Fegyverkezési verseny: csendben keletre billent az erőegyensúly – a kínai lendület az amerikai hadsereget is porban hagyhatja
Az amerikai–kínai katonai erőegyensúly hosszú ideje Peking javára tolódik el, miközben a nyugati diskurzus ezt gyakran alábecsüli. Tíz évvel ezelőtt a kínai hadsereg még csak regionális védelemre volt alkalmas, mára azonban nyílt tengeri flottát, modern légierőt és gyorsan növekvő nukleáris arzenált épített fel. S bár az Egyesült Államok újra belépett a fegyverkezési versenybe, lehetséges, hogy az elvesztett lendület miatt hamarosan az első helyet is elveszítheti.
Arthur Herman, a The Wall Street Journal újságírójának azon állítása, miszerint a nagyhatalmi versengés lezárult, és Kína „távoli második helyre csúszik vissza”, inkább vágyvezérelt gondolkodás, mint stratégiai realitás. A katonai adatok ugyanis ennek épp az ellenkezőjét mutatják:
az amerikai–kínai erőegyensúly hosszú ideje kedvezőtlen irányba tolódik Washington számára.
Tíz évvel ezelőtt a kínai haditengerészet elsősorban partvédelmi feladatokra volt alkalmas:
- mindössze három modern Luyang III. rombolóval, 17 Jiangkai II. fregattal és egyetlen, kiképzési célokra használt repülőgép-hordozóval rendelkezett.
- A kínai légierőben ekkor még egyetlen bevethető J-20-as, ötödik generációs lopakodó vadászgép sem állt szolgálatban.
- A nukleáris arzenálja pedig körülbelül 200 robbanófejből állt, ami egy minimális elrettentési doktrínát tükrözött.
Élre tör a kínai hadsereg
Mára azonban a kép drámaian megváltozott.
Kína valódi, nyílt tengeri műveletekre képes flottát épített ki: három repülőgép-hordozóval, négy partraszálló rohamhajóval, nyolc Renhai cirkálóval, 25 Luyang III. rombolóval és 40 Jiangkai II. fregattal.
A kínai légierő már több száz J-20-assal repül, miközben a hadsereg a világ legnagyobb szárazföldi telepítésű hagyományos rakétaarzenálját működteti, kiegészítve légi, tengeri és tengeralattjáróról indítható fegyverekkel.
A leglátványosabb növekedés azonban a nukleáris fegyverzetben történt: mindössze öt év alatt megháromszorozódott az állomány, amely ma már mintegy 600 robbanófejet számlál.
Ez az egyik legnagyobb és leggyorsabb katonai expanzió a modern történelemben – és Peking nem tervezi, hogy behúzza a kéziféket az elrettentésben.
Az Egyesült Államok hadereje természetesen nem tétlenkedett, és történelmileg sosem bölcs dolog Amerika ellen fogadni. Donald Trump újraválasztásával pedig Washington újra elkezdett fegyverkezni, a hadiflottától a csúcstechnológiás szuperfegyverekig. Ugyanakkor Kína gyorsan csökkenti mind a mennyiségi, mind a minőségi különbségeket, sőt egyes területeken – például a hiperszonikus fegyvereknél – már előnybe is került.
A meglévő lendület pedig akár azt is biztosíthatja, hogy hamarosan a lassan felébredő USA-t is lehagyják. A Nyugat ezt már megtapasztalta az ukrajnai háború kitörését követően, amikor kiderült, hogy valójában milyen nehéz újjáéleszteni a szunnyadó védelmi ipart.
Ezzel szemben Kína katonai felemelkedése már nemcsak propaganda, hanem mérhető tény.
Hullanak a fejek a kínai hadsereg felső vezetésében, sokan a Tajvan elleni támadás előkészítését látják a lépésben – Amerika már feszülten figyel
Hszi Csin-ping hatalmas politikai tisztogatást végez a kínai hadseregben. Az ország vezetőjeként Tajvan és Kína egyesítése a célja, számolnia kell belső ellenállással is. Ha azonban Tajvan védelmi erői súlyos veszteségeket okoznának, az ebből fakadó megaláztatás veszélyeztetné a Kommunista Párt túlélését is.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
