Vége az olcsó olaj korának

Korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy egyszerű kisbefektető a nyersanyagpiacokon tevékenykedjen. Napjainkban, köszönhetően a különböző tőzsdei termékeknek – mint például itthon az aranyra és kőolajra bevezetett certifikátok –, a befektetők egyre szélesebb körben részesülhetnek a nyersanyagok ármozgásaiból. Így az olajéból is, amelyből egy hordó egy évvel ezelőtt még csak 65 dollár volt, a napokban pedig már 145 dollárért cserélt gazdát. Ezen duplázódásnak több oka is van. Blahó Levente, a Raiffeisen Bank elemzője szerint a drágulás irányába ható elsődleges tényező az egyensúly felborulása volt. Keresleti oldalról a hangsúly az utóbbi években a fejlett piacokról áttevődött a feltörekvőkre, nem utolsósorban magukra az olajkitermelő országokra. A világ legnagyobb olajfogyasztója, az Egyesült Államok a szokásos nyári autózási szezon közepette csökkenő kereslettel szembesül az idén. Blahó rámutat: míg a „nyugati” ember megfizeti a fekete arany teljes árát, addig az olajkitermelő államok, valamint a keleti országok fogyasztói jelentős olajár-támogatásban részesülnek. Az alacsony energiaáraknak köszönhetően drasztikusan nő ezen országok energiafelhasználása. A világméretű olajéhség növekedésének 70 százalékáért Kína és India felelős.

Hosszabb távon továbbra sem megoldott, hogy a kereslet-kínálati egyensúly helyreálljon. Csak márciusban Kína rekordmennyiségű, napi 4 millió hordó olajat importált, és a dízelimportját is megnégyszerezte. Hozzá kell tenni, hogy ezen növekedéshez – az év első felében 13 százalékkal nőtt az olajimport a múlt évhez képest – nagymértékben járult hozzá a Szecsuán tartományban bekövetkezett földrengés, mivel az áramkimaradások miatt több dízelre volt szükségük az erőműveknek. A fejlődő piacok iparosodása garancia arra, hogy a keresleti oldalon nem lesz visszaesés.

Az utóbbi időben nagy visszhangot kavart a nyersanyagpiaci alapok térnyerése. Azáltal, hogy már az „utca embere” is profitálhat az olajármozgásokból, többszörösére nőtt a forgalom az amúgy is szűk piacon. Az alapkezelőknek, függetlenül az aktuális ártól, venniük kell, ha több pénz érkezik be az alapba. A Raiffeisen elemzője szerint ez a hatás is a keresleti oldal növekedését eredményezi. A spekulánsok az olajár rohamos drágulásával párhuzamosan kerültek a figyelem középpontjába. Egyre többen – a kormányoktól kezdve a vállalatokig – őket okolják az olajár hirtelen drágulásáért, pedig semmi mást nem tesznek, mint likviditást visznek a piacra. Számtalan olyan árupiaci termék van, például a rizs, a vasérc vagy a szén, amelynek nincs hivatalos szabályozott kereskedése, és ezen termékek árának drágulása még az olajét is meghaladta. Az áremelkedések ellen irányuló intézkedéseknek pedig csak negatív piacszűkítő hatásuk lehet.

A kínálati oldalról elmondható, hogy jelentős olajlelőhely-feltárás nem történt az utóbbi években, illetve finomítók sem épültek már több éve. Egyre mélyebbre kell leásni, hogy olajat találjanak a kutatók, nemritkán a partoktól több száz kilométerre, és ezen mezők hozama a legjobb esetben is csak közepesnek mondható a múltbeli nagy olajlelőhely-feltárásokhoz képest. A meglévő olajmezők már elérték csúcskitermési szintjeiket. Az év első negyedében Mexikóban 7,8 százalékkal csökkent az olajkitermelés, ez komoly problémát jelent az Egyesült Államoknak, amely olajszükségleteinek 15 százalékát importálja Mexikóból.

Magyarországhoz közelebb is hasonló problémákkal találkozni. Oroszországban az olajkitermelés másfél éves mélypontra esett. A kínálat szűkülését fokozza, hogy az olajkitermelő országok egyre csökkenő exportkvótákkal dolgoznak, mivel először a saját belső – egyre növekvő – keresletüket elégítik ki. Így a csökkenő export miatt a keresleti olló egyre jobban kinyílik.

A drágulás irányába hat még, hogy a kőolaj elszámolása dollárban történik, vagyis az utóbbi évek dollárgyengülése magasabb árakat eredményez. Ahogy a dollár vásárlóereje egyre csökken, a kitermelő országok (így például az OPEC és Oroszország is) egyre több és több dollárt kérnek egy hordóért cserébe. Nemritkán már helyi valutában (például rubelben) vagy egyéb világvalutában (euróban, jenben) kérik a kitermelők a pénzt. Ugyanakkor az egyre növekvő amerikai infláció hatására leértékelődő dollár ellen remek védelmet nyújt a kőolaj-befektetés.

Az olajdrágulás irányába hat még a feszült közel-keleti helyzet. A háborús felár egy része már most is szerepel az árfolyamokban, de egy háború kitörésekor ez még magasabbra szökhet. A leendő konfliktus legvalószínűbb „jelöltje” Izrael és Irán. A perzsa állam a nukleáris programjával a nemzetközi diplomácia kereszttüzében találta magát. Egyes országok – köztük Izrael is – azt vallják, hogy a világ negyedik legnagyobb olajkitermelője nukleáris fegyverek előállítására törekszik, míg Irán azt állítja, hogy csak áramot szeretne termelni. Izrael már egyszer lebombázott egy nukleáris erőművet, nemzetbiztonsági érdekek miatt, 1981-ben az iraki Osiraqot. Hasonló eshetőség most is fennáll. A probléma azonban az, hogy Irán nemcsak erős katonai hatalommal rendelkezik, de fennhatósága alá vonhatja az alig 20 kilométer széles Hormuzi-szorost, ahol a világ olajkitermelésének 20 százaléka halad át. Ebben az esetben elképesztő magasságokba nőhet a kőolaj ára.

Nagy bizonyossággal elmondható, hogy a könnyűolaj időszaka véget ért. Továbbra is bőven van olaj a világban, azonban ezek már nagyobb kéntartalmúak, úgynevezett nehézolajak, melyek több, tehát drágább finomítást kívánnak. Jelentős ilyen típusú olajkészlettel rendelkezik Irán, Venezuela és Szaúd-Arábia, ám mint már szó volt róla, több éve nem épült új finomító, így ez is szűk keresztmetszetet jelent a piacon a nehézolaj finomításában.

Mindebből kiindulva Blahó Levente ez év nyarán még magas olajárakra számít, nem utolsósorban az amerikai hurrikánszezon esetleges kínálatot szűkítő hatásai miatt. Azonban a szinte függőlegesen emelkedő, naponta új rekordot beállító olajár rövid időn belül visszatérhet egy normálisabb – 120 dollár/hordó – szintre, de 100 dollár alatti árra nem számítanak a piacon. A korábban megszokott árszinteknek már végleg búcsút inthetünk. Hosszabb távon is megmaradnak a magasabb árak, a már említett kereslet-kínálati egyensúly felborulása miatt. A magas árak ellen az egyetlen gyógyírt a még magasabbak jelenthetik, mivel csak így kényszeríthető ki a takarékosabb felhasználás és az alternatív erőforrások kutatása, s hosszú távon az olajárak letörése. VG

A vállalati profitok egyre nagyobb részét fölözi le az állam különböző adók formájában. Ez többek között azért probléma, mert így kevesebb pénz jut fejlesztésekre, és az egyre nehezebben hozzáférhető olajlelőhelyekből csak komoly beruházással lehet felszínre hozni a fekete aranyat.

A kutatás és fejlesztés a szűk keresztmetszet a világ legnagyobb olajtársaságainál, kivéve talán az ExxonMobil vagy a PetroChina társaságot.

A vállalati profitok egyre nagyobb részét fölözi le az állam különböző adók formájában. Ez többek között azért probléma, mert így kevesebb pénz jut fejlesztésekre, és az egyre nehezebben hozzáférhető olajlelőhelyekből csak komoly beruházással lehet felszínre hozni a fekete aranyat.

A kutatás és fejlesztés a szűk keresztmetszet a világ legnagyobb olajtársaságainál, kivéve talán az ExxonMobil vagy a PetroChina társaságot. -->