Az Egyesült Államokban minden nyilvános tőzsdei társaságnak szigorú követelmények alapján, legalább negyedévente jelentenie kell üzleti tevékenységéről a háromoldalas 13F elnevezésű űrlapon az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (Securities and Exchange Commission, SEC) felé.
A május közepén nyilvánosságra került idei első negyedéves 13F-nyilatkozatok különösen izgalmas olvasmánynak bizonyultak, hiszen arról adtak számot, hogy a mindig jó szimatú milliárdos, Soros György, csaknem teljes egészében kivonult az arany piacáról. Egyfelől megszabadult az általa birtokolt SPDR Gold Trust részvények 99 százalékától, és túladott számos bányatársaságban tartott tulajdonrészén is. Soros mindösszesen 800 millió dollár értékben csökkentette aranypiaci befektetéseit.
A hír akkor óriásit szólt, végtére is Soros György nem akárki. A budapesti születésű pénzügyi spekuláns 1992-ben azzal vált híressé, hogy társaival az úgynevezett „fekete szerdán” masszív spekulációval kiütötte az angol fontot az akkori európai átváltási mechanizmusból. A befolyásos guru látványos kilépése a nemesfémekből komoly lavinát indított el azáltal, hogy gyorsan követőkre lelt egyes hedge fund menedzsereknél, ami jelentős eladási hullámot váltott ki. Miután Soros korábban többször is kifejtette a nyilvánosság előtt, hogy bár szerinte az arany piacán hatalmas lufi fújódik, de annak kezdeti felfutó szakaszában mégis érdemes lehet részt venni, úgy tűnik, hogy Sorosék szerint a végéhez ért ez a kezdeti szakasz.
Az azóta eltelt időszak mégsem Soros befektetési alapját igazolja. Bár jó alkalmat kínált a május eleji tőzsdei szabályozások szigorítása a profit learatására mindazoknak, akik már hosszabb ideje bevásárolták magukat a piacra, legalább ennyire kihagyhatatlan volt az alkalom belevenni a korrekcióba. Az arany tartós gyengélkedésére ugyanis nem sok esély van addig, amíg Európa és az USA súlyos adósságproblémájára nem kerül orvosság. Ezzel Soros György is tisztában van, hiszen amikor a gazdasági és pénzügyi válsággal kapcsolatban úgy nyilatkozik, hogy „Tulajdonképpen a második felvonás csak most kezdődik, amikor a pénzpiacok kezdik elveszíteni bizalmukat az adósságlevelekben. A reflektorfény ugyan Görögországra és az euróra vetül, de a hatás világszerte érezhető lesz.” – akkor nyilván ő is kénytelen elismerni, hogy az arany egy komolyan veendő tartalékolási eszköz. Nem egyértelmű tehát, hogy mi jár a guru fejében, és nála még az sem kizárt, hogy az orránál fogva vezeti a közvéleményt.
Bárhogy is gondolkozik Soros, az arany lufira vonatkozó véleményével határozattan szembe megy több, nála semmivel sem kevésbé fineszes tőzsdeguru, amikor nyíltan kiáll az arany mellett. Az amerikai értékpapír felügyeletnek benyújtott első negyedéves 13F-jelentések szerint például a pénzügyi válság idején óriásit kaszáló és ezért pénzügyi zseninek kikiáltott John Paulson, nemcsak megtartotta, de még jócskán növelte is az év eleje óta aranypiaci befektetéseit.
Hasonlóan tett David Einhorn, a Greenlight Capital befektetőcég első embere, és a világ legnagyobb fedezeti alapja, a Ray Dalio által vezetett Bridewater Associates, akik szintén kitartóan hisznek a sárga nemesfém erejében. Ők mind igazi nagyágyúnak számítanak, és a pénzpiaci bizonytalanságok láttán fogadnak az aranyra. Meg vannak győződve arról, hogy az USA-ban beindított bankóprés még tovább fogja gyengíteni a dollárt, és ez egyfajta lopakodó pénzromlást fog eredményezni az elkövetkezendő években.
Aztán ott van még az európai adósságválság is, a gazdasági növekedéssel kapcsolatos kételyek a fejlett országokban, a csökkenni nem akaró valamint a feltörekvő országokban gyorsuló Az arany ebben a kiábrándító makró környezetben biztos menedéket tud nyújtani sok befektető számára, míg erre sem a részvények, sem az olaj, de már az államkötvények sem képesek. És miután egyre több ember gondolja ezt így – főként a hatalmas néptömegek Indiában és Kínában –, sőt már a jegybankok is, a befektetési piacokon reneszánszát élő arany megtarthatja a népszerűségét még egy jó ideig.
