A vevők és a divatok ismerete elengedhetetlen a befektetési célú numizmatikához

Érmébe fektetni jó üzlet, ám kockázatos. Magas hasznot realizálhat az, aki a piaci információkat kihasználva olcsón jut hozzá egy-egy speciális pénzdarabhoz, és meg tudja találni azt a vevőt, aki ugyanazért később az eredeti ár többszörösét is hajlandó kifizetni.

Kevesebb haszonnal, viszont jóval kisebb kockázattal jár a modern kori emlékérmék befektetési célú megvásárlása. A nemzeti bankok szinte a föld minden országában rendszeresen bocsátanak ki emlékérméket, amelyeket először a pénzre írt névértéken árusítanak, majd néhány hónap elteltével már gyűjtői pénzként, 50-80 százalékkal drágábban kínálnak. Ezeket az érméket elég nagyobb mennyiségben megvásárolni, majd a nemzeti bank megemelt áránál valamivel olcsóbban megkeresni velük a gyűjtőket. Szerencsés esetben egy-egy érme valamiért keresettebb lesz, mint a többi. A gyűjtők az eredeti ár többszörösét is kifizetik egy olyan darabért, amellyel teljes lehet a gyűjteményük. Tavaly például a Református Akadémia tiszteletére bocsátott ki emlékérmét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) – mondta Schmidt Kálmán, a Magyar Érmeforgalmazó Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint előre megjósolhatatlan okokból kifolyólag eltűnt a piacról az érme.

Nem árt azonban tisztában lenni azzal, hogy a befektetés időtávja néhány hónaptól akár évekig is elhúzódhat, mire sikerül minden darabra vevőt találni. Ugyanakkor az emlékpénzeket bármikor névértéken beváltja a kibocsátó nemzeti bank, sőt elméletileg akár vásárolni is lehet velük a boltban, hiszen törvényes fizetőeszköznek tekintendők.

Kockázatosabb, ám magasabb haszonnal kecsegtet a régi pénzek gyűjtése. Főként itt érvényes a speciális információk és a piac ismeretének fontossága. A régi érméknek elsősorban két értékük van – magyarázza Schmidt Kálmán –, fém- és ritkaságértékük. (Ezenfelül létezik még a névérték is, amennyiben a jegybank még hajlandó beváltani.) Általánosságban azonban a ritkaságérték magasabb a fémértékénél.

A jó spekuláns a fémértékhez minél közelebbi áron próbálja megszerezni a pénzdarabot, mert legrosszabb esetben mindig el tudja adni a fémértékén. Extrém esetben a fém értéke gyorsabban nőhet, mint a ritkaságérték. Az arany világpiaci ára az elmúlt hat hónapban például több mint 30 százalékot emelkedett. A valódi érmespekuláns azonban a ritkaságértékre megy. Adott esetben már az érme vásárlásakor tudja, kinek adja majd tovább.

A ritkaságok kereskedelménél ismerni kell az aktuális piaci „divatokat” – mondja a szakember. Alapvetően keresettek az ismert történelmi eseményekhez köthető pénzdarabok. Magyarországon ezért jó áruk van a nagy királyaink vagy a szabadsághar-cok alatt kibocsátott érméknek. Érdekes, hogy minél közelebb esik a jelenhez egy érme, annál többen gyűjtik. Legtöbben ezért a modern kori érméket kedvelik, de sokakat érdekelnek a pengők és az éppen előttük használt Ferenc József-pénzek, míg a római kori vereteket kevesen gyűjtik.

A mindig keresett Szent István-érméből sosem lehet eleget tartani, pedig már így is 50 ezer forint körül van darabja – illusztrálja a piacot a szakértő.

Az 1948–49-es szabadságharc öt darab fémveretű krajcárja közül a legritkább ezüst tízkrajcárosból készítették a legkevesebbet. A fémértékét tekintve ezer forint körüli érméért ugyanakkor több tízezer forintot is képes megadni egy teljes sorozatra vágyó gyűjtő. Divat mostanában az erdélyi tallér, amelyek között nem egy ezüstből van. Sok köztük az igazi ritkaság, mert a török időkben kibocsátott pénzek gyorsan eltűntek a háborúk alatt. Ráadásul az igen gyakran cserélődő uralkodók mindig új pénzt bocsátottak ki, ezért az új szériák meglehetősen kis darabszámmal kerültek csak forgalomba. Egyébként általánosságban is igaz, hogy a rövid ideig uralkodó királyok pénzei ritkák, következésképp magas a ritkaságértékük. A kezdő érmegyűjtő, esetleg későbbi befektető jobban teszi, ha a modern kori pénzek gyűjtésével kezdi. Mivel névértéken vissza lehet őket váltani, túl sok kockázatot nem fut, ha esetleg ráun, könnyen meg tud válni gyűjteményétől. Ráadásul más gyűjtőknek való eladása is viszonylag gyorsan kivitelezhető, hiszen többen foglalkoznak a modern korral, mint a régmúlttal.

A jegybank egy emlékpénzt általában a kibocsátástól számított három hónapig árul névértéken. Utána árat emel, és már mint kiskereskedelmi forgalmazó – 20 százalékos áfával növelve – kínálja az érméket. Így egy ötezer forintos pénzdarab a harmadik hónap után akár 7500-ba is kerülhet.

Általánosságban elmondható, hogy a különböző börzéken mozgó árusokkal vagy ismeretlen gyűjtőkkel való üzlet esetén könnyen pórul járhat a laikus vásárló, mert sok hamisítvány létezik. A régi pénzek esetében mindenképpen célszerű felvenni a kapcsolatot szakemberrel. Amíg nem biztos a saját szaktudásában az újdonsült gyűjtő, addig lehetőleg bejegyzett, üzlethelyiséget fenntartó kereskedőtől vásároljon, mert azon számon lehet kérni az érme valódiságát. A száz évnél régebbi érmékről pedig tudni kell, hogy csak engedéllyel szabad a határon túlra vinni.

A társaság becslése szerint éves szinten mintegy 3 milliárd forint lehet az érmeforgalom.

A társaság becslése szerint éves szinten mintegy 3 milliárd forint lehet az érmeforgalom. Kereskedők Numizmatikai kereskedőből tíz van az országban, fele-fele arányban a fővárosban és vidéken. Érmét lehet vásárolni az MNB-nél, a postán és egyes ajándékboltokban is.

Létezik nem hivatalos gyűjtői kereskedelem, valamint a – négy-ötezer tagot számláló Érmegyűjtők Egyesülete által – hetente tartott börzék és vándorbörzék is. Több mint száz profi feketekereskedő is megél a piacon.-->