Válogatósabbak a vásárlók

A 219 – zömmel a Home Galéria által beadott – festmény, grafika és kisplasztika közül 106 alkotás kelt el, összesen 136 millió forintért.

Az összleütési érték több mint fele három festménynek köszönhető. Molnár-C. Pál legjobb korszakában, 1930-ban készült Angyali üdvözlet című olajképe a 22 milliós kikiáltási ár után 26 millió forintért talált gazdára, és közel ugyanennyit fizetett a nyertes licitáló a 39. számon indított Aba-Novák-festményért, valamint a komoly licitharcot kiváltott, 184. számú Márffy-képért is. Ferenczy Károly, Jándi Dávid, Bene Géza, Perlmutter Izsák néhány millió forintos alkotásai szintén elkeltek, de Bernáth Auréltól már csak a Tanárnőre (2,8/2,8 millió) akadt vevő, az 1946-os Önarcképre (kikiáltási ár: 2,2 millió) nem. Tornyai Jánosnak a Juss-témát variáló védett olajképe (1,8 millió) és Mészöly Géza Tanya című táblája (2,8 millió) esetében szintén túl magasnak bizonyultak az induló árak.

A néhány százezer forintos sávban általában jól szerepeltek az Abigail „törzsgárdájának” (Nemcsics Antal, Nem’s Judit, Ervin Neuhaus) alkotásai, ám az újdonságnak számító művészek szereplése vegyes volt. A kortárs középgenerációból Bukta Imre, Méhes Lóránt vagy Barabás Márton munkáira nem volt jelentkező, viszont a huszadik századi művészeket, írókat ábrázoló fotók többségéért óriási küzdelem alakult ki. Féner Tamás 1962-es Kassák-fotója megduplázta a 80 ezres kikiáltási árat, Gyökér László szintén hatvanas években készült Barcsay-képe 24 ezerről ugyancsak 160 ezerig emelkedett, míg Székely Aladár Ady-portréját a 80 ezres indulás után 300 ezer forintért ütötték le.

Az Abigail előtt egy nappal rendezett 19. képcsarnoki árverésen ezúttal a szokásosnál is magasabb – nyolcvan százalék feletti – eladási arányt eredményeztek a nagyon alacsonyan megállapított induló árak. Az aukciósorozat törzsközönségét kitevő kereskedők a pár tízezer forintos induló árakról két–háromszázezer forint közé tornázták fel a jobb művek árait, de például Barcsay Jenő szitanyomatai is többszörös emelkedést értek el. A jó szignó azonban nem feltétlenül garantált magas árat: Schéner Mihály két, egyformán 32 ezer forintról startolt olajképe közül például az 1968-as Szegény legények 200 ezerig, az egészen más festői felfogású, 2003-ban készült Park virágokkal viszont csupán 70 ezerig emelkedett. Bartl József árai 60–220 ezer forint közötti szórást mutattak.

A szentendrei Művészet Malom február végén rendezett jótékonysági árverésén magasabbak voltak a kikiáltási árak, és emiatt a tételek zömét licitharc nélkül ütötték le. Két szobor – Csíkszentmihályi Róbert Vadházasság című bronz és Pistyur Imre Bozótlakó című kő alkotása – érte el a legmagasabb árakat, ám ez is csupán az induló összeggel volt egyenlő. Összességében a 135 felkínált alkotásból 52-re akadt vevő; ez, jótékonysági árverésről lévén szó, nem számít kiemelkedően alacsony aránynak. Az árverés bevételét – az előző évekhez hasonlóan – a szentendrei kiállítóhely felújítására fordítják a szervezők.