Konzerválódtak a betéti kamatok
Ez pedig az infláció és a jelenleg még 20 százalékos kamatadó tükrében nem túl vonzó, hiszen az elérhető kamatok még a befektetett pénz értékének megőrzésére sem biztosítanak megfelelő megoldást. Annak tükrében pedig, hogy a jegybank kereken fél éve nem változtatott az irányadó rátán (és ideális esetben jelentősebb mértékű kamatemelés sem várható), nem lehet arra számítani, hogy jelentősen feljebb kúsznának a betétekkel elérhető éves hozamok.
A fokozatosan lejjebb kúszó betéti kamatok hatása kezd tükröződni a háztartások megtakarításainak állományi adatain is. Miközben a háztartásoknál lévő betétek állománya fokozatosan csökken, az egyéb befektetési formákban – leginkább befektetési alapokban – elhelyezett pénzmennyiség hónapról hónapra növekszik. (A jegybanki adatok szerint augusztusban 7232,3 milliárd forintot tett ki a háztartások lekötött betéteinek állománya, ez a júliusinál 20, az egy évvel korábinál pedig 165 milliárd forinttal kisebb.)
A tartós befektetési számla (tbsz) megjelenése viszont némileg átalakította a lakossági betétek szerkezetét is: az MNB adatai szerint a háztartások hosszú – két éven túli – lejáratú betéteinek állománya 2010 első fél évében 9,6 százalékkal, 474,4 milliárd forintra emelkedett, miközben a teljes lakossági betétállomány bő 270 milliárddal csökkent.
A lekötött betétek kamatai a gazdasági válság kitörését – és a 2008. októberi, 300 bázispontos kamatemelést – követően, 2008 novemberében érték el csúcsukat, amikor 11 százalék feletti átlagos kamatlábat kalkulált az MNB. (Abban az időszakban akadt 13-14 százalékos éves kamatra vonatkozó ajánlat is a piacon.) A betétlekötési láz azonban a helyzet normalizálódásával párhuzamosan fokozatosan alábbhagyott: igaz, a lakosági ügyfelek többsége számára még mindig ez jelenti a legfontosabb megtakarítási formát. VG
