A lépés aligha lepett meg bárkit is, miután a legnagyobb hitelminősítőnél, a Standard & Poor''s-nál (S&P) már április végén bóvli besorolást kapott a görög államadósság. A hírek szerint a Fitch egyelőre nem tervezi rontani a görögök besorolását, amely természetesen önmagában is egy (rossz) viccet jelent.
A hitelminősítők szavahihetősége egyébként amúgy is erősen megkérdőjelezhető, mivel a 2006-2008-as időszakban gyakorlatilag futószalagon adták a jobbnál jobb minősítéseket azokra a pénzügyi termékekre, amelyeket nem is ismertek teljesen, és amelyek nem ritkán teljesen elértéktelenedtek a későbbiekben.
A befektetési bankok azonban jól jártak, hiszen fizettek azért, hogy a hitelminősítők besorolását megszerezzék saját pénzügyi termékeikre, amelyeket aztán ráboríthattak az ügyfeleikre. Az utóbbi hónapokban egyre több olyan kommentár lát napvilágot, miszerint a hitelminősítők egyáltalán nem objektív elveket követtek a vizsgálatok folyamán, hanem egyszerűen csak láttamozták a dokumentumokat, mivel ők abban voltak érdekeltek, hogy minél gyorsabban minél több díjat gereblyézzenek össze.
A Moody''s a görög besorolás rontását egyébként azzal indokolta, hogy véleménye szerint az EU/IMF csomag esernyője sem nyújt megoldást a strukturális problémákra és továbbra is jelentős kockázatok vannak a program megvalósíthatósága kapcsán. A döntés egyébként azért lehet fájdalmas egyes befektetőknek (akik az S&P lépése után nem kényszerültek eszközeik eladására), mivel újabb eladói nyomást hozhat egyes görög pénzügyi instrumentumokban.
Hiszen az intézményi szereplők esetében a befektetési politika előre rögzített keretek között mozog, és a legtöbbjüknél a bóvli kategória már nem minősül konzervatív befektetésnek (természetesen vannak olyan befektetési alapok, amelyek a bóvli kategóriájú eszközökre specializálódtak). Persze érdemes elgondolkodni a spanyol, portugál, olasz és persze a német adósságpálya alakulásán, ezzel kapcsolatban azonban egyelőre inkább a vuvuzela és nem a vészharangok a jellemzőek.
