A jelentés szerint eltérő hangsúlyokkal bár, de hasonló problémákkal kell megbirkóznia a régió bankszektorainak: a csökkenő hitelkereslettel, a növekvő forrásköltségekkel és kockázatokkal, mindebből eredően pedig a jövedelmezőség - helyenként drasztikus mértékű - csökkenésével. A jövőre nézve pedig egyértelműen a romló hitelportfóliók jelentik a legnagyobb kockázatot, leginkább azokban az országokban, ahol a devizakitettség viszonylag magas.
A dokumentum szerint ugyanakkor a magyar bankszektor viszonylag jól vészelte át a legkritikusabb időszakot. A szektorszintű nyereség a vártnál magasabb volt az első félévben – bár a bázistól elmaradt -, miután a költségek csökkentésére irányuló határozott lépések valamennyire semlegesíteni tudták a romló minőségű hitelek okozta sokkot. A kamatmarzsok csökkenése pedig arra utal, hogy a hitelintézetek nem hárították át növekvő költségeiket az ügyfelekre. A következő hónapokban viszont a hitelportfólió további romlására kell számítani a jelentés szerint Magyarországon is, ám úgy tűnik, hogy a szektor képes lesz kezelni ezt a problémát, igaz, a jövedelmezőség további mérséklődése mellett.
A hazai bankszektoréhoz sokban hasonló a helyzet a visegrádi államokban is. A lengyel bankszektor helyzetét például kifejezetten stabilnak ítéli a jelentés, kiemelve, hogy bár az első féléves összesített eredmény elmarad a bázisidőszakitól, a hitelintézetek tőkehelyzete tovább javult az első hat hónapban. A nem pénzügyi szektornak nyújtott hitelek állománya emellett csaknem 28 százalékkal bővült egy év alatt, igaz, ebből az utolsó 6 hónapra csak 5,6 százalék jutott. Ezzel párhuzamosan – szintén hasonlóan Magyarországhoz – módosult az új kihelyezések deviza-összetétele is: a háztartásoknak zlotyban nyújtott kölcsönök mennyisége 8,5 százalékkal emelkedett az első hat hónapban, míg a devizahiteleké 7,5 százalékkal csökkent. A nem teljesítő hitelek mennyiségének növekedése emellett Lengyelországban is megfigyelhető, hiszen a 2008 végi 4,5-ről 6,3 százalékra kúszott fel a problémás tételek aránya a hitelintézeti szektor portfóliójában. Pozitív jelként értékelhető ugyanakkor – mutat rá a jelentés -, hogy a jelzáloghitelek minősége még mindig kifejezetten jónak mondható.
Ugyanakkor nem minden kelet-európai államban ennyire konszolidált a helyzet. Az OTP csoport szempontjából is érdekes Montenegró bankszektora például – sok egyéb mellett – jelentős betétkivonási hullámmal is kénytelen volt szembesülni múlt szeptember óta: az ügyfelek közel 570 millió eurót tüntettek el a rendszerből szeptembertől júniusig, ami a teljes betétállomány egynegyedét jelentette. Ráadásul a montenegrói bankok szektorszinten már 2008 utolsó negyedévében is veszteségesek voltak, és a második számú szereplőt, a Prva Banka Crne Gore-t úgy kellett megmenteni a csődhelyzettől. Az összesített eredmény szempontjából pedig 2009 első félévben sem javult a helyzet: a 11 helyi szereplőből 8 jelentett veszteséget.
Az OTP csoporthoz tartozó Crnagorska Komercijalna Banka (CKB) vezérigazgatója, George Bobvos szerint viszont az első számú helyi szereplőnek számító hitelintézet jól tudott reagálni a válság hatásaira, és az ügyfelek bizalma is fennmaradt a bank iránt. A Dubrovnikban, a Euromoney által rendezett konferencián nyilatkozó vezető szerint a helyi bankok problémáinak jelentős részét az okozta, hogy az elmúlt három évben a legtöbb piaci szereplőnél a dinamikus növekedés nem járt együtt kellően óvatos kockázat-menedzsmenttel.
A balkáni országok többségéhez hasonlóan – mutatott rá a vezérigazgató - a montenegrói piacnak is jellemzője emellett, hogy az emberek nem bíznak a bankokban. Ezt az attitűdöt csak transzparens, fair működéssel lehet kezelni, hiszen így építhető fel a bizalom: azoknak a szereplőknek erőfeszítései, akik ezt észrevették, pedig már látszanak, hiszen az ügyfelek kezdenek különbséget tenni a jól és kevésbé jól működő szolgáltatók között.
