Egyre több a hibás bevallás

Hosszabb ideje népszerű téma a hazai nyugdíjpénztárak magasnak vélt költségszintje, főként, hogy a pénztár kiválasztásánál, valamint az esetleges átlépési döntésnél kiemelt szempont, hogy a befizetések mekkora hányada marad a tagoknál. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) tavaly napvilágot látott elemzéséből az derült ki, hogy a kisebb nyugdíjpénztárak alacsonyabb díjterheléssel szembesítik tagjaikat, mint a nagyok. Az MNB év elején kiadott tanulmánya pedig arra világított rá: a magyar pénztárak átlagos összes díjterhelése nemzetközi összehasonlításban magasnak tekinthető, s felvetették: a jelenlegi pénztári rendszer költségoldalról nem transzparens.

A hazai pénztártagok terheit a hibás, hiányos, így pénztári intézkedést igénylő tagdíjbevallások is megdobják, amely a PSZÁF legfrissebb összesítése szerint kiugróan magas. Ez év első három hónapjában átlagosan az összes beérkező bevallás 15-35 százalékát tették ki, szemben az előző év azonos időszakának két-öt százalékával. Ez az arány később ugyan fokozatosan csökkent, de a hibás bevallások száma továbbra is igen magas – emelte ki a felügyelet.

A hibás, hiányos vagy nem megfelelő formátumban beküldött bevallásokkal kapcsolatos utólagos feladatok a pénztáraknál, a foglalkoztatóknál és az adóhatóságnál is csak jelentős pluszmunkával és -költséggel rendezhetők – emeli ki a felügyelet. (A hibás bevallásokkal kapcsolatos felszólító levelek száma például az előző év azonos időszakához képest három-ötszörösére emelkedett, amely a pénztáraknál jelentős költségnövekedéssel járt.) Ennek terheit pedig a pénztártagok kénytelenek viselni, mivel azokat a befizetett tagdíj működési tartalékra elszámolt részéből egyenlítik ki. Arról nem is beszélve, hogy mindaddig, amíg a hibákat ki nem javítják, a bevallásokat a pénztár nem tudja feldolgozni, így a befizetések függőszámlára kerülnek. A függőszámla-állomány az előző évi adatokhoz képest több mint ötszörösére emelkedett – derül ki a felügyelet összesítéséből.

A bevallási hibák, hiányosságok nagymértékű megnövekedése a PSZÁF szerint elsősorban a 2006. január 1-jétől hatályba lépett rendelkezések nem megfelelő alkalmazásával magyarázható (új, a járulékbevallással összehangolt jogviszonykódok), emellett a tárgyhavi és tárgyhótól eltérő időszakra vonatkozó bevallási adatok elkülönítése, illetve a nem megfelelő formátumban történő beküldés lelhető fel az okok között.