Túlzottnak tartják az adminisztrációs terhet
A KKV Körkép (az MKIK GVI, a Volksbank és a Figyelő közös kutatása) legutóbbi, áprilisi adatfelvételében 300 cég vezetőjét kérdeztük a vállalkozások adminisztratív terheiről. E vállalati szektort érintik leginkább az üzletmenethez kapcsolódó engedélyek beszerzésének, a munkaerő nyilvántartásának, az adók bevallásának adminisztrációs terhei.
A megkérdezett kkv-k közel 85 százaléka havi áfabevallásra kötelezett, 15 százalékuk pedig negyedévente készít áfabevallást. A cégvezetőket megkérdeztük arról, hogy az adóbevallással és -befizetéssel kapcsolatos munkákat hogyan szervezik: külső cég végzi-e, vagy a vállalkozáson belül oldják meg ezeket a feladatokat. A vállalkozások 22 százalékánál maga a cégvezető végzi az adóbevallással kapcsolatos feladatokat, 54,5 százaléknál a cég alkalmazottai, 12,2 százaléknál a külső könyvelőcég szolgáltatását is igénybe veszik, és 11 százaléknál minden, ezzel kapcsolatos munkát külső cég végez. E munkák megszervezési módja szorosan összefügg a cég méretével: a közepes cégeknél a vezető nagyobb arányban vesz részt e munkákban, mint a kisebbeknél, míg a könyvelőcég alkalmazása legnagyobb arányban a kis vállalkozásokra jellemző. A csak belföldre termelő cégeknél fordul elő legnagyobb arányban (28 százalék), hogy a vállalkozás vezetője intézi az adóbevallással kapcsolatos feladatokat, a döntően exportálóknál vagy kizárólag az alkalmazottak végzik ezt a feladatot (68 százalék), vagy külső könyvelőcéget alkalmaznak (19 százalék).
A magyar cégek versenyképességére nézve fontos jellemző, hogy működésük során az állam milyen adminisztratív terheket ró rájuk. A vállalkozások intézményi környezetének egyik eleme ez az adminisztratív terhelés. E téren komoly verseny bontakozott ki az újonnan csatlakozott országok között, és a magyar gazdasági szabályozás jelentős lemaradása állandósult a fejlett országokra jellemző helyzethez képest a Világbank 1996–2004 között folyó, az intézményi környezetre vonatkozó empirikus kutatásai szerint. Ez a verseny annak ellenére létezik, hogy a magyar kormányok nem vagy alig hajlandók tudomásul venni, és bár szavakban a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése mellett foglalnak állást, mégis megengednek, sőt támogatnak olyan változtatásokat, amelyek éppen ellenkezőleg, az adminisztrációs terhek növekedését eredményezik. E terhek egyenlőtlenül érik a magyar vállalati szektor különböző csoportjait: a kkv-szektor számára sokkal jelentősebb terhelést jelentenek az adminisztratív kötelezettségek, mint a nagyobb cégek számára. Ezzel a kormányzat a kkv-k számára kedvezőtlen helyzetet stabilizál, és versenyhátrányba hozza e vállalati csoportot a nagyobb, többségében külföldi tulajdonban lévő cégekhez képest.
A megkérdezett vezetők 16 százaléka öt óránál kevesebbet foglalkozik a működéshez szükséges adminisztratív kötelezettségekkel munkaidejéből, de 14,3 százalékuk állította, hogy havonta több mint száz órát foglalkozik e feladatokkal. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi nem reális szám, de azt jól mutatja, hogy a vezetők nem elhanyagolható része számára komoly leterhelést jelentenek az államigazgatásnak készülő kimutatások, bevallások és jelentések.
A cégvezetőket megkértük, hogy egy egyől ötig terjedő skálán értékeljék, az adott adminisztratív feladatok időigényét mennyire tartják túlzottnak (minél inkább túlzottnak tartják, annál magasabb pontszámot adjanak). A válaszadók leginkább a kötelező adatszolgáltatás időigényét tartják túlzottnak, ezt az adóbevallások készítéséhez és dokumentálásához kapcsolódó munkák követik. A működéshez szükséges engedélyek, tanúsítványok beszerzése nem jelent különösebb problémát.
Az időbeli leterheltség mellett általános keretben is feltettük a kérdést, felsorolva több adminisztratív teendővel járó feladatot, hogy milyen leterheltséget jelentenek ezek a vállalkozás számára. Az eredmények szerint a kkv-k a legnagyobb tehernek a kötelező statisztikai adatszolgáltatást (OSAP) és a munkaügyi nyilvántartások vezetését, a munkabérekhez kötődő járulékok és adók fizetését és nyilvántartását tartják. Az elsőnél nyilvánvalóan közrejátszik, hogy a vállalkozás szempontjából felesleges időpazarlásnak tartják a kötelező adatszolgáltatás által előírt kimutatások elkészítését vagy vezetését. A második esetben a vállalat működése szempontjából fontos és ténylegesen is komoly terhekről van szó, amelyeket a legutóbbi változtatások (az elektronikus bevallásra való áttérés akkor, amikor az APEH információs rendszere még nem készült fel erre a feladatra, és az esetleges hibás bevallásoknál előirányzott drákói büntetési tételek – egy elrontott adat esetén maximum 200 ezer forintos büntetés – kilátásba helyezése) még tovább súlyosbítanak.
Az eredmények arra mutatnak, hogy az áfa és a társasági adó bevallása, a könyvelés adminisztratív terhei vagy az engedélyek beszerzése a vállalkozások kisebb része számára jelentkezik jelentősebb teherként. Ellenben a munkaügyi nyilvántartások és egyéb adók bevallása a vállalkozások jelentős részének okoz komoly problémát. Ha ez igaz, akkor ez a tény önmagában hozzájárul ahhoz, hogy magas szinten stabilizálódjon, illetve tovább növekedjen a be nem jelentett foglalkoztatás, illetve ezzel a rejtett gazdaság súlya a magyar gazdaságban.
A munkaügyi nyilvántartással kapcsolatos terhek nem a legkisebb, hanem a nagyobb cégeknél jelentkeznek leginkább (az előbbiek 73 százaléka, az utóbbiak 88 százaléka adott négyes vagy ötös osztályzatot ezekre). Azoknál a cégeknél tehát, amelyek a kkv-szektoron belül a legdinamikusabbak, és további növekedésre is képesre lennének egyébként. Ez a tény is aláhúzza azt, hogy az adminisztratív terhek csökkentése elősegíti a vállalkozások fejlődését, és áttételesen hozzájárul a gyorsabb és kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedéshez.
A szerző az MTA KTI tudományos főmunkatársa
