Emlékezetes, hogy a német rendőrség 2009-ben egy Mainz melletti raktárban foglalta le a világhírű huszadik századi szobrász több mint ezer állítólagos alkotását.
A 831 bronz- és 131 gipszöntvény dollárszázmilliókat érne – ha eredeti lenne. Véronique Wiesinger, a párizsi székhelyű Alberto és Anne Giacometti Alapítvány igazgatója szerint azonban az alkotások egytől egyig kínai utánzatok, amelyeket Tajvanon keresztül juttattak német kikötőkbe és onnan a műkereskedelembe. A nyomozás során további mintegy másfél száz, korábban már eladott hamis szobrot gyűjtöttek be kereskedőktől és gyűjtőktől.
Az öt csalással vádolt személy közül három – két wiesbadeni műkereskedő és egy mainzi kollégájuk felesége – ügyében hirdetett most ítéletet az első fokon eljáró stuttgarti bíróság. Ők elismerték az ellenük felhozott vádakat (hamisítás és csalás), így egyenként két év felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, továbbá kettőjükre pénzbüntetést is kiszabott a törvényszék. Két további vádlott – a mainzi galériás és egy magát Lothar Wilfried Senka grófnak nevező személy – egyes vádpontokat tagad, ezért az ő ügyükben egyelőre nem született ítélet. Senka állítása szerint a szoboranyag a svájci szobrász testvérétől, Diegótól került hozzájuk.
Az ügy horderejét az adja, hogy Alberto Giacometti az egyik legmagasabbra taksált szobrász ma a nemzetközi műkereskedelemben. Tavaly februárban egy életnagyságú szobra, a Sétáló férfi 65 millió fontért (több mint 20 milliárd forintért) kelt el a Sotheby’s londoni árverésén, és így nemcsak a 2010-es év, hanem a történelem eddigi legdrágábban eladott szobrászati alkotásává vált. Művei többsége persze ennél jóval alacsonyabb árakat ér el – egy a csalók által megkárosított német műgyűjtő házaspár például 4 millió eurót fizetett ki félszáz darab Giacometti-műért. Múzeumok is vásároltak az anyagból, annak ellenére, hogy a hamisítványok gyakran nagyon alacsony minőségűek. Véronique Wiesinger szerint az utánzatok készítői sokszor fotók alapján dolgozhattak, mivel a szobroknak csak egyik nézetét dolgozták ki az eredetihez hasonló módon, a többi oldalon a fantáziájukra hagyatkoztak.
A bronzöntvények eredetiségével kapcsolatos problémák természetesen nem merülnek fel a fából vagy kőből faragott, esetleg egyéb anyagokból, technikákkal a művész által saját kezűleg készített plasztikai alkotásoknál.
A modern szobrászat igazi „húzónevei” azonban, legyen szó akár Giacomettiről, akár Rodinről, leginkább bronzöntvényekkel dolgoztak, amelyeket segédek készítettek el számukra. Éppen ezért a művészek, az örökösök és a „komoly” kereskedők szigorú szabályokkal igyekeznek fenntartani a gyűjtők bizalmát. Általában nyolc példányban korlátozzák a mintát készítő művész által engedélyezett öntvények számát, és mind az öntés alapjául szolgáló modellek, mind az öntvények adatait akkurátusan nyilvántartják. Giacometti esetében a párizsi Giacometti Alapítvány őrzi a nyilvántartásokat és figyeli az esetlegesen felbukkanó hamisítványokat – mutatott rá az ARTnewsnak Francis Briest, az Artcuriel aukciósház társelnöke. Szerinte komoly gyűjtőknek nem lehet az alapítvány igazolása nélkül eladni Giacometti-szobrokat. Ezt nyilván a hamisítványgyártók is tudták, hiszen a szobrokkal együtt óriási számú hamis eredetigazolást is lefoglalt a rendőrség.
Magyar csúcs
A hazai műkincspiacon sokkal kisebb figyelmet kapnak a szobrok, mint a nyugati országokban. Az aukciós csúcsot mindössze 7,5 millió forinttal tartja Kisfaludi Stróbl Zsigmond egy alkotása, ez elenyésző öszszeg a 230 millió forintos magyar festményrekordhoz viszonyítva. Eközben a nemzetközi piacon csúcstartó Giacometti-szobor ára nem sokkal marad el a festménypiaci rekordoktól, legyen szó akár az árverések, akár a privát eladások mezőnyéről. A magyar gyűjtőket egyebek mellett az is elbizonytalanítja, hogy idehaza sokkal kevésbé átlátható a bronzöntvények készítése és nyilvántartása, mint például Franciaországban. Ez a bizalmatlanság az egyedi darabok árszintjét is lehúzza (a csúcstartó Kisfaludi Stróbl-alkotás például márványból készült).
