A PSZÁF megállapította, hogy az AEGON, az AXA, az ING és az OTP magán-nyugdíjpénztárak indokolatlan költségeket számoltak fel, ezzel néhány milliárdos kárt okoztak ügyfeleiknek. Arra a felvetésre, hogy ezt miért most derült ki ez az ügy, hiszen ilyesmi nyilván nem az elmúlt egy-két évben történhetett meg, a szóvivő elmondta: a PSZÁF 2010 nyarától indított vizsgálatot és négy pénztár esetében állapította meg a fentieket; az erről szóló határozatokat már az elmúlt időszakban – 2010 végén, 2011 elején – nyilvánosságra hozta felügyelet, csak vélhetően túlságosan szaknyelven fogalmazva, talán ezért is csak most “bukkant elő” az ügy a nyilvánosság előtt.
A kötelezésnek, hogy a tételeket írják jóvá az ügyfelek részére, az AEGON nyugdíjpénztár tett eleget, több százmilliós összeget fizetett vissza; egy másik pénztár is hasonló lépésre készül. Mások pedig vitában állnak a PSZÁF-al és bírósági felülvizsgálatot kérnek – tette hozzá a pénzügyi felügyeleti szerv szóvivője, megerősítve, hogy erre minden pénztárnak joga van, hiszen a PSZÁF döntései közigazgatási eljárásban bíróságon megtámadhatók. A felügyelet azt reméli, hogy a pénzek előbb-utóbb visszakerülnek a tagok számláira.
A kérdésre, hogy tudja-e a PSZÁF, mekkora kár érhette az ügyfeleket, Binder István úgy reagált: mivel több százezres nagyságú pénztárakról van szó, egy tagra bontva nem túl nagy az összeg. “De ha egy forint kiesésről van szó, indokolatlan és jogtalan kifizetésről, a pénzügyi felügyeletnek kötelessége ezek ellen szót emelni, és határozatban kötelezni a pénztárakat illetve alapkezelőiket a pénzek visszafizetésére”.
A jogtalan költségérvényesítésére több technika is létezett – mondta kérdésre reagálva a szóvivő. Egyes pénztáraknál befektetési alapokba helyezték a pénzeket a vagyonkezelők, ám a pénztáron kívül más befektetője nem igazán volt ezeknek az alapoknak. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért nem közvetlenül vásárolták meg a részvényeket, miért kellett befektetési alapot létrehozni a maga többlet költségeivel? - érvelt Binder István, aki szerint annyit biztosan mondhat: nem a pénztártagok érdekeit képviselte ez a lépés.
Megerősítette: a pénztár és a vagyonkezelő is egy pénzügyi csoporthoz tartozott a kifogásolt esetekben, tehát mondhatni, hogy “házon belül” történtek a pénzmozgások. Alkalmazták azt a technikát is – fejtegette a részleteket a szóvivő -, hogy egy ilyen befektetési alapban csak néhány papír szerepelt, ezeket szintén egyszerűbb lett volna közvetlenül megvásárolni. Az is előfordult, hogy a külföldi vagyonkezelő befektetési jegyeket vásárolt, ám ezeket itthonról is ugyanúgy el lehetett volna érni. A külföldi vagyonkezelő bevonása ismételten többletköltségekkel járt – ezek tették ki a több milliárdos többletkifizetést – szögezte le Binder István.
A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetéséhez kapcsolódó hozam-kifizetések miért úgy történnek majd, hogy a volt nyugdíjpénztári pénzeket előbb átutalják az állami alapba, utána számolják ki a tagok hozamát, majd ezt az összeget visszautalják a magánpénztáraknak, akik fizetnek a tagok felé.
Binder István szerint látszólag bonyolult ez a lépéssorozat, viszont az eredeti szándékhoz képest átláthatóbb és világosabb. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a pénztárak maguk készítenek ütemtervet, azokat a PSZÁF jóváhagyja, majd ennek alapján történik a kifizetés. Ezzel viszont azt lett volna a gond, hogyha a pénztárak esetleg eltérő ütemterveket nyújtottak volna be és így eltérő időpontokra számították volna az eszközök hozamát, akkor ezek alapján igencsak eltérő eredmények születtek volna.
Végül egységes határidő megszabásáról döntöttek, mégpedig úgy, hogy történjen meg a teljes vagyonátadás és a maradékot kérjék vissza a pénztárak. A konkrét menterend pedig úgy néz ki, hogy a pénztárak június tizenkettedikéig kötelesek - május 31-i fordulónappal – az állami alapba átutalni a teljes átlépő magánpénztári vagyont. Ezt követően július huszadikáig kell kiszámítaniuk a reálhozamot, ezt követően ezt a pénzt az állami alaptól visszaigényelniük és végül augusztus 31-ig visszautalniuk a hozamra jogosult tagok számára – hangzott az interjúban.
Binder István szerint a hozamadatokat még nehéz lenne mondani, hiszen csak most teljesültek azok a tőzsdei záróárak, amelyeket május harmincegyedikével lehetett értékelni. Az ügyben résztvevők pedig nagyon sok számot mondanak. Az viszont elmondható, hogy a tagok döntő többsége nagy valószínűséggel kap majd reálhozamot vagy tagdíj kiegészítést, de kétségkívül lesznek olyan tagok is, akik nem kapnak. A PSZÁF minden ponton ellenőrzi a folyamatot. A reálhozam kifizetéseket például szúrópróba-szerűen; a tagi aktákból egyet-egyet kiemelnek és megnézik, hogy arra a tagra nézve megfelelően kalkuláltak-e a pénztárak, a megfelelő módszertannal és ténylegesen megtörtént-e a reálhozam kifizetése – hangzott az interjúban.
