Későn eszmélnek a vállalatok
Magyarországon az európai átlaghoz képest igen gyenge a fizetési fegyelem: a leírási veszteség a kutatások szerint 2,5 százalék, szemben Nyugat-Európa másfél, avagy a skandináv országok 0,7 százalékával. Ezt a számot azért is fontos figyelembe venni, mert egy tízszázalékos profitráta esetén a leírási veszteség elviszi a nyereség 25 százalékát – mutatott rá Felfalusi Péter, az Intrum Justitia Kft. ügyvezetője.
A legnagyobb csődhelyzet jelenleg a textilipart jellemzi, amelyet az építőipar követ a sorban, s ez az az ágazat, amelyet vitathatatlanul a leggyakrabban emlegetnek a körbetartozással kapcsolatban. Építőanyag-kereskedők, kereskedelem, szolgáltatás, mezőgazdaság – lehetne folytatni a sort, ám a szakma körbetartozás helyett – amely jelenleg az egyik legnépszerűbb kifejezéssé vált – inkább a lánctartozás kifejezést használja. Nem minden esetben zárul be a kör, inkább az a jellemző, hogy egy fővállalkozó nem fizeti ki az alvállalkozókat, és ez a sorban a legutolsót is érintve teljes csődhelyzetet jelent – jegyezte meg Antolik Gyula, a Credit Controll ügyvezetője.
Ám arra, hogy a kinnlevőségeiket átadják követeléskezelő társaságoknak, a kis- és közepes vállalkozások közül csak viszonylag kevesen vállalkoznak, attól tartanak ugyanis, hogy ezzel elveszítik vevőjüket – mutatott rá Pongrác László, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (Makisz) elnöke, a Sigma vezetője. A követelésbehajtók általában akkor kerülnek a képbe, ha a vállalat rossz hitelállománya elért egy kritikus szintet, ez általában az árbevétel tíz százaléka. Hasonló véleményt fogalmazott meg Antolik Gyula is, mondván, a kkv-szektor inkább kivár, házon belül próbálják meg első körben beszedni a követeléseket, így késve szánják rá magukat a döntésre, ez pedig a behajtás sikerességét kedvezőtlenül befolyásolja. Ezzel szemben a nagyvállalatok közül szinte már mindegyik kapcsolatban áll egy követeléskezelő céggel.
Általánosságban elmondható, hogy a követelések behajtásának valószínűsége a 90. nap után radikálisan zuhan, ám mint Felfalusi Péter hangsúlyozta: mégis jellemzően a 90–180 nap alatt válnak nyitottá külső erőforrás bevonására az érintettek. Kilencven napon túli lejárt követeléseknél, 100-150 ezer forintos átlag ügyérték alatti volumennél általában tíz százalék feletti jutalékkal kalkulálhatnak az ügyfelek – mondta érdeklődésünkre a Makisz elnöke.
Egy év alatt a lejárt követelésállomány aránya folyamatos követeléskezelési munkával a felére csökkenthető – utal a várható eredményre Pongrác László. Igaz, ez aligha mondható el mindegyik ágazatra. A legkockázatosabb szegmensnek az építőipar tekinthető, ahol a hagyományos módszerekkel nehezen hajthatók be a kinnlevőségek. A kereskedelmi szektorban ugyanakkor – ahonnan egyre több megkeresés érkezik – Pongrác László tapasztalata szerint meglehetősen jó a sikeres behajtások aránya.
