Alulbiztosított a hazai lakosság
Hasonló tendenciákat mutat a PEND Consultingnak és a Mediánnak az Aegon megbízásából végzett, nyár eleji, életbiztosításokra vonatkozó felmérésének az eredménye is: a megkérdezett magánszemélyek (2000 fős reprezentatív minta) szintén harmadának van csupán életbiztosítása. Ezen belül a legnépszerűbbek a kockázati biztosítások, amelyeket a vegyes, a hitellel kombinált, illetve a befektetéshez kötött (unit-linked) konstrukciók követnek. Utóbbiak egyébként az elmúlt évek húzótermékei az élet ágban, szerződésállományuk dinamikusan bővül. Míg 2005-ben 718 ezer, tavaly év végén már 828 ezer, az idei első fél évben pedig 867 ezer unit-linked szerződést kötöttek az ügyfelek.
Életbiztosítást főleg a középkorúak és az előnyösebb társadalmi helyzetűek kötnek, a befektetéssel kombinált biztosítások aránya pedig a társadalmi ranglétrán felfelé haladva nő – derül ki a felmérésből. Ugyanakkor a unit-linked menetelése ellenére az életbiztosítással nem rendelkezők közül még mindig nagyon kevesen – a megkérdezettek csupán 9 százaléka – tartották valószínűnek, hogy a jövőben életbiztosítást kötnek.
Az öngondoskodás mint hívó szó ugyanakkor egyre több nyugdíj- és egészségpénztár, illetve biztosító hirdetésében jelenik meg: a magyar társadalom öngondoskodási hajlandósága azonban még igen alacsony, de nem népszerűbbek a nem élet ági termékek sem.
A hazai alulbiztosítottság okaként Maják Viktor, az Union Biztosító kommunikációs vezetője egyebek mellett a pénzügyi kultúra fejletlenségét említi, azon belül is a biztosítottsági kultúránk életkorát. Mint mondja: nálunk még csak 17 éve van tere a magánbiztosítás intézményének, így azoknak, akik még az állam gondoskodó szerepe alatt éltek, nehezebb a váltás. A pénzügyi kultúra fejlődése ennél jóval hosszabb folyamat. Ezen az uniós csatlakozás is csak lassan lendít. Jó példa erre Spanyolország és Portugália, ahol a csatlakozás utáni három-öt éven belül nem történt jelentős változás a szegmensben, utána viszont ott is jelentősen elkezdett növekedni a biztosításra költött öszszeg. Nálunk az életszínvonal emelkedéséhez is több idő kell, az öngondoskodás pedig nagymértékben függ ettől.
Nem előrelátóbbak a háztartások más területeken sem: cascója csak minden negyedik-ötödik
autósnak van, de lakását is csak a háztartások 65-70 százaléka biztosítja.
Szemléletváltásra a vagyonbiztosítások terén is szükség van – állítja Maják Viktor. Mint mondja, egy lakásbiztosításnál például pótlási értékben kellene gondolkodni. Ehhez a szemlélethez azonban, bár fejlődik a piac, még sok idő kell – teszi hozzá.
A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének (FBAMSZ) elnöke, Papp Lajos is történelmi okokkal magyarázza a lemaradást. Mint mondja: a volt szocialista országokhoz képest nem, csak Nyugat-Európához viszonyítva vagyunk lemaradva, ezt ő is a biztosítási kultúra fejletlenségével, illetve a biztosítókkal szembeni fenntartásokkal magyarázza, ami az előző rendszer öröksége. Szerinte a tájékozatlanság mellett a biztosítók sem tettek meg mindent a társadalom oktatása, felvilágosítása érdekében, amelyet az állam sem erősített, sőt, inkább gátolt az elmúlt években. Emellett a lakosság vagyoni helyzete és a hitelállományi mutatók is hozzájárulnak az alacsony penetrációs szinthez, hiszen biztosításra keveseknek jut pénz. Miközben Papp Lajos szerint nem a biztosítások díjszintje a felelős az alulbiztosítottságért, mert bár a cascodíjak európai átlagban valóban nem olcsók, de a legtöbb biztosítás díja azért jóval alacsonyabb, mint Európában. VV
