nagyobb versenyt generál a beszállítókért, ami tovább szűkíti az elérhető kínálatot, és volatilitást eredményez.  

Az EU részéről ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a belső bányászati és feldolgozási kapacitás alacsony szinten van, és az új projektfejlesztések lassan haladnak a megvalósítási kihívások miatt.