A pénztárak az elmúlt évek átlagában reálhozamot értek el, tehát teljesítményük pozitívan ítélhető meg – hangzott el a Stabilitás pénztárszövetség mai sajtótájékoztatóján.
A szövetség tagjai most is igyekeztek hangsúlyozni, hogy bár az idei pénztári hozamok –ahogy fogalmaznak - nem attraktívak, hosszú távon a kasszák eredményesen képviselték tagjaik érdekeit, a pénztártagok vagyonának reálértékét nem csak megőrizték, hanem gyarapították – hangzott el a tájékoztatón.
Aggasztó teljesítmény
Attól ugyanakkor nem lehet eltekinteni, hogy az idei első hat hónapban a magánnyugdíjpénztárak több mint 184 milliárd forintot vesztettek befektetéseiken, ami annyit jelent, hogy a pénztári portfoliók a fél év végén átlagosan mintegy 8 százalékos mínuszban állhattak. Ami a tagokat illeti: rövidtávon most azok jártak a legrosszabbul, akik már olyan pénztárnál vannak, ahol működik a választható portfoliós rendszer (ennek bevezetése jövő januárban kötelező, több kassza azonban már idén év elején bevezette), ezen belül is a legnagyobb részvénykitettségű növekedési portfolióban fialtatják megtakarításaikat. Az utóbbi időben ugyanis a részvénypiacok zuhanása miatt ezek szenvedték el a legnagyobb veszteségeket.
Hosszú távú szemlélet
Mindezek ellenére Nagy Csaba a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke elmondta: bár a portfoliók átrendeződése azt eredményezte, hogy a korábbi szintekhez képest megnőtt a részvény- és deviza-kitettség, csökkent az alacsony kockázatú eszközök súlya, így valóban gyakoribbá válnak a hozamingadozások mind negatív, mind pozitív irányban, és kevésbé várható, hogy kiszámítható egyenletes teljesítményt mutasson egy-egy portfolió. Hosszú távon azonban ezek a rövid távon jelentkező árfolyam ingadozások – a befektetési időtáv növekedésével – fokozatosan csökkennek majd.
Befektetési politika
A portfoliók hozamára – nemzetközi kutatások alapján – a portfolió-kezelési döntések közül elsődlegesen az eszközallokációs (a befektetések egyes eszközosztályokhoz közötti megoszlása) döntés van hatással. A kutatások statisztikai adatsorai azt bizonyítják, hogy, több tízéves időperiódust vizsgálva a hozamok több mint 90 százalékát az eszközallokációs döntések magyarázzák. Az egyedi értékpapír kiválasztásának, továbbá az időzítésnek a szerepe nem elhanyagolható, de az eszközallokáció (befektetési politika) kialakításánál lényegesen kisebb.
Az elért hozamok nagysága függ a pénztárak által meghatározott befektetési politikától, a globális és hazai gazdasági helyzet változásaitól, a tőkepiaci eseményektől és a portfolió-kezelők teljesítményétől is. A teljesítmény negyedévenkénti megoszlása az értékpapírpiacok sajátosságainak köszönhetően ennek ellenére a negyedévek során egyenetlenül oszlik meg. A pénztáraknak mérlegelniük kell, hogy biztonságos, értékálló, alacsony kockázatú eszközökbe fektetik a tagok vagyonát – például túlnyomórészt kötvényekbe – annak ellenére, hogy ezek, ezen előnyös tulajdonságok mellett hosszú távon várhatóan alacsonyabb hozamot biztosítanak, mint a nagyobb kockázattal bíró pénzügyi eszközök.
Ez utóbbiak a magas hozamkilátásért és növekedési lehetőségért cserébe kockázatosabb befektetésnek számítanak, és rövidtávon akár jelentős mértékű árfolyam- és hozamingadozásnak vannak kitéve. Idén mind a globális, mind a hazai tőkepiacon árfolyamcsökkenést, kedvezőtlen folyamatokat tapasztalhattunk . Ezek az események tükröződnek a nyugdíjpénztári befektetések hozamának rövid távú alakulásában is. A globális folyamatok hatását még tovább erősítették a hazai gazdasági nehézségek – egyensúlyhiány, növekvő – így mind a magyar állampapírok, mind a részvények kedvezőtlenül teljesítettek, és igazodva a nemzetközi trendekhez rövid időtávon negatív hozamot értek el.
