Decemberig dönteni kell
A júliusi törvénymódosítás szerint a pénztáraknak 2009-től kell bevezetniük a választható portfólió rendszerét, amelyben a tagok a kockázatvállaló hajlandóságuk és a hozamelvárásaik alapján maguk dönthetik el, mibe fektesse a pénztár a megtakarításaikat. A kasszáknak legalább három különböző kockázatú és összetételű kosarat kell felkínálniuk.
A legtöbb készülő portfólióban a részvények aránya a nyugdíjig hátralevő évek számával egyenes arányban nő, így a fiatalabbaknak a magasabb hozammal – igaz, több kockázattal is – járó részvénykosarat, az idősebbeknek a kevésbé kockázatos lehetőségeket ajánlják.
Így például az OTP Magánnyugdíjpénztár az öt éven belül nyugdíjba menőknek a legfeljebb tízszázalékos részvényarányt tartalmazó „klasszikus” portfóliót, akiknek a nyugdíjazásig 15 évnél kevesebb van hátra, a 10–40 százalék közötti részvényarányú „kiegyensúlyozott” csomagot, a fiataloknak pedig a 40 százalék feletti részvényarányú „növekedési” portfóliót kínálja fel. Ugyanezen elven működik az Évgyűrűk új rendszere is, míg az Aranykornál a növekedési portfólió részvényaránya meghaladja az 50 százalékot, szemben a mérsékelt kockázatú klasszikus csomaggal, amelyben 95 százalék az állampapírok aránya. A dinamikusabb kosarat ők is elsősorban a pályakezdőknek és a fiatalabb korosztálynak ajánlják, a kifejezetten alacsony kockázatú klasszikusat a nyugdíjba vonulás előtt állóknak, a kiegyensúlyozott pedig a középkorúaknak lehet optimális megoldás.
Az előre hozott bevezetést választó pénztárak levélben értesítik ügyfeleiket a lehetőségről, aki azonban december 1-jéig nem jelez vissza döntéséről, azt a kora alapján automatikusan besorolják. Váltani évente legfeljebb kétszer lehet, ennek díja pénztáranként változó, az OTP-nél például 2000 forintba kerül majd.
A jelenlegi gyakorlat szerint a pénztárak ugyanazt a csomagot kínálják (ennek háromnegyede kevés kockázattal járó értékpapír) a pályakezdőnek és a nyugdíjhoz közel álló alkalmazottnak is, ez pedig behatárolja a kasszák kockázati szintjét. A piaci szereplők véleménye egységes: egy 20, 30, 40 éves befektetési horizontú tagnak teljesen más elvárásai és lehetőségei vannak, mint azoknak, akik néhány éven belül nyugdíjba mennek. Igaz, a hazai befektetői attitűdtől jelenleg távol áll a kockázatvállalás, hiszen jellemzően azok az önkéntes pénztártagok sem kezelik a portfóliójukat, akiknek a kasszája erre lehetőséget ad. A magánpénztárak új rendszerének megjelenésével ez a hozzáállás valószínűleg nem változik meg egyik napról a másikra, ugyanakkor a tagok zöme fiatal, így nekik januártól legalább lesz lehetőségük rizikót vállalni a magasabb hozam reményében. VG
Már működő gyakorlat
Nyugat-Európában akár tíz-húszféle csomag közül is választhat a nyugdíjpénztári tag, sőt a régiónkban már Észtországban, Litvá-niában és Szlovákiában is bevezették a rendszert – tájékoztat Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója, aki jó kezdeményezésnek tartja a törvénymódosítást. A nemzetközi tapasztalatok szerint eredményesebb a vagyonkezelés, ha a pénztár a befektetéseket a pénztártagok életpályájához, hozamelvárásához és kockázatvállalási hajlandóságához igazítja, hosszabb távon pedig egy-két százalékpontnyi hozamkülönbség is jelentősen befolyásolhatja a nyugdíj mértékét – teszi hozzá.
A nemzetközi tapasztalatok szerint eredményesebb a vagyonkezelés, ha a pénztár a befektetéseket a pénztártagok életpályájához, hozamelvárásához és kockázatvállalási hajlandóságához igazítja, hosszabb távon pedig egy-két százalékpontnyi hozamkülönbség is jelentősen befolyásolhatja a nyugdíj mértékét – teszi hozzá.-->
