Előnyt jelenthet az itthoni szigor
A tőkepiac több szegmenséhez hasonlóan a komplex, strukturált termékek a jelzálogjoggal fedezett kötvények piacán is erős eladási nyomás alatt állnak. Ez nem utolsósorban annak az eredménye, hogy az ilyen típusú értékpapírok szokásos befektetői az utóbbi időben elbizonytalanodtak, és nem szívesen ásnak az egyes tájékoztatók és jogi szakvélemények mélyére annak érdekében, hogy tisztán lássák a struktúra esetleges kockázatait. A likviditás szűkülése és a magas hozamok ugyanakkor nem egyformán sújtják a kibocsátókat: a szigorú jogszabályi háttér és a fokozott transzparencia a jelenlegi helyzetben jelentős előnynek mutatkozik – mutatott rá lapunknak Botos András, a Magyar Jelzálogbank Egyesület titkára.
Ennek bizonyítéka – tette hozzá –, hogy az OTP jelzálogbankja sikerrel hozott forgalomba 2008. március elején egymilliárd euró névértékű, kétéves futamidejű jelzáloglevelet, amely gyakorlatilag az első kelet-közép-európai kibocsátás az igen tekintélyes európai Jumbo jelzáloglevél-piacon. Nyilván nagymértékben hozzájárult a sikerhez, hogy szintén ez az első olyan jelzáloglevél-kibocsátás Magyarországról, amelyet az Európai Központi Bank jegybankképes értékpapírnak ismer el, ráadásul a jelzáloglevelet – a Bázel II-szabályok alapján – a belső minősítésen alapuló kockázatkezelést (IRBA) választó bankok nagyon kedvező kockázati súllyal vehetik figyelembe.
A magyar jogalkotás gyakorlatilag az Európában benchmarknak számító német és dán mintát követi, ugyanakkor sok tekintetben szigorúbb is annál. Itthon például mindhárom jelzálogbank esetében a „négy nagy” könyvvizsgáló cég valamelyike látja el a befektetők védelmére szolgáló vagyonellenőri feladatokat, és a PSZÁF is különleges felügyeletet gyakorol. A jelzálogbankoknak a hitelezés terén persze itthon versenyezniük kell a kereskedelmi bankokkal, és itt sok esetben hátrányos helyzetben vannak: szigorú fedezetértékelési és hitelkorlátszabályok érvényesülnek, a jelzálogbankok működése a számos garanciális elem és a transzparaneciaszabály miatt költséges. Kérdés, hogy a kereskedelmi bankok a közeljövőben is számíthatnak-e a külföldi anyabankjaiktól olcsó forrásra, amint az adott volt a hitelválságot megelőzően.
A szigorú szabályozásból eredő költségek most tehát a forrásszerzés terén megtérülni látszanak a jelzálogbankok oldalán, a befektetők igénylik az átláthatóságot és a szigorú szabályozást. Míg a német, a dán vagy akár a francia kibocsátóknak magasabb forrásköltségekkel kell számolniuk – de az értékpapírok kibocsátása és likviditása a másodlagos piacokon biztosított –, addig a spanyol vagy az ír kibocsátóknak sokkal súlyosabb problémával, a befektetői bizalomhiánnyal kell szembesülniük. VG
