Olcsót vagy teljes körűt?
Jelenleg a lakások mintegy 70 százalékára kötöttek biztosítást, a lusta tulajdonosok pedig kevés szolgáltatásért sokat fizetnek – mondják a biztosítók. A lakásbiztosítások díja rendszerint évente emelkedik az úgynevezett indexálásnak, vagyis annak köszönhetően, hogy a biztosítók folyamatosan követik díjaikkal az ingatlan újjáépítésének növekvő költséget. „Jelentős díjemelkedést élhettek meg az ügyfelek az elmúlt években úgy, hogy az indexálás biztosítási összegre gyakorolt hatásának előnyeit nem élvezhették” – mondja Tóth Sándor, a Köbe értékesítési vezetője. A szakember szerint az ilyen ügyfelek akár 50-60 százalékkal kedvezőbb díjú és aktuálisabb kockázatokat lefedő biztosításokat köthetnek most, mint amilyet az öt-hat éve aláírt szerződésük tartalmaz.
A biztosítók jól teszik, ha lecsapnak erre az ügyfélkörre, a kliensek árérzékenysége ugyanis egyre nagyobb, a díjakat egyre nehezebben fizetik az emberek. Ennek egyik jele – mondják a K&H Biztosítónál –, hogy egyre többen választják az éves díjfizetés helyett a havi gyakoriságút, és az sem ritka, hogy az ügyfelek elutasítják a biztosító által javasolt indexálást, és inkább kisebb összegre kötik meg a szerződést, alulbiztosítva a lakást. Az olyan ügyfelek részére, akik csak a díjat nézik, hozták létre több piaci szereplőnél is az önrészes lakásbiztosítást. A lakásbiztosítási piacon első számú játékosnak számító Aegonnál is van ilyen, ám a konstrukció nem lett különösebben sikeres. Az Unionnál is úgy látják, hiába komoly díjmódosító tényező az önrész, erre a biztosítási típusra nincs túl nagy kereslet.
A másik véglet a mindenféle kockázat esetén fizető teljes körű biztosítás. Ez a módozat a tavaly őszi vörösiszap-katasztrófa idején került reflektorfénybe, ez volt ugyanis az egyetlen olyan lakásbiztosítás-típus, amely ipari katasztrófa esetén is fizetett a károsultaknak. Ezeknek a biztosításoknak az elterjedését az hátráltatja – magyarázza Szabó Zoltán, a Generali vagyonbiztosítási csoportvezetője –, hogy a díjuk lényegesen magasabb, mint a hagyományos termékeké, ráadásul minden esetben tartalmaznak önrészt is.
A biztosítók ügyfélköre így jellemzően az arany középutat választja, az Uniqánál például háromféle csomag közül a középső a legkeresettebb, amely különféle természeti, elemi károk és felelősségbiztosítás mellett betörésekre, rablásokra is nyújt fedezetet. Hasonlók a tapasztalatok az Unionnál és a K&H-nál is. A Generalinál ugyanakkor a háromféle fedezettípust kínáló csomag közül a legbővebb szolgáltatáscsomagot tartalmazó Prémium a legkedveltebb. Az Aegonnál és a Groupama Garanciánál alapvetően kétféle ügyfélkört látnak. Az egyik az olcsót keresi, a másik – főleg az értékesebb ingatlanokkal rendelkezők – viszont hajlandók mélyebben is a zsebükbe nyúlni, hogy biztosítsák vagyontárgyaikat.
Az értékesítési csatorna is fontos szerepet játszik a fogyasztók választásában, az alkuszok például az Aegon beszámolója szerint jellemzően az egyszerűbb, csomagos változatokat értékesítik, míg a saját hálózat a bonyolultabb, személyre szabhatóbb modulos biztosítást adja el nagyobb számban.
