1. A "szakértők" sem tudnak mindent
Az ún. "szakértők" - tudósok, politikusok, bankárok - többsége messze nem látta előre a válság közeledtét. Most ugyan előveszik azon embereknek a gondolatait - például Nouriel Roubini-éit - akik előrelátták a gondokat; de ezek rendszerint olyan elméletek, melyeket korábban senki sem vett komolyan.
2. Vége a folyamatos tőzsdei fellendülés mítoszának
Ugyan korábban mindig magyarázták a gazdaság ciklikus ingadozását, a fel- és leívelő ciklusok távolságai egyre rövidebbek lettek, és a visszaesés egyre brutálisabb. Aki nincsen résen, hetek alatt elveszítheti mindazt, amit hónapok alatt kidolgozott magának.
3. Megjelent a szuperciklus mítosza
Az árupiacok még a tőzsdéknél is kiszámíthatatlanabbak. Az olajárak az idei év eleji 35 dollárról immár 70 fölé emelkedtek - és kérdéses, hogy innen merre fog elmozdulni. Többen azonban egy szuperciklusra számítanak, mely szerint a nyersanyagárak megállíthatatlan emelkedésbe fognak kezdeni - szerintük az árakat a növekvő kínai kereslet hajtja. A német lap emellett figyelmeztet: nagyon sok a spekuláns a piacon.
4. Nem lehet kimaradni
A fejlődő óriások - mindenekelőtt Kína és India - nem tudják kiegyenlíteni a fejlett országok összeomlását, sőt, nem feltétlenül a nyugati országok sínylik meg a legjobban a zuhanást. A sao paulói és a Bombay-i mostani, kirobbanó emelkedése például csak azért lehetséges, mert korábban olyan mélyre zuhantak.
5. A Wall Street nélkül semmi sem megy
A new yorki tőzsde, ahonnan indult is a válság, továbbra is a legnagyobb, legfontosabb és legbefolyásosabb tőzsde marad. Továbbra is övé messze a legnagyobb volumenű kereskedés, a világ 20 legnagyobb cégéből pedig 14 amerikai.
Lapozzon!
6. Vége a "buy and hold"-érának
Sok tőzsdei stratéga - mint Andre Kostolany - korábban azt tanácsolta: részvényvásárlás után akár évtizedekig is ülni kell rajtuk. Azonban kiderült: ma már sokkal aktívabbnak és éberebbnek kell lenniük a befektetőknek - legfeljebb 1-3 évig tanácsos megtartani papírokat.
7. Fontos, hogy mi van a portfóliónkban
Míg korábban a konjunktúra-ciklusokban gyakorlatilag mindegy volt, milyen papírokba fektetünk, ma már egyáltalán nem az. Ismét hódít a "stockpicking": olyan papírokat keresnek a befektetők, melyek a gazdaság rossz teljesítménye esetén is kvázi értékállók.
8. A megszokott értékelési módszerek nem jók semmire
Korábban a brókerek folyamatosan figyelték, hogy egy papír alul- vagy felülértékelt-e. Ez azonban most nem vált be, ugyanis a részvények esésénél a célárfolyamokat sok elemző nagyon későn módosította lefelé. Így a zuhanó papírok sokáig alulértékeltnek számítottak és vételre ajánlották őket - holott a zuhanásuknak még messze nem volt vége.
9. A legnagyobbakon múlik
Ugyan a válságban minden papír zuhant, a befektetők arra hajlottak, hogy blue chipekbe helyezzék pénzüket. Igaz, amennyiben megfordul a világtrend, a "kicsi" papírokkal éppen ezért nagyot lehet majd aratni - jegyzi meg a lap. De nem tudni még, mikor érkezik el ez az idő.
10. Fontosabb a biztonság, mint a hozam
A befektetői tanácsadók korábban kockázatosabb csomagokat is el tudtak adni ügyfeleiknek, akik fél százalék plusz reményében könnyen igent mondtak a rizikóra. A betétek és az állampapírok azonban a válság révén új reneszánszukat élik. Igaz, a fő tanulság egészen egyszerű: a befektetések teljes biztonsága továbbra is puszta illúzió.
